„Rosszul mérte fel a kereszteződés átláthatóságát”

  • Egy 21 éves rendőr meghalt, egy másik rendőr karrierje megtört, pedig csak azt akarták, hogy mielőbb odaérjenek és segíthessenek a rászorulókon.
  • Másfél év, végrehajtásával két évre felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte a bíróság a 2018-ban halálos közlekedési balesetet okozó rendőrt.
  • K. István, az elítélt rendőr saját kollégája és barátja halálát okozta a figyelmetlenségével – bocsánatot kért az elhunyt szüleitől és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról.
  • A vádlott védője különböző eljárási hibák miatt megfellebbezte az ítéletet, és azért is, mert három évre eltiltották védencét a járművezetéstől.

„Védencem rosszul mérte fel a közlekedési szituációt, rosszul mérte fel a kereszteződés átláthatóságát, tehát a közlekedési szempontjából gondatlan szabálysértést követett el”, ismerte el Péchy Kristóf ügyvéd a 2018. februárjában történt halálos közlekedési baleset okozásával vádolt rendőr védője. A fentiek okán azt nem is vitatta, hogy halálos közúti közlekedési baleset okozásáról lévén szó, indokolt védencét valamennyi időre eltiltani a gépjárművezetéstől. Az eltiltás mértékét azonban túlzónak tartja. És nem ez az egyetlen kifogása az ítélettel kapcsolatban.

A tragédia, amiben egy 21 éves rendőr életét vesztette 2018. február 15-én történt Budapesten, a IV. kerületben, a Fóti út és a Leiningen Károly utca kereszteződésében. Egy elmérgesedőben lévő családi vitához riasztották az újpesti rendőröket. A riasztásra két járőr is elindult a megadott címre, percekkel később ők karamboloztak később a Fóti úton.

A nyomozás adatai és a nem jogerős elsőfokú ítélet alapján is a balesetet annak a rendőrségi Opelnek a vezetője okozta, amely megkülönböztető jelzést használva ugyan, de úgy hajtott 68-72 km/h sebességgel a piroson át a Fóti úti kereszteződésben, hogy nem győződött meg arról, élhet-e az elsőbbségi jogával.

A másik rendőrautónak értelemszerűen zöldet mutatott a lámpa, annak vezetője ezért mert a rendőrségi Skodájával 93-98 km/h sebességgel hajtani.

A hatalmas erejű ütközésben mindkét járőrkocsi rommá tört. Az ügy későbbi vádlottja, a K. István által vezetett Opel anyósülésén utazó Mátyás Balázs Tamás őrmester a helyszínen életét vesztette.

Hosszú ideig tartotta magát az a hiedelem, hogy a rendőr halálában döntő szerepe volt annak, hogy nem használta a biztonsági övét. Emiatt a rendőrség biztosítója nem is akart fizetni a családnak, mondván, számításaik szerint ötöd részben az elhunyt is felelős volt a történtekért – ha nem is magáért a balesetért, de annak kimeneteléért mindenképpen.

Nem véletlenül kötelező a biztonsági öv használata az autókban, és ez a szabály  a rendőrökre is vonatkozik – érvelt a biztosító.

Később azonban az igazságügyi szakértő jelentéséből egyértelműen kiderült: a baleset bekövetkeztekor az oldalirányú ütközés ereje akkora volt, hogy a biztonsági öv, annak szakszerű használata esetén sem menthette volna meg az őrmester életét. A biztosító ezután visszavonulót fújt és megegyezett az elhunyt rendőr családjával.

A Központi Nyomozó Főügyészség tavaly ősszel emelt vádat K. István ellen halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségéért. Eszerint, amikor K. István áthajtott a piroson, nem győződött meg arról, hogy megkapta-e az elsőbbséget, ami a megkülönböztető jelzés használata esetén megilleti. A KRESZ ugyanis előírja: a megkülönböztető jelzést használóknak – mielőtt behajtanak egy kereszteződésbe – mindig meg kell győződniük, hogy a többi közlekedő észlelte az érkezésüket és megadta számukra az elsőbbséget.

Amennyiben két megkülönböztetett jelzést használó jármű „találkozik” egy kereszteződésben, akkor a vezetőiknek úgy kell eljárniuk, mintha egyikük sem használna megkülönböztető jelzést, azaz a KRESZ általános szabályait kell követniük. Annak van elsőbbsége, akinek megkülönböztető jelzés nélkül is elsőbbsége lenne.

Ebben az esetben az ügyészség szerint K. Istvánnak elsőbbséget kellett volna adnia a másik járőrkocsinak, lévén, hogy annak vezetőjének a lámpa zöld jelzést adott.

Csakhogy – mint arra K. István védője rámutatott – a vádhatóság szerint a vétlen rendőrautó vezetője nem kapcsolta be a szirénát, csak a kék villogója működött, amikor közel százas tempóval a kereszteződésbe hajtott, jogi értelemben tehát ő nem használta a megkülönböztető jelzését.

A 2/2007. (III. 13.) IRM rendelet, „a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek felszerelésének és használatának szabályairól”:
Megkülönböztető fényjelzést és hangjelzést adó készülék (a továbbiakban: megkülönböztető jelzést adó készülék): a gépjárműre szerelt rögzített vagy mozgatható üzemmódú (mobil), villogó kék vagy kék-vörös fényjelzést adó berendezés, és a sziréna, vagy a váltakozó hangmagasságú hangjelzést adó berendezés. [A rendelet teljes szövege itt olvasható.]

Eszerint megkülönböztető jelzésnek csak a hang- és a fényjelzés egyidejű használata minősül!

Erre hívta fel a bíróság figyelmét Péchy Kristóf ügyvéd is. Ő azt is hozzátette, amennyiben a „másik” rendőrautó nem lépi túl a megengedett sebességet, a baleset nem történt volna meg.

A mi lett volna, ha (a másik rendőrautó is szabályosan használja a megkülönböztető jelzését) típusú kérdések azonban a bíróságon sem igen állják meg a helyüket. A büntetőjog és a jóslás két külön kategória. Mert akkor azt a kérdést is fel lehetne tenni, hogy ha az éjszaka közepén K. István nem látta az oldalról közeledő másik rendőrautó kéklámpáját, vajon a saját kocsija szirénájától meghallotta volna a másikét?

Tény, hogy a rendőrök (sem) szeretik folyamatosan működtetni a hangjelzést, ha úgy látják, hogy a forgalmi körülmények nem indokolják. Felkapcsolják a kéklámpát, a szirénát viszont csak akkor, ha azt a körülmények indokolják. Meglehet, a „másik” rendőrautó vezetője is ezt az amúgy szabálytalan, bár kétségtelen, lakosságbarát gyakorlatot követte. Nem akarta fellármázni a környékbeliek éjszakai nyugalmát. Bár arra a kérdésre a nyilvánosság előtt legalábbis eddig nem kaptunk választ, hogy a lámpás kereszteződés előtt miért nem működtette, ha csak pár másodpercig is a szirénát.

Bármi is a válasz a fenti kérdésre, az bizonyosan nem menti fel K. Istvánt azon kötelezettsége alól, hogy meg kellett volna győződnie, megkapta-e az elsőbbséget a kereszteződésben. Ezt védője sem vitatta a bíróság előtt, amikor azt elismerte, hogy védence megsértette a KRESZ-t, piros lámpán haladt át, és bár jogszerűen használta a hang-és fényjelzést, arról azonban nem győződött meg, hogy szabad-e számára az út.

Miután a vádlott beismerte bűnösségét és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról, a bíróság a fenti „apróságokkal” nem foglalkozott. Lényegében a vádirati tényállással egyezően mondta ki bűnösnek K. Istvánt és ítélte másfél év, végrehajtásában két évre felfüggesztett fogházbüntetésre és tiltotta el három évre a járművezetéstől.

A bíróság enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlott elismerte felelősségét és megbánta a tettét, a példás szakmai életét is a javára írták, de legfőképpen azt, hogy bocsánatot kért az áldozat (a néhai barátja és bajtársa) szüleitől, akik el is fogadták azt.

Az ítélet járművezetéstől eltiltásra vonatkozó passzusát azonban Péchy Kristóf eltúlzottnak tartja. Sőt, vitatja, hogy indokolt-e egyáltalán a szóban forgó szankció. A Telex beszámolója szerint az ügyvéd azzal érvelt, hogy „eltiltás akkor indokolt, ha a közlekedő személyiségéből és közlekedési viselkedéséből adódóan mások testi épségét veszélyezteti, ez pedig a vádlott esetében nem áll fenn, hangsúlyozta a védő. Arra is felhívta a figyelmet, hogy védence jogosítványát a baleset után nem vonták be, az munkájához és magánéletéhez ma is elengedhetetlen”.

A vádlott az ítélet kihirdetésekor három nap gondolkodási időt kért, hogy elfogadja-e azt, vagy fellebbezést nyújt be, védője azonban azonnal bejelentette, hogy megfellebbezi a verdiktet, így az nem jogerős.

F.Gy.A.