Milyen a jó utas?

• Kutatások igazolják, hogy a gépkocsi utasa fontos szerepet játszhat a biztonságos közlekedésben.
• Egyfajta „vezetősegéd” lehet azáltal, hogy segíti a sofőrt a navigációs eszköz, illetve a telefon kezelésében, a veszélyek azonosításában, a koncentrálásban és az éberség fenntartásában.
• Másrészt az utas jelentős közlekedésbiztonsági kockázatot jelenthet, amennyiben elvonja a sofőr figyelmét, idegesíti őt vagy durván minősíti a vezetési stílusát.
• A női utasok gyakrabban viselkednek proaktívként, ám ennek a férfi sofőrök jelentős része kevésbé örül.
• Speciális veszélyhelyzetben vannak a fiatalok. Az utasok könnyen gyorshajtásra, veszélyes manőverek végrehajtására ösztönözhetik a jármű vezetőjét, míg a sofőr gyakran szeret bizonyítani vele egykorú társai előtt.
• Az utasnak érdemes elindulás előtt átgondolnia azt, miként segítheti a sofőrt a vezetésben. Van azonban egy fontos alapelv!

Mennyivel egyszerűbb a dolga egy utasnak, mint a sofőrnek! Csak beül az autóba, nem kell a forgalomra koncentrálnia, nyugodtan elengedheti magát, kedve szerint nézegetheti a tájat, nassolhat, forgolódhat, zenét hallgathat, üzenetet írhat, böngészhet a közösségi portálokon a mobil telefonján vagy éppen egy időre becsukhatja a szemét – tehát azt csinál, amit éppen akar. Vagy mégsem ez a helyzet?

A baleseti tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy az utasoknak gyakran van szerepük egy-egy közlekedési veszélyhelyzet előidézésében, valamint közúti baleset okozásában. Bár nem ők fogják a kormányt, és nem is ők kezelik a pedálokat, mégis fontos szerepet játszhatnak abban, hogy a gépkocsi teljes személyzete A-ból B pontba biztonságosan eljusson.

Az utas alaphelyzetben a közlekedés passzív részvevője, amikor a gépjárműben ülve a sofőr szempontjából teljesen semlegesen viselkedik. Ugyanakkor könnyen válhat komoly közlekedésbiztonsági kockázatot jelentő tényezővé, amennyiben valamely cselekedetével elvonja a sofőr figyelmét. Ugyanakkor lehet ennek az ellenkezője is, egy olyan valódi „vezetősegéd”, aki a sofőr keze alá dolgozik, segítve abban, hogy a jármű vezetője folyamatosan a közúti forgalomra, az állandóan változó közlekedési szituációkra koncentrálhasson.

Az utas – főleg a „jobb egyben”, más néven az anyósülésen ülő utas – sokat tud segíteni a sofőrnek a vezetés során, például a navigálásban, a GPS kezelésében, a telefon felvételében, a kívánt rádiócsatorna vagy zene kiválasztásában, a helyzetfelismerésben, a veszélyek azonosításában, de még az éberség fenntartásában is, például azzal, hogy beszél hozzá, illetve beszélteti őt. Másrészt az utas betöltheti a „tükör” szerepét is, amikor egy adott közlekedési szituáció kezelésével vagy manőver végrehajtásával kapcsolatban jelzi azt, hogy „ezt azért nem kellett volna”, vagy közli a sofőrrel, hogy tartsanak pihenőt, mert a hosszú út láthatóan kifárasztotta őt. Adott esetben az utas felajánlhatja, hogy átveszi a vezetést, miközben társa szusszanhat egyet, frissítőt fogyaszthat vagy éppen pihentetheti a szemét.

Kutatások során figyelték meg, hogy proaktív, azaz előrelátóan cselekvő, felelősségteljes utasként általában a nők viselkednek, akik gyakrabban igyekeznek segítséget nyújtani a biztonságos vezetéshez. Ezzel szemben a férfi utasok többsége jellemzően „csak” beszélget a sofőrrel, a vezetést illetően pedig passzívak, és ritkán kritizálják férfi társuk vezetési stílusát. Érdekesség továbbá, hogy a női utasok aktivitását a férfi sofőrök nagy része nem fogadja szívesen, még akkor sem, ha az utas szándéka nyilvánvalóan segítő.

Az utasok magatartásuk által az ellenkező hatás is elérhetik, és veszélyeztethetik a gépkocsiban ülők, valamint a környezetükben tartózkodók biztonságát. Ez következhet be, amikor nem figyelnek a sofőrre, például beszélgetésükkel, vagy a téma megválasztásával kapcsolatban stresszelik őt, veszekednek vele, durván minősítik a vezetési stílusát, beleszólnak a jármű, illetve a közlekedési szituációk kezelésébe, dohányoznak, szemetelnek, tartós ideig vagy hangosan telefonálnak mellette, számára idegesítő zenét hallgatnak (főleg, ha magas hangerőn), továbbá olyan egyéb dolgokat cselekednek, amelyek elvonják a vezető figyelmét.

A baleseti statisztikai adatok alapján a gépjárművezető-utas vonatkozásában az egyik legnagyobb veszélyforrás a fiatalok (17-24 évesek) korcsoportját jellemzi. Számos tragédia következett be amiatt, hogy a fiatal utasok, jellemzően a barátok hergelik, cukkolják, vagy éppen ugratják a velük egykorú sofőrt, gyorshajtásra, veszélyes előzésekre, illetve egyéb manőverek végrehajtására, valamint durva szabályszegések elkövetésére ösztönözve őt.

A jelenség másik oldala, amikor a fiatal, viszonylag kevés tapasztalattal rendelkező sofőr igyekszik bizonyítani hasonló korú utasa előtt magas fokú vezetési tudását, jelentősen túlértékelve járműve és saját képességeit. Nem véletlen, hogy egyes országokban a kezdő vezető engedéllyel rendelkező sofőrök részére (értsd: a jogosítvány megszerzését követő 2-3 éven belül) jogszabály tiltja, hogy közúti forgalomban velük egykorú utast szállítsanak.

A gépjárműben tartózkodó utas valós és lehetséges szerepét számos kutatás vizsgálta. A kapcsolódó szakirodalmak egybehangzóan hangsúlyozzák, hogy az utasoknak a vezetőre gyakorolt ​​hatása, ennek megfelelően az utazás sikere pozitív és negatív egyaránt lehet. Az utasok szerepének hatása nem csak nemenként, hanem korcsoportonként is eltérhet. A felmérések szerint az idősebb sofőrök kedvezőbben fogadják az utas által közvetített, járművezetést segítő információkat, míg a fiatalok többsége kifejezetten kritikaként értékeli, ezért hevesen elutasítja azt.

Összefoglalásként: amikor az utas beszáll az autóba, érdemes átgondolnia azt, mit is tehet azért, hogy a sofőr a vezetési feladatot a lehető legkönnyebben és legbiztonságosabban végre tudja hajtani. Hiszen számos olyan ténykedés van az autóban, ami nem, vagy nem feltétlenül igényli a sofőr közreműködését. Létezik ugyanakkor egy fontos alapelv, amit az utasnak célszerű megtartania:

legyen segítőkész, de ügyeljen arra, hogy ez ne váljon kellemetlenné!

G.I.