112: csak egy gombnyomás, ha van, aki megnyomja

Gyorsabban a helyszínre érkezne a segítség, ha az emberek tudnák, hogyan kell használni a 112-es segélyhívót. Érdemes a gyerekeknek is megtanítani a használatát, mert szó szerint életet menthet.

– Anya rosszul van.
– Hol lett rosszul?
– A konyhában fekszik a padlón.
– Téged hogy hívnak?
– Elena.
– Hány éves vagy?
– Bükkár… Bükkráb… Bükkábrány…
– Hallok valakit melletted. Add át neki a telefont!
– Halló, itt vagyok, csak pillanatnyi rosszullét volt.
– Elvesztette az eszméletét?
– Azt hiszem.
– Ki hívott minket?
– Elena, ötéves.

A fenti párbeszédet tartalmazó hangfelvételt a Police.hu közösségi oldalán tették közzé, és sokszázezren meghallgatták már. A helyzet nem mindennapi, de mostanában, a járvány idején nem is különösebben ritka. Ebben az esetben a mindössze ötéves kislány igazi hősként viselkedett, amikor rosszul lett az anyukája. Kétségbeesés helyett tárcsázta a segélyhívót és meglepően részletes leírást adott, aminek köszönhetően elindulhattak a mentősök a bükkábrányi otthonba.

A segélyhívó szolgáltatással kapcsolatban köztudott, hogy hazánkban Miskolcon és Szombathelyen alakították ki a hívásfogadó központokat, ahol az operátorok fogadják és szükség esetén onnan továbbítják a bejelentéseket az illetékes, intézkedő készenléti szervek részére. Bóna Gyula rendőr alezredes, a miskolci hívásfogadó központ osztályvezetője a Heol.hu kérdésére elmondta, nem ez volt az egyedüli eset, amikor hasonló korú gyermek telefonált. Két évvel korábban a Balaton környékéről is kaptak ilyesfajta segélyhívást. Hangsúlyozta: nem mindennapi ügyről van szó, hiszen egy mindössze ötéves kislány kereste fel őket, aki képes volt egyedül használni a rendszert.

Szembetűnő, hogy korához képest rendkívüli módon talpraesetten és összeszedetten számolt be a történtekről és tudta, mik a legfontosabb információk, melyeket közölnie kell.

Valószínűsíthető, hogy édesanyja felkészítette, mit tegyen, ha ilyen sajnálatos helyzetbe kerül – tette hozzá.

Az anya, Vivien április 16-án lett rosszul bükkábrányi otthonukban: elaltatta a kisfiát, betette a kiságyba, majd kiment a szobából. Ezután lett rosszul, csengett a füle, majd elsötétült előtte minden, és csak annyi ereje maradt, hogy szóljon az ötéves kislányának, nem érzi jól magát. Vivien korábban segélyhívó operátorként dolgozott, és fontosnak tartotta, hogy már egészen kicsi korban beszéljenek a szülők a gyerekekkel arról, mit kell tenni, ha hasonló eset adódik.

„Megnyomtam az egy-egy-kettőt, aztán megnyomtam a zöldet, és úgy beszéltem. Anya lefeküdt a földön, és ott elaludt. Becsukta a szemét, aztán… aztán… Azért hívtam, mert kellett, mert anya ezt tanította” – mesélte el a kislány az egyik napilap kérdésére.

Mindannyiunknak tanulságosak a fenti mondatok, hiszen a napi rutin szerint élő embereknek eszükbe sem jut, hogy egyik pillanatról a másikra bajba kerülhetnek, például egy közlekedési baleset következtében, akár magatehetetlen állapotba kerülve. Ilyenkor a rájuk bízott gyerekeknek kellene feltalálni magukat, felnőtt fejjel gondolkozni és felelősségteljesen cselekedni. Az ötéves kislány példája mutatja, hogy néhány egyszerű lépés megtanításával akár írástudatlan gyermek is képes segítséget kérni a készenléti szolgálatoktól. Érdemes a gyerekeknek megmutatni a telefonnak ezt a funkcióját is – feltehető, hogy más célra közülük sokan egyébként is gyakran nyomogatják. Nem lenne hiábavaló az óvodák fejlesztési programjaiba is beilleszteni a vészhívás megtanulását.

A hírekből nem derült ki, hogy Vivien milyen betegség miatt lett rosszul, csak remélhetjük, hogy nem a Covid-19 járványnak esett áldozatul. A harmadik hullám csúcsán ugyanis szinte minden munkahelyen, ismeretségi körben előfordult, hogy kisgyermekes családokból mind a két szülő kórházba került, és a kiskorúakról a rokonságnak kellett gondoskodnia.

Feltéve persze, hogy van rokonság, és tud segíteni. A hírekben ugyanis egyre több efféle esetről hallani. „Koronavírusban meghalt egy fiatal házaspár. A férj 45 éves volt, a feleség 36. Hatéves kislányuk árván maradt, gyűjtést szerveznek neki.” „Pár hét leforgása alatt mindkét szülőjét elvesztette a szolnoki középiskola tanulója és testvére. Az intézmény igazgatója segítséget kér.” A pécsi Köztársaság Téri Általános Iskola adakozást hirdet árván maradt tanulói támogatására. Két család is érintett: az egyikben hat gyerek maradt teljesen árván, miután az őket egyedül nevelő édesanyjuk 51 éves korában meghalt, a másik családban a 45 éves, egészséges édesapját veszítette el egy hatodikos ikerpár és 15 éves nővérük.

A jelenség annyira kiterjedt, hogy a köztársasági elnök alapítványt hozott létre a támogatásukra. Áder János köztársasági elnök azt nyilatkozta, célja, hogy ez az alapítvány próbáljon olyan helyzetet teremteni, legalábbis anyagi értelemben a gyerekek gyarapodása, fejlődése, tanulása, továbbmenetele, képzése, nyelvtanulása tekintetében, mintha az édesapjuk vagy édesanyjuk életben maradt volna, és tudna róluk gondoskodni. Az alapítvány ötmillió forintból indul, ami a köztársasági elnök szerint a saját megtakarításuk. Ugyanakkor Áder János abban bízik, hogy ismerősei köréből, akár még szélesebb körből is érkeznek majd támogatások.

N.V.