Veszélyes lehet a rosszul telepakolt kocsi!

12 szabály, amit célszerű lenne figyelembe venni, amikor a családi nyaralás előtt telepakoljuk az autónkat.
Nem mindegy, hogy mit hova teszünk az autóban – jelentősen megváltozhat a jármű stabilitása.
Kínos és meglehetősen költséges meglepetéseket okozhatnak a tetőcsomagtartón szállított kerékpárok.
A lakóbusz nem személygépkocsi, senki ne próbáljon meg vele úgy közlekedni, ahogy a saját autójával szokott!

Talán a legnagyobb kihívások egyike a nyaralni induló családok számára, hogy mit vigyenek magukkal az egy-két hetes vakációra, mi az, ami nélkülözhetetlen a gondtalan pihenéshez. Mindenkinek vannak kedvenc dolgai, amikhez ragaszkodna, hamar megtelik még a legnagyobb családi egyterű is. És amikor már indulnának, előkerül még valami, amit „valahova még be kellene préselni”.

Ismerős a helyzet?

Valahogy mindig minden belefér az autóba. Csak ritkán vetődik fel azonban a kérdés, hogy valójában mennyi holmi szállítható biztonságosan az autóban? És a hangsúly most azon van, hogy „biztonságosan”.

Ön tudja, hogy mennyi holmit lehet biztonságosan elhelyezni az autójában?

Sokan addig pakolják a csomagtartót, amíg még, ha nehezen is, de éppen be tudják csukni az ajtaját. Ugyanezt az eljárást követik a tetőcsomagtartónál, pedig ott még inkább kellene ügyelni a súlyra, és ami már ott sem fér el, annak az utastérben keresnek helyet, a kalaptartón, az utasok lába előtt-alatt, bárhol, ahová még be lehet tuszkolni.

Sokan inkább feláldozzák a kényelmes utazást semmint, hogy bármit is otthon hagyjanak, amiről azt gondolják nélkülözhetetlen a gondtalan pihenéshez.

Nemhogy az autó forgalmi engedélyében feltüntetett össztömegére nincsenek tekintettel a legtöbben, a biztonsággal sem igen törődnek. Mentségükre legyen mondva, ezen a téren a KRESZ inkább megmosolyogtató, mint betartható szabályokat sorol. Csak kevés család utazhatna együtt, egy autóval nyaralni, ha betűre betartják a kissé már avítt rendelet áruszállításra vonatkozó (47.§) paragrafusának előírásait. A KRESZ szerint ugyanis „járművet megterhelni oly mértékig szabad, hogy össztömege a megengedett legnagyobb össztömeget ne haladja meg”. Eddig világos és érthető. De, ami ez után jön!

„Olyan gépjárművön, amelynek teherbírását csak a szállítható személyek számával határozták meg, személyenként 10 kilogramm rakomány is szállítható. Ha az ilyen járművel a megengedettnél kevesebb személyt szállítanak, a rakomány súlya annyiszor 68 kilogrammal növelhető, amennyivel a szállított személyek száma a szállítható személyek számánál kevesebb”.

Két felnőtt és két kamasz gyerek esetén a 68 kilós testtömeg-átlag már önmagában is nehezen teljesíthető követelmény egy olyan országban, ahol a lakosság kétharmada túlsúlyos vagy erősen elhízott. Nyaralás idején a személyenként tízkilós csomagokat pedig inkább már ne is említsük…

Bár a személygépkocsi-vezetőknek nem kell tengelysúly-ellenőrzéstől tartaniuk az utakon, azért nem árt komolyan venni a szabályokat és nem túlterhelni a végtelenségig a családi autót. Nemcsak a vonatkozó szabályok miatt (amiket egy baleset esetén azért a hatóság vagy a biztosító felróhat), hanem az autó élettartamára tekintettel sem.

A túlterhelt autó többet fogyaszt, hamarabb tönkremegy a futóműve, gyorsabban kopik a fékje. Azonban az utasok – és a többi közlekedő – biztonsága miatt is fontos, hogy kellő körültekintéssel pakolják meg a család autóját, amikor nyaralni indulnak. A túlterhelt, főleg a rosszul megpakolt autó menettulajdonságai (úttartás, kormányozhatóság, gyorsulás és fékút) jelentősen megváltozhatnak.

Erdei Péter közlekedési szakértő szerint fontos lenne, hogy a családok tudatosan helyezzék el csomagjaikat autójukban. Ez nemcsak azt jelenti, hogy lehetőleg ne lépjék túl súlyban a járműnek a forgalmi engedélyben feltüntetett maximális terhelhetőségét, hanem azt is, hogy a különböző csomagokat és holmikat kellő körültekintéssel helyezzék el az autó szállításra szolgáló vagy arra is alkalmas területein.

12 szabály, amiket célszerű betartani a csomagok elhelyezésekor:

Addig egyetlen bőröndöt vagy táskát se pakoljon be az autóba, amíg nem tudja pontosan mennyi holmit kívánnak magukkal vinni az útra. Ha egy kupacban van minden, nemcsak a bepakolandó holmik helyét és sorrendjét lesz könnyebb később megtalálni, az is hamarabb kiderül, ha valami felesleges is az „ezt is vigyük el” csomagba került.
A nehéz bőröndöket mindig a csomagtartóba és legalulra tegyék. Azokra mehetnek a könnyebb táskák és a kisebb csomagok, végül a leginkább sérülékenyebb dolgokat tegyék a csomagtartóban a felső sorba. Erre nemcsak azért van szükség, hogy a nehéz csomagok ne tegyen tönkre a kisebbekben szállított holmikat, hanem azért is, sőt, elsősorban azért, hogy a nehéz csomagok ne emeljék meg az autó súlypontját.
Fontos a csomagtartóban elhelyezett csomagokat rögzíteni. Erre a célra a mai autókban már számos megoldást kialakítottak. Ezeket akkor is célszerű használni, ha a csomagtartót telepakolták. Egy pokróccal, pár cipővel aligha lehet ugyanolyan stabilan rögzíteni a csomagokat, mint egy hevederrel. (A csomagtartóban szállított holmikat nem azért kell rögzíteni, mert, ha egy hirtelen fékezésnél elmozdulnak, jelentősen megváltozna az autó viselkedése. Pszichológiai oka van annak, hogy a szakember a zárt csomagtérben lévő csomagok rögzítését is javasolja. Ha út közben a sofőr hirtelen erős fékezésre kényszerül vagy hirtelen ki kell kerülnie valamit, a sofőr tudatalattijában megszólal a vészharang, hogy „jaj, vajon a csomagtartóban nem sérült-e meg valami…” Az aggadósabbak a következő pihenőhelyen meg is állnak és ellenőrzik, hogy minden rendben van-e a csomagtartóban, de addig is a figyelmük el-elkalandozhat emiatt, ami vezetés közben nem sok jóval kecsegtet).
A tetőcsomagtartóra soha ne pakoljanak nehéz holmikat. 20 kilónál nagyobb súlyt nem tanácsos oda pakolni. Ez ügyben különösen célszerű meghallgatni a szakemberek véleményét. A magasban (az autó tetején) elhelyezett nagy súly már jelentősen befolyásolhatja az autó menettulajdonságait. A biztonságos közlekedés szempontjából szerencsésebb, ha a tetőcsomagtartóra szerelt boxban helyezik el azokat a holmikat, amiket ott szállítanának. A boxnak kisebb a légellenállása, mint amikor gumópókkal vagy hevederrel rögzített bőröndöket pakolnak a tetőcsomagtartóra, ráadásul a doboz megvédi a csomagokat a napsütéstől, az esőtől, és mivel zárható, ha rövid időre elhagyjuk a kocsit, a tolvajoktól is. Arról azonban kérdezzék meg a szervizben vagy az üzletben, a kölcsönzőben a szakembereket, hogy az önök autójára milyen boxot lehet vagy szabad felszerelni, és hogy abban mekkora súlyt szállíthatnak biztonságosan!
Sokan az utastérben szállítják azokat a holmikat, nagyobb táskákat is, amik már se a csomagtartóba, se a tetőcsomagtartón nem férnek el. Fontos, hogy ezeket a holmikat is rögzíteni kell. Például a hátsó ülésen utazók közé tett hűtőtáskát a középső biztonsági övvel rögzíthetjük. Fontos, hogy a kalap-tartón ne szállítsunk semmit, ami egy hirtelen fékezéskor elszabadulva balesetet okozhatna. Márpedig egy palack víz is igen súlyos sérüléseket okozhat, ha a sofőr kényszerűségből nyom egy satuféket…
Körültekintést igényel a kerékpárok szállítása is. A kerékpárok mérete is száma is befolyásolja, hogy a tetőcsomagtartón vagy a csomagtartó ajtóra, illetve a vonóhorogra szerelhető kerékpárszállítóban viszi magával a család a kerékpárjait. Mindenek vannak előnyei és hátrányai. A tetőcsomagtartó a legproblémásabb, az rontja a leginkább az autó stabilitását. Bár az is igaz, hogy mire felpakol valaki három-négy biciklit a kocsi tetejére, kellőképpen rögzül a tudatában, hogy miért kell neki a szokásosnál óvatosabban vezetnie. A másik két megoldás esetén az szokott gondot okozni, hogy miután felpakolták a kerékpárokat a csomagtartó és a benne lévő holmik elérhetetlenné válnak.
A tetőre helyezett csomagok jelentősen megváltoztathatják a jármű stabilitását, kormányozhatóságát, mivel erősen befolyásolják a jármű dőlését. Amennyiben hirtelen ki kell kerülni valamit, az első kormánymozdulat még nem okoz problémát, ám amikor a sofőr megpróbálja egyenesbe kormányozni a járművét, az autó nem úgy fog viselkedni, ahogy várja és megszokta. Nem véletlen, hogy minden közlekedésbiztonsági szakértő fokozott óvatosságra kéri a jelentősen megterhelt autóval utazókat. Ha két-három vagy több bicikli van a tetőn, senki ne próbáljon 130-cal hajtani a sztrádán!
Volt már példa arra is, hogy a sofőr nem gondolt bele abba, hogy milyen magas lett az autója a tetőn szállított kerékpárok miatt és lendületből behajtott a szálloda mélygarázsába. Drága lecke volt a nem kellő előrelátásból. Olykor bizony a személygépkocsit vezetők számára is értelmet nyernek a magasságkorlátozásra figyelmeztető táblák!
Nagy családok könnyű utánfutót bérelnek és a csomagok egy részét, vagy éppen a kerékpárjaikat azon viszik magukkal. Fontos tudni, hogy kizárólag a 750 kilogramm össztömegű (vagy ennél kisebb) utánfutó vezethető „B” kategóriás jogosítvánnyal. Aki még soha nem vontatott utánfutót, gyakoroljon mielőtt útnak indul. Az ilyen pótkocsikat jellemzően ráfutófékkel hozzák forgalomba, vagy legalábbis a kölcsönzőkben azt mondják a bérlőknek. Meglehet ők is így tudják. Többnyire már csak menetközben derül ki, hogy a fék mégsem olyan, mégsem úgy működik, mint ígérték. A sofőr nyomja a féket, a járműszerelvénye azonban csak nem akar lassulni úgy ahogy kellene, és máris meg van a baj. Nem véletlen persze, hogy utánfutóval autópályán csak 80, lakott területen kívül 70, lakott területen belül 50 km/h maximális sebességgel szabad közlekedni!
A lakóbusz nem személygépkocsi, még akkor sem, ha az össztömege nem haladja meg a 3500 kilót, s ilyetén „B” kategóriás jogosítvánnyal is vezethető. Mielőtt bárki is hosszabb útra indulna egy bérelt lakóbusszal, vegye figyelembe, hogy a mai autók zömének az össztömege a harmada egy lakóbuszénak. Egyszerűbben fogalmazva: a lakóbusz szélessége, hosszúsága, magassága és tömege is jóval nagyobb annál, mint amihez a sofőr hozzászokott.
A KRESZ előírja: A gépkocsi hátsó részéhez rögzített rakományt úgy kell elhelyezni, hogy a gépkocsi hátsó részén elhelyezett világító és fényjelző berendezések és a rendszámtábla látható legyen, a gépkocsi hossztengelye irányában hátrafelé legfeljebb 1 m-re, oldal irányban legfeljebb 0,4 m-re nyúljon ki, a rakomány szélessége 2,5 m-t ne haladja meg, és a hátra felé túlnyúló tárgyat 40×40 centis piros-fehér zászlóval vagy lámpával meg kell jelölni.
Mind az autón kívül, mind pedig az utastérben elhelyezett dolgokra igaz, hogy úgy kell azokat elhelyezni, hogy ne mozdulhassanak el, ne eshessenek le, és ne akadályozzák a sofőrt a kilátásban. Ez utóbbi meghatározás nem azt jelenti, hogy elég, ha a sofőr előre kilát a kocsiból! A szállított tárgyak nem korlátozhatják semmilyen módon a teljes kilátást!

F.Gy.A.