Szép, szép, de csúszik, mint a jég!
- Itt van az ősz – már sorra sodródnak le az útról az óvatlan autósok, motorosok.
- Mennyiben hasonlít a gesztenyehullás a jégverésre, a falevélhullás a havazásra?
- Takarítsa ki az „őszi szemetet” a motortérből még mielőtt bajt okoznának!
- Felismeri Ön a vadgesztenyefákat az út mentén? Nem? Pedig hasznos lenne!
Az első igazi ősziesnek mondható hétvége az útról lesodródott, árokba csúszott, rosszabb esetben a szemből érkezőkkel karambolozott gépjárművekről szóltak. Többeket szállítottak kórházba a mentők könyebb-súlyosabb sérülésekkel. Néhány esetben viszont sajnálatos módon a mentők már csak a halál tényét állapíthatták meg. Esélyük sem volt megmenteni a sérültek életét.
Az esetek többségében a baleset nyilvánvaló oka azt volt, hogy – a régi rendőri zsargonnal élve – a gépjárművek vezetői nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően választották meg járművük sebességét. Olykor pedig az, hogy a baleset előtti utolsó manővereknél nem vették figyelembe a megváltozott útviszonyokat. Az előző nap még 80-90 km/h sebességgel is biztonságosan autózható út a frissen hullott csapadék, a folyamatosan hulló levelek (olykor ezek együttes hatására) jégpályává alakult. Ez majdhogynem szó szerint értendő.
Szép, szép az őszi táj, főleg az ezer színben pompázó erdei utak, de rég nem tapasztalt veszélyeket is rejt.
Szakértők szerint az őszi közlekedési balesetek jellemzően azért következnek be, mert a közlekedők még nem alkalmazkodtak az őszi út és látási viszonyokhoz. Nem készültek fel, hogy eshet, csúszhat, leszállhat a köd és hasonlók történhetnek egyik pillanatról a másikra.
Nemcsak fejben és lélekben, sokaknak az autója sem „készült fel” a megváltozott közlekedési körülményekre. Bár a nyári gumik téliekre cserélése még nem aktuális, a már most a használhatóság határáig kopott nyári gumik használata immár veszélyes lehet.
Éjjelente, ha még nem is fagy, sok helyen már tíz fok alá is benéz a hőmérő higanyszála, napközben pedig az ország egyik felében hétágra süt a nap, a másikban esik és fú a szél, hideg van. Olykor pár tíz kilométeren belül merőben más arcát mutatja az időjárás. Hol az a gondjuk a sofőröknek, hogy el-elvakítja őket a szemükbe sütő nap, máskor a hirtelen leszálló köd, a perkésző eső, ami az út finom porával keveredve csúszós sárfilmet hoz létre a burkolaton.
Rosszabb, mint a jég – állítják közlekedésbiztonsági szakértők. Nem csillog, és mivel nincsenek még fagyok, az autósok, motorosok nemigen számítanak arra, hogy hirtelen önálló életet kezd élni alattuk a járművük, ha ráhajtanak egy nagy halom falevélre. Amikor ez mégis megtörténik, jobbára már csak a szerencsében bízhatnak. Abban, hogy a kerekek hamar szilárd talajt fognak, addig pedig sem egy kanyar, sem egy szembejövő jármű nem kerül az adott pillanatban szinte irányíthatatlan autója útjába.
Kicsit sem jobb a falevéllel borított útburkolat. Több autógyár is végzett már kísérleteket tesztpályákon ezzel kapcsolatban, és az eredmény mindig ugyanaz volt: a lehullott, átázott, részben már rothadó falevéllel borított aszfalt szinte ugyanolyan csúszós, mint amikor hó borítja. Ám míg a havas úton az autósok többsége önmérsékletet tanúsít, mert ránézésre tudja, a hó csúszik, az utat beborító falevéltől szinte senki sem tart.
Pedig érdemes lenne figyelni! Különösen ott, ahol folyamatosan hullanak a falevelek és hordja is őket a szél, még az egészen enyhe fuvallat is. Mert abból, hogy a frissen lehullott száraz leveleket hordja a szél, kockázatos levonni azt a következtetést, hogy az utat száraz falevelek borítják csupán.
Alatta lehetnek nedves, már rothadó rétegek, ez esetben pedig a frissen és a régebben lehullott levelek úgy viselkedhetnek, mint amikor télen hó takarja el a jégfoltokat az úton! Egyszer csak „az egész út elindul az autó alatt” egészen más irányba, mint amerre a jármű haladt.
A kora ősz másik nagy kihívása a gesztenye. És általában a fák termései, de mind közül is a legnagyobb, ami a közutak mentén sok helyen megtalálható, az a gesztenye. Gyermekkorunkban sokan készítettünk babát, katonát (ki mit) hurkapálcikákból és gesztenyékből.
Szép vörösesbarna csillogó termésük és méretes leveleik miatt azonban a gesztenyefék nem barátai a közúti közlekedésnek. Leveleik könnyen felveszik a nedvességet és rátapadnak, majd rá is száradnak az aszfaltra, ha az időjárás úgy alakul, és ezzel igen rövid idő alatt jégpályává változtatják az utakat.
Nem kevésbé veszélyesek a tüskés, bőrszerű tokjukból kihulló gesztenyék. Akinek esett már a fejére az olykor 20-30 méteresre is megnövő fák tetejéről gesztenye, vagy találta el a testét bárhol egy-két darab, tudja miről beszélek. Az illető bizonyosan nem parkol gesztenyefa alá mostanság. Nem egy autó tetejét kellett újrafényeztetni, miután egy halom gesztenye zuhant rá nagy magasságból.
Még nagyobb veszélyt jelent a közlekedésre, ha az út mentén álló hatalmas fákról a szél veri le a termést és annak egy része az úttesten landol. A már az aszfalton lévő gesztenyét az autók kerekei könnyen összeroppantják, a keményebbeken pedig egyszerűen áthajtanak. Előfordulhat azonban (volt rá példa), hogy a gumiabroncs széle érinti csak a gesztenyét és ettől az, ágyúgolyóként repül le az útról. Az már megint csak a vak szerencsén múlik, hogy ezek után „hol áll meg és kit hogyan talál meg”.
Sokkal nagyobb baj lehet azonban abból, ha az éppen a föld felé tartó kisebb tojás méretű gesztenye találkozik egy épp arra haladó autó szélvédőjével. Ilyenkor bizony nyoma lehet az ütközésnek a szélvédőn, amit a lehető leggyorsabban ki kell javíttatni, mert az időjárás – a legapróbb repedésekben is megmaradó esővíz és a hőingadozás – csak még nagyobbá teszi és végül az egész szélvédőt kell cserélni.
Akár a kőfelverődéseknél, ilyenkor is célszerű minél előbb megállni, lefotózni az esetleges sérülést és dokumentálni azt is, hogy gesztenyefákkal szegélyezett úton autóztunk, majd bejelenteni az esetet a biztosítónak.
Ezzel együtt abban biztosak lehetünk, hogy a közútkezelőknek soha nem lesz akkora kapacitásuk, hogy folyamatosan eltakaríthassák az útra hullott leveleket, és lerázzák a fák veszélyes terméseit, hogy azok ne tehessék tönkre az arra járó autók szélvédőjét, karosszériáját. Ezért javasolják közlekedésbiztonsági szakemberek, hogy inkább közlekedjen mindenki óvatosabban.
Soha nem tudhatja a gépjárművezető, hogy mi van a szél által összehordott falevelek alatt az út szélén, részben magán az úttesten. Lehet, hogy vizes falevelek és csúszni fog, mint egy jégpálya. De az is, hogy egy jókora kátyú vagy nyomvályú. Egyikbe sem kellemes belehajtani. A szeptember végén, október elején történt számos pályaelhagyásos, sávelhagyásos, kisodródásos balesetek érintettjei tudnának erről mesélni. Sajnos, közülük már nem mindenki teheti meg.
És még egy őszi program, amit sokan tavaszra hagynak. Különösen, ha hosszabb utat tesz meg valaki erdős-faleveles utakon, időnként nyissa fel a motorháztetőt és takarítsa ki az ott rekedt leveleket, gallyakat, miegyebeket. Amíg fel nem nyitják, sokan el sem tudják képzelni mi minden szorulhat be oda és rakódhat le ott. A levélmaradványok és más hulladékok amellett, hogy eltömíthetik a szűrőket, megtartják nedvességet és ezzel elősegíthetik a karosszéria korrodálását.
F.Gy.A.