Megvan a jogsi. De mikor vezethet egyedül a gyerek?

• A jogsi nem garancia. A rutin hiánya viszont komoly veszélyt jelenthet
• Az első hetekben a legveszélyesebbek a friss jogosítvánnyal vezetők
• Még veszélyesebbé teheti a fiatalt a megfelelési kényszer a haverok előtt
• Gyakran rá kell szólni, hogy „lassíts”, „figyelj”, még nem eléggé felkészült
• Az autó telematikája pontosan megmondja, hogy vezet a gyerek egyedül

 

Augusztusban Siófokon egy 18 éves fiatal, mindössze két hónapos jogosítvánnyal, egy nagy teljesítményű Mercedes AMG-val a megengedett 40 helyett 100 km/h körüli sebességgel elgázolt egy szabályosan közlekedő kerékpárost, aki helyszínen meghalt. A tragédiát térfigyelő kamerák rögzítették.

Az eset több kérdést is felvet, amelyekkel előbb-utóbb minden családnak szembe kell néznie. A legfontosabb talán mégis az: a jogosítvány megszerzése után mikor kezdhet el egyedül vezetni a gyerek.

Az Európai Közlekedésbiztonsági Megfigyelőközpont legfrissebb összefoglalója szerint a baleseti kockázat közvetlenül a jogosítvány megszerzése után, az önálló vezetés kezdetén a legnagyobb, majd az első hónapok tapasztalataival gyorsan csökken.

A kezdő vezetőknek különösen a veszélyek felismerése, a kockázatok helyes felmérése, a megfelelő sebesség megválasztása és saját képességeik reális megítélése okoz nehézséget. Elhiszik, hogy már biztonságosan tudnak vezetni, úgy érzik, bármilyen helyzetben urai az autónak, aztán egy addig nem tapasztalt veszélyhelyzetben kiderül: mégsem.

Nem mindegy, milyen autót kap a rutintalan sofőr!

Kézenfekvőnek tűnhet, hogy ha van olyan, a család régi kisautóját kezdi el használni a gyerek. Az már kiszolgált, olcsó, „nem tragédia, ha meghúzza”.

Biztonsági szempontból azonban éppen a kezdőnek lenne a legnagyobb szüksége jó törésvédelemre és olyan vezetéstámogató rendszerekre az autóban, amelyek hiba esetén megakadályozhatják a tragikus következményeket.

Ezen a ponton viszont egy új, másfajta csapda felé rohannak a szülők! Kockázatos ugyanis az is, ha a gyerek a papa nagy teljesítményű autójával kezdi a vezetést. Főleg, ha egyedül, és még inkább, ha hasonló korú barátaival.

A szakemberek szerint kezdő sofőrnek a legjobb választás egy közepes méretű, könnyen kezelhető, jól átlátható, nem túl erős autó, nem pedig egy SUV vagy sportautó. Legyen benne elektronikus menetstabilizáló – és legyen bekapcsolva –, és ha a keret engedi, automatikus vészfékező, sávtartó vagy sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, holttérfigyelő, valamint legyen jó a világítása.

A teljesítményt könnyű kihasználni

Az amerikai Insurance Institute for Highway Safety (IIHS) ugyanezeket a biztonsági rendszereket tartja különösen hasznosnak fiatal amerikai sofőröknél, és kifejezetten óv a túl erős modellektől. Az autók teljesítményét könnyebb kihasználni, mint kezelni!

Európában az Euro NCAP eredményei adhatnak támpontot az autó kiválasztásához. Tudom, a magyar családok – kevés kivételtől eltekintve – nem engedhetik meg maguknak, hogy a gyereknek saját autót vásároljanak a jogosítványához. Azonban gyerekes családoknál a családi vagy a második gépkocsi vásárlásakor már érdemes szempontként figyelembe venni azt is, hogy ha felnő a gyerek és jogosítványa is lesz, az autó – vagy az egyik autó – legyen olyan, amit egy kezdő is biztonságosan vezethet.

Nem elég csak azt nézni, hogy egy modell valamikor öt csillagot kapott-e a törésteszten. A követelmények folyamatosan szigorodnak, ezért a teszt időpontját is figyelembe kell venni. Az Euro NCAP azt javasolja, hogy lehetőleg minél frissebb, magas minősítésű autót válasszunk; egy tízéves öt csillag nem ugyanazt jelenti, mint egy mai öt csillag.

Ne kilométert számoljunk, hanem helyzeteket!

Nincs ajánlott kilométerszám, ami után valaki már jó sofőrnek mondhatja magát. Le lehet vezetni ezer kilométert ugyanazon az útvonalon nappal, száraz időben úgy, hogy közben alig találkozik nehéz helyzettel. Ezért a fiataloknál sem a kilométereket érdemes számolni. Sokkal fontosabb az, hogy hányféle bonyolultabb, esetleg veszélyes közlekedési szituációt képes már segítség nélkül biztonságosan megoldani?

Mielőtt teljes szabadságot kap, ezért érdemes együtt vezetnie a szülővel minden úttípuson és forgalmi helyzetben, sötétben és esőben egyaránt. Az önállósodás pedig legyen fokozatos: először ismerős úton nappal és jó időben, aztán új útvonal, nagyobb forgalom, autópálya, később sötét és rossz idő.

Ez nem bizalmatlanság. Ugyanezt a gyakorlatot követik „a fokozatos kezdővezetői rendszerek” is. Ausztriában például a jogosítvány megszerzése után 2–4 hónappal ismét szakoktatóval kell vezetni, majd vezetéstechnikai és közlekedéspszichológiai képzés következik, később újabb kontrollvezetés.

Hogyan tesztelheti a szülő gyermeke vezetési tudását?

Egy 45–60 perces közös úton például, ahol a szülő ezúttal nem oktat, hanem figyel, és csak veszélyhelyzetben avatkozik közbe.

A kezdő sofőrről akkor mondhatja el, hogy már felkészült az önálló vezetéshez, ha több egymást követő úton is:

• figyelmeztetés nélkül betartja a sebességhatárokat, és az útviszonyokhoz igazítja a tempóját;
• megfelelő követési távolságot tart;
• időben észreveszi a gyalogost, kerékpárost, fékező vagy besoroló járművet;
• magától használja a tükröket, ellenőrzi a holtteret és jelez;
• biztonságosan sorol be, vált sávot és hajt be kereszteződésbe;
• váratlan helyzetben nem pánikol, hanem kontrolláltan reagál;
• vezetés közben nem használja a telefonját;
• és ha alkalmanként képes azt mondani: „ezt az utat most nem vállalom, mert – például – fáradt vagyok”.

Ha a szülőnek rendszeresen figyelmeztetnie kell, hogy „lassíts”, „nézz körül”, „tarts nagyobb távolságot”, akkor a gyerek még nem kész az önálló vezetésre, mert egyedül jó eséllyel nem lassít, amikor már kellene, és így tovább.

De, hogy vezet a gyerek, ha nem látja a szülő?

Nincs olyan applikáció, ami teljes bizonyossággal válaszolna erre a kérdésre. A gépjárműtechnika azonban adhat támpontot, még inkább figyelmeztető jeleket. Egyes autók és telematikai alkalmazások képesek jelezni a gyorshajtást, a hirtelen gyorsításokat, az erős fékezéseket és azok gyakoriságát, vagy más kockázatos vezetési mintákat.

A rendszer akkor lehet hasznos, ha nem titkos megfigyelésként működik. Előre meg lehet állapodni a gyerekkel abban, hogy időnként közösen megnézik a vezetési riportot.

Fontos: közösen! A szülő nem kémkedik, de figyel, ellenőriz, hogy ha kell, segíthessen!

Az IIHS vizsgálatai szerint különösen akkor javult a fiatalok vezetési gyakorlata a leggyorsabban, amikor az autó először őket figyelmeztette a hibára, lehetőséget adott a korrigálásra, és a szülő láthatta, ha a probléma nem szűnt meg.

A haverok csak később jöjjenek!

Egy kezdő számára három baráttal autózni nem ugyanaz a feladat, mint egyedül vezetni. Beszélgetés, zene, telefon, sürgetés vagy egyszerűen a megfelelési vágy is elvonhatja a figyelmét, és bevállalhat a fiatal olyan manővereket is, amilyeneket a szülő mellett, de még egyedül sem tenne meg.

Nem véletlen, hogy azokban az országokban, amelyekben több lépcsőben lehet végleges jogosítványhoz jutni, külön kezelik az éjszakai vezetést és a fiatal utasok szállítását.

Az Európai Közlekedésbiztonsági Megfigyelőközpont is a kortárs utasokat és a sötétben vezetést sorolja a kezdők számára különösen kockázatos helyzetek közé.

Magyarországon az első nemzetközi kategória megszerzésétől számított két évig kezdő vezetői engedélyről beszélünk, de B kategóriánál nincs általános éjszakai vezetési vagy kortársutas-tilalom. A család ettől még kialakíthat saját, fokozatos szabályokat.

Állapodjanak meg a játékszabályokban!

Érdemes előre megegyezni néhány egyszerű szabályban. Telefonhoz vezetés közben nem nyúlunk. Magyarországon alkoholfogyasztás után nincs vezetés. Az első időszakban nem ül be rögtön egy teljes baráti társaság. Fáradtan, feldúltan vagy akár egy buli után is szabad azt mondani: ma nem vezetek.

És a jelentős gyorshajtás nem „becsúszott hiba”. Az már döntés. Ilyenkor indokolt lehet egy lépéssel visszalépni az önállósodásban.

A szülő feladata azonban nem az, hogy éveken át figyelje, merre jár a gyereke. Éppen ellenkezőleg. A jó szülői kontroll saját maga megszüntetésére törekszik.

A jogosítvány megszerzése ugyanis nem a vezetni tanulás vége. Inkább annak a veszélyesebb szakasznak a kezdete, amikor az oktató már nincs ott, a rutin még hiányzik, de a döntéseket már egyedül kell meghozni.

A kérdés ezért sem az, hogy odaadhatjuk-e a gyereknek az autó kulcsát, ha már van jogosítványa. Hanem az, hogy mikor lehet biztos a szülő abban, hogy a gyermeke akkor is biztonságosan vezet, amikor már senki nem ül mellette.

 

F. Gy. A.