Lehetne ezt másképp is?

  • A joggyakorlat valóban az esztelen száguldozókat védi Magyarországon?
  • Máshol sokkal radikálisabb módon lépnek fel a közlekedésbiztonságért.
  • Jövedelemarányos bírságolás, sűrűn telepített sebességmérők, autóelkobzás.
  • A cigarettacsempész autóját elkobozzák, a halálos gázolóét nem. Miért?

Olvasóink felvetése több mint jogos: vajon kellő visszatartó ereje van a 325 ezer forintos pénzbüntetésnek egy olyan ember esetében, aki R8-as Audival jár? – kérdezték többen is az elmúlt napokban.

A kérdések a Dunakeszi Járásbíróságon hozott minapi döntésre utaltak, ahol egy év járművezetéstől eltiltással és 325 ezer forint pénzbüntetéssel sújtották azt a sofőrt, aki május végén az M3-ason sport Audijával büntetőfékezéssel, majd kétszer is a szalagkorlátnak szorítással próbálta megállásra kényszeríteni azt az autóst, aki szerinte túl lassan haladt előtte, és akire hiába villogott rá hosszan, nem takarodott el az útjából.

A sofőr a rendőrségnek még azt mondta, nem emlékszik az esetre, amúgy is mindennapos az ilyesmi. A bíróságon viszont már a koronavírus-járvány miatti korlátozások okozta stresszel védekezett.

Nehéz eltekinteni attól, hogy a járvány nemcsak őt, és még nem is csak az autósokat érintette csupán. Stresszelte az az egész országot. Azonban a kijárási korlátozás alatt is autót vezetők elsöprő többsége mégsem érezte feljogosítva magát arra, hogy pedagógiai (vagy ki tudja milyen) célból vélt-valós sérelmét megtorlandó (mit szerencsétlenkedik itt előttem ez a mazsola) satuféket nyomhat egy másik jármű előtt.

Nem véletlen kérdezték olvasóink (és más közlekedéssel foglalkozó portálok olvasói is), hogy mentálisan vajon alkalmas-e annak az R8-asnak a sofőrje a vezetésre? Nem kellett volna, nem kellene meg-, avagy kivizsgáltatni?

Az első kérdésre azt kell mondanunk, hogy igen. Alkalmas a vezetésre a szóban forgó audis. Pontosabban sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem a bíróság nem tartotta szükségesnek soron kívüli alkalmassági vizsgálatra küldeni őt az ítélethozatal előtt, vagy akár attól függetlenül. Ezért nem mondhatjuk, nem mondhatja senki, hogy pszichikailag alkalmatlan lenne a vezetésre, még ha az esetről készült videofelvételek ennek az ellenkezőjét sejtetik is.

Állítólag azért nem küldték pályaalkalmassági vizsgálatra, mert még büntetlen előéletű volt, korábban nem volt hasonló afférja senkivel, vagy legalábbis nem tudni róla. Azonban, ha újra elkövet valami hasonlót, akkor már biztosan elküldik, addig vezessen úgy, ahogy van, akár alkalmatlanul is. Nyugodjunk meg, a jognak arra az esetre is lesz válasza.

Elvileg mindezek ellenére is megtehették volna már most is, hogy alkalmassági vizsgálatra küldik, de – a fentieken túl ellene szólt az is, hogy – „nem ez a kialakult gyakorlat”. Vezetésre alkalmasságot csak akkor vizsgáltatnak a hatóságok, ha az eljárás során felvetődik a gyanú, hogy a terhelt alapvetően alkalmatlan a vezetésre.

Ez a gyakorlat, mondta több, a különböző hatóságoknál dolgozó, vagy azoknál dolgozott forrásunk. Vannak ortodox nézetett valló rendőrök, sőt ügyészek is, akik radikálisabb lépéseket tennének az efféle közúti veszélyeztetőkkel szemben a hatályos jogi keretek között, de legalábbis ma még nem az ő jogértelmezésük az irányadó.

A totalcar.hu portált is több olvasójuk megkereste hasonló felvetésekkel. [A lap cikke itt elolvasható.] Világot járt autóstársaink számos külföldi példával álltak elő az elmúlt napokban, hogy más országokban miképpen érték el, hogy még a legtehetősebbek is kétszer meggondolják levillognak-e, leszorítanak-e másokat az útról, netán, hogy megtorolják-e egy látványos büntetőfékezéssel vélt, valós sérelmeiket.

Máshol, jövedelemarányos bírságolással, egyes útszakaszokon (akár felújítás alatt álló szakaszokon is) sűrűn kihelyezett sebességmérőkkel, szakaszsebesség-méréssel, és civilnek látszó, kamerákkal felszerelt rendőrkocsik bevetetésével, súlyos jogsértések esetén „a vétkes autók” elkobzásával tettek, tesznek rendet az utakon.

A civil autós ellenőrzés, a Pofátlan(TAN)ítás már nálunk is gyakorlat. A többi azonban úgy tűnik csak álom a hatóságok számára.

Igaz, a hatályos jog már ma is sokkal több lehetőséget adna a jogalkalmazóknak az arányos, mégis visszatartó erejű büntetések indítványozására és kiszabására, csak nem élnek a lehetőségekkel. Mert ilyen a kialakult hazai joggyakorlat.

Pedig az általunk megkérdezett gyakorló ügyészek és ügyvédek sem tartanák ördögtől valónak, ha például lefoglalnák és elkoboznák a szándékos és személyi sérüléssel is járó közlekedési bűncselekmények elkövetőinek az autóját. De a töretlen hazai joggyakorlatban erre nemigen van példa.

Így viszont a jog, pontosabban a joggyakorlat ma az eszement száguldozókat, a notórius gyorshajtókat, a büntetőfékezőket védi. Hogy ez így túlzás!? Nézzük!

Ha valaki pár tízezer forint értékű cigarettát csempész Ukrajnából az országba a kocsijával, elkobozzák a kocsiját. Ám, ha 50 helyett 150-nel hajt lakott területen, elgázol két embert (az egyik a helyszínen meghal), az autó elkobzása szóba se kerül. Hogy is van ez?

A törvény lehetőséget ad a bűncselekmény eszközének, valamint azoknak a dolgoknak a lefoglalására is, melyekre a bűncselekmény irányult, azaz, amit bűnös módon megszereztek az elkövetők. Ezért sem tarthatja meg a tolvaj azokat a lopott holmikat, amiknek az eredetét a nyomozás során nem sikerült kideríteni.

A csempészett cigaretta biztosan nem kerül forgalomba, ha már a rendőrség vagy a vámosok kezére került, nem éri kár az államkasszát általa, mégis elkobozzák a bűncselekmény elkövetés eszközét, a csempészek autóját. Ám, ha valaki a megengedett sebesség háromszorosával hajt, akkor sem kobozzák el, ha halálos balesetet okoz!

Kovács Kázmér közlekedési ügyekre specializálódott ügyvéd, az Autóklub jogi bizottságának elnöke szerint nagy valószínűséggel ellentmondásos bírói ítéletek születnek, ezért a Kúriának kellene kimondani a végső szót az ügyben, ha egy ügyész a szándékos közlekedési bűncselekmény elkövetőjének az autóját el akarná koboztatni. Pedig a jogszabályi feltételek adottak hozzá.

F.Gy.A.