2021 az utas-áldozatok éve volt

• Miért haltak meg oly sokan közlekedési balesetben, miközben a balesetek száma alig emelkedett?
• Melyik volt 2021 legsikeresebb és a legnagyobb társadalmi támogatottságot élvező közleke­désrendészeti innovációja?
• Ki vagy mi fogja megfékezni 2022-ben a büntetőfékezőket, az eltiltás alatt vezetőket és az autópályán forgalommal szemben közlekedőket?

Néhány éve egy sokszorosan büntetett előéletű bűnözővel volt találkozóm a bíróságon, az ak­tuális büntetőügye apropóján. Maga a beszélgetés feledhető volt, amit viszont közvetlenül előtte lát­tam, koránt sem. A vád szerint szinte soha, egyetlen törvényt sem tisztelő férfi sofőrrel, testőrrel ér­kezett, luxus Mercedese jobb hátsó ülésén utazott, akár egy diplomata, és be volt kapcsolva a biz­tonsági öve. Ismerői szerint ez az egyetlen (jog)szabály, amit mindig betartott és betartatott az em­bereivel is. Az ő múltjával kínos lenne úgy meghalni, hogy kirepül az autójából és felkenődik egy fára egy bal­eset után.

Nem mindenki osztja ez ügyben a nehézfiú nézetét. Sokan még mindig vagány do­lognak tart­ják nem bekötni magukat, kifogásokat gyártani az övhasználat szabotálására és lázadni a lebu­kás után kiszabott bírság miatt. Néhányan közülük az életükkel fizették meg a vagányságuk árát.

Noha az autósok látható többsége használja a biztonsági övet, a 2021-es baleseti krónikákból  úgy tűnik, a helyzet talán mégsem olyan jó, mint amilyennek látszik. Hiszen miközben alig nőtt az előző évihez képest a balesetek száma, plusz 2,5 százalék (ami szinte sem­mi), több mint háromszor nagyobb mértékben nőtt (8,4 százalékkal) a halálos kimenetelű közúti tragédiáké. De, ami ennél is elborzasztóbb: az előző évihez képest 16 százalékkal emelkedett a balesetek halálos áldoza­tainak a száma.

Sokkal több utas-áldozatot követeltek az idén a halálos kimenetelű közlekedési balesetek, mint korábban szinte bármikor. Jellemzően azért, mert az utasok nem voltak bekötve, az ütközés ha­tására kirepültek az autóból és vagy a fának, falnak, úttestnek csapódás miatt haltak meg, vagy az autó alá szorultak, amiben addig utaztak, és az nyomta őket halálra.

Az ilyen esetek miatt is mutat lehangoló képet a statisztika, ami a közlekedési rendőrök szerint  a korábbi évekhez képest még így is jónak mondható  – nem számítva persze az elmúlt (bezzeg) évet, amikor 1956 óta a legkevesebb baleset történt az utakon. Nemcsak a pandémia miatti lezárások mi­att, hanem a rendőrség szerint azért is, mert a járvány fegyelmezettebbé, szabálykövetőbbé tette az embereket, vagy…

Valójában senki, még a szakemberek és kutatók sem tudják miért vagy mitől lettünk 2020-ban és még 2021 elején is fegyelmezettebbek és szabálykövetőbbek az utakon, mint korábban, de jó, hogy így történt. Nagyon nem jó viszont, hogy ez a folyamat az év második felében mintha megtor­panni látszott volna. Annak ellenére se jó ez így, ha abból indulunk ki, hogy a tavalyit megelőző évekhez képest az idei trendek még mindig azt sugallják, hogy javul a közlekedésbiztonság Ma­gyarországon.

De vajon tényleg javul?

Elég minden idők legsikeresebb és legnagyobb társadalmi támogatottságú közlekedésrendé­szeti akciósorozatára gondolni, a Pofátlan(TAN)ításra gondolni, végignézni a civilnek látszó, jól fel­szerelt rendőrautók kameráinak felvételeit, hogy belássuk: a helyzet még messze nem olyan jó, mint szeretnénk vagy amilyennek a statisztikák mutatják. Még rosszabb a kép, ha végignézzük a Buda­pesti Autósok Közössége oldalára feltöltött amatőr Pofátlan(tan)ítók fel­vételeit.

Lassan már nehezebb olyan személygépkocsit találni, amiben nincs legalább egy fedélzeti ka­mera, mint olyat, amiben kettő is működik, egyesek mégis abban reménykednek, hogy őket senki nem filmezi le, ha mégis, nem küldi el a rendőrségnek, vagy ha meg is teszi, a rendőrség nem foglal­kozik majd velük. Pedig már az is köztudomású tény, hogy a Budapesti Autósok Közössége minden súlyos szabálysértésről készült felvételt átad a rendőrségnek, amelyet névvel-címmel vállal a készí­tője, és a rendőrség, általában eljárást indít a szabályszegőkkel szemben. Sőt, az ORFK illetékesei elmondták, a biztonság kedvéért átnézik a közösség oldalára feltöltött, de nekik át nem adott fel­vételeket is, és volt már rá példa, hogy azok között is találtak nyomozni valót.

A Budapesti Autósok Közösségének amatőr pofátlan(tan)ító akciója és együttműködése a rendőrséggel a bizonyíték arra, ami egy a Századvég által végzett 2018-as közvélemény-kutatásból is napnál világosabban kiderült: a közlekedőknek elegük van abból, hogy egyesek a KRESZ és min­den más törvény fölé helyezhetik magukat, és másokat veszélyeztetve közlekedhetnek.

Sokan tulajdonképpen csak azért szereltettek fedélzeti kamerát az autójukba, hogy baleset ese­tén dokumentálva legyen mi történt. De amint lehetett, megosztották a világhálón azokat a felvéte­leket is, amiket olyan autósokról készítettek, akik – szerintük – veszélyeztették őket és a többi köz­lekedőt az utakon.

A sok fedélzeti kamera és az internet rendőrség által is figyelt nyilvánossága ellenére még mindig megdöbbentően sok felvétel készülhet piroson áthajtó, a szembejövők sávján keresztül elő­ző, a leálló vagy éppen a buszsávban száguldozó autósokról. Még mindig nincs kellő visszatartó ereje annak, hogy a notórius szabályszegőket gyakorlatilag bárki, bármikor lebuktathatja, hogy már nem elég azt figyelni, áll vagy mozog-e csíkos autó a környéken.

Állítólag ők csak egy kisebbség, a közlekedők kevesebb mint tíz százaléka. Ám ők nemcsak bosszantják, de sok esetben komolyan veszélyeztetik a többi közleke­dőt.

És akkor még nem beszéltünk az utak első számú közellenségeiről: a büntetőfékezőkről, akik­re bár szintén rájárt a rúd az idén, akikről számos bizonyító erejű leleplező film készült – hétköznapi autósokról és hírességekről egyaránt – megállíthatatlannak, megregulázhatatlannak tűnnek. Ők azok, akiknek elmondásuk szerint az egekbe száll a vérnyomásuk a sok mazsolától, akik miatt nem juthatnak időben el oda, ahova siettek, de arra mindig van idejük, hogy párszor satuféket nyomjanak az őket feltartó, felbosszantó „mazsolák” előtt, ha végre sikerült eléjük kerülniük.

Sajnos nem a büntetőfékezés az egyetlen új nemzeti sport az utakon. Ott vannak például a jo­gosítvány nélkül, és még inkább az eltiltás hatálya alatt vezetők. Bár a parlament tavasszal törvényt módosított, ezért ma már bűncselekmény eltiltás hatálya alatt gépjárművet vezetni, akár három év börtönt is kiszabhat érte a bíróság, sokan még mindig úgy tartják, nem a jogsi vezeti az autót, ha..ha…ha…, és különben is, mekkora a valószínűsége, hogy elkapják őket.

Egyre nagyobb! – hívnánk fel a figyelmüket, bár, ha olvasnák az efféle híreket, tudhatnák, oly­kor csapa­tostól állítják gyorsított eljárásban bíróság elé az ügyészek a vezetésen kapott eltiltottakat. Aki az el­tiltás hatálya alatti vezetésen kívül mást is elkövetett, például ittasan vezetett vagy balese­tet okozott, egyre nehezebben kerülheti el a börtönt vagy a fogházat. Főleg, ha már amúgy sem ma­kulátlan a közlekedési előélete.

De, amíg a büntetőfékezésre és az eltiltás alatti vezetésre az egoizmus és a frusztráció (esetleg e kettő) még adhat valamiféle magyarázatot, 2021-ben több tucat alkalommal tanúi lehettünk egy másik roppant veszélyes jelenségnek, amire azonban nehéz magyarázatot találni. Havonta jelentek meg híradások (olykor több is) olyan autósokról, akik úgymond rossz oldalon hajtottak fel az autó­pályákra és olykor tíz-kilométereket autóztak a forgalommal szemben a belső sávban mielőtt a rend­őrök vagy a többi közlekedő megállásra kényszerítette volna őket, vagy balesetet szenvedtek.

Az internet népe már az első eseteket követően meghozta az ítéletét: El kell venni az idősektől a jogosítványt. De még mielőtt eljutott volna a nem túl épületes vita, hogy kik is az idősek, akiktől meg kellene vonni a vezetés jogát és vajon lehet-e egy korosztályt egységesen kezelni, kiderült, hogy sem életkor, sem nem, sem állampolgárság alapján nem tipizálhatók azok, aki olykor-olykor a forgalommal szembe hajtanak fel a sztrádákra. De még csak olyan alapon sem, hogy az illető isme­rős-e arra felé vagy sem, vagy, hogy új, esetleg régebben átadott autópályáról van szó.

A közútkezelő már-már táblaerdőket telepít a felhajtókra, hogy egyértelművé tegye merre van az előre, ennek ellenére mindig akadnak olyan autósok – és nemcsak úrvezetők, hivatásosok is –, akik úgy gondolják, ha már rossz irányba indultak el, megfordulnak és a pálya forgalmával szembe majd csak eljutnak valahogy a következő kitérőig. Nem mindig és nem mindenkinek sikerült élve végrehajtani ezt a manővert.

Bízzunk benne, mást úgy sem tehetünk,

hogy jövőre kevesebben fogják büntetőfékezéssel kielégíteni az egójukat,

hogy többen veszik majd komolyabban, hogy már tényleg börtönbe lehet kerülni azért, ha va­laki a rendőrség vagy a bíróság tiltó határozata dacára volánhoz ül,

hogy kevesebben ülnek ittasan vagy bedrogozva autóba és,

hogy jövőre kevesebben használják versenypályának az utakat.

Mert nem kísérhet minden közlekedőt rendőrautó, és mert mindenkit hazavárnak…!

F.Gy.A.