80 éves a Maastunnel

• Rotterdam történelmi és közlekedési nevezetességét nyolc évtizeddel ezelőtt adták át a forgalomnak.
• A rendkívül modern komplexumban külön alagutak szolgáltak (és szolgálnak ma is) a kerékpárosok, a gyalogosok, valamint a gépjárművek közlekedésére.
• A II. világháborúban ezreknek jelentett menedéket a légiriadók idején, és számos hajléktalanná váló család húzódott ide, akiknek lakhelyét bombatalálat érte.
• A világháború után a Maastunnel a holland újjáépítés szimbólumává vált.
• A 80 éves jubileum előtt az alagút-rendszer teljesen megújult. A felújítás során különösen ügyeltek a biztonságra, a kényelemre, a történelmi jelleg megőrzésére és az innovatív technológiák alkalmazására.

Nyolc évtizeddel ezelőtt, 1942. február 14-én adták át a forgalomnak Rotterdam – és egyben Hollandia – egyik történelmi és közlekedési nevezetességét, a Maastunnel-t, mely a város északi és déli kerületeit köti össze a Nieuwe Maas folyó alatt. A jeles jubileumra az alagútrendszer teljesen megújult. A kerékpárosok és a gyalogosok közlekedésére szolgáló folyosókat három évig tartó felújítás után tavaly tavasszal vehették igénybe az érintett úthasználók, míg a gépjármű alagutakat azt megelőzőleg, 1997 és 1999. között renoválták. A kerek évfordulóra tekintettel a mozgólépcsőket igénybe vevő kerékpárosok és gyalogosok, valamint az ide látogató érdeklődők 2022. március 1. és június 30. között történelmi képkiállítást tekinthetnek meg a Maastunnel múltjával és felújításával kapcsolatban.

A Maastunnel mozgólépcsője napjainkban (fotó: Jan van der Ploeg)

Az 1930-as években a megnövekedett forgalmi igényekkel szemben egyre inkább alulmaradó kompközlekedés kiváltására sürgős megoldásra volt szükség Hollandia második legnagyobb városában.  A kérdés csak az volt, hogy hidak vagy alagutak léphetnének a kompok helyébe. Tekintettel arra, hogy az akkor világviszonylatban is legnagyobbnak számító rotterdami kikötő tetemes hajóforgalma normál hidak, illetve felüljárók építését nem tette lehetővé, így a kérdés eldöntötté vált, érkezhettek a tervek az alagutakkal kapcsolatban.

A Maastunnel építési engedélyét Droogleever Fortuyn polgármester írta alá 1937. június 15-én. Az átadásra a tervek szerint három évvel később, 1940. májusában került volna sor. A II. világháború kitörése, valamint Rotterdam bombázása meghiúsította az eredeti elképzeléseket. A romjaiba döntött városban az építkezést leállították. Az alagút addig elkészült része több ezer ember menedéke lett a légiriadók idején, majd hajléktalanná vált rotterdamiak sokasága húzódott ide, akik a német bombázások következtében vesztették el lakhelyüket. A légitámadások megszűnését, és a város megszállását követően a németek azonnal hozzájárultak az építkezés folytatásához, az alagút átadásának időpontját 1942. február 14-ére hirdették meg. A németek által szervezett ünnepélyes megnyitó a Maastunnel holland tervezőinek és kivitelezőinek korántsem volt ínyére, ezért az alagutat már a hivatalos ceremónia előtt megnyitották a közúti, kerékpáros és gyalogosforgalom számára (így az ünnepség el is maradt). Nem sokkal az átadást követően az alagút léte ismét veszélyben forgott. A szövetséges haderők előretörése miatt a német megszállók fel akarták robbantani az alagutat, amit a helyi ellenállás tagjai hiúsítottak meg, így végül a Maastunnel sértetlenül élte túl a világégést.

A Maastunnel keresztmetszete (képrészlet egy filmanyagból, 1938-ból)

Tekintettel a laza talajszerkezetre, a Maastunnel úgynevezett „süllyesztett cső” módszerrel készült. A komplexum különálló részeit szárazdokkban építették meg, majd a helyükre úsztatták, a folyó medrében kialakított árokba süllyesztették  és rögzítették. Ez a technológiát a későbbiekben számos holland alagút építésénél alkalmazták. A Maastunnel lett a világ első téglalap alakú víz alatti alagútrendszere, a korábbi hasonló építmények ugyanis kivétel nélkül kör, illetve ovális alakúak voltak.

A II. világháborút követően a Maastunnel a holland újjáépítés szimbólumává vált, egy igazi modern látványosság a lepusztult Rotterdam szívében. Az újjáépítés évei alatt az alagút egyrészt a város legfontosabb átkelőhelye, másrészt pedig turisztikai látványosság volt, mely közelében rendszeresen autóbuszok álltak meg, hogy az utasok megtekinthessék az építészeti remekművet, valamint le- és felmehessenek a 17 méter magas mozgólépcsőkön.

Kerékpárosok a Maastunnel mozgólépcsőjén (fotó: Art Klein, Nederlands fotomuseum)

A Maastunnel az átadását követően a munkába járás és a mindennapi élet megkerülhetetlen részévé vált. Kihasználtságát – és ezzel együtt akkori zsúfoltságát – jól jelzi, hogy az 50-es években naponta több mint 40 ezer kerékpáros hajtott át rajta (a 70-es és a 80-as években a kerékpárosok száma az autózás térnyerése miatt jelentősen visszaesett, de az utóbbi időszakban a kerékpározás népszerűsége ismét növekedett). A kerékpáros alagút legmélyebb pontja 20 méterrel van a víz felszíne alatt, szélessége 5 méter, hosszúsága meghaladja az 500 métert. Mindkét végén négy-négy faburkolattal ellátott mozgólépcső található, melyen a kerékpárosok le, illetve felvihetik járműveiket (a lépcsők kialakítása eleve úgy történt, hogy figyelembe vették a kerekek egymástól való átlagos távolságát). A kerékpáros szinttől rövid lépcsőn kell lemenniük a gyalogosoknak ahhoz, hogy saját elkülönített folyosójukat használni tudják. A gyalogosok és kerékpárosok részére természetesen liftek is rendelkezésre állnak. Az építmény gépjárműforgalma igen jelentős. A legutóbbi adatok szerint a munkanapokon átlagosan kb. 75 ezer gépjármű halad át az egymástól elkülönített, két-két forgalmi sávot magába foglaló, azonos irányú forgalom számára kialakított alagútrendszeren.

A kerékpáros alagút a felújítás után

A 80 éves Maastunnel régi-új pompájában tükrözik. Az évekig tartó felújítás során nagy figyelmet fordítottak a részletekre, a történelmiség megőrzésére, valamint az innovatív technológia alkalmazására. A Maastunnel holland nemzeti műemlék, így az átalakítási és modernizálási munkálatokat szigorú szabályok mentén kellett végrehajtani. Az alagút falainak újracsempézése és a színek alkalmazása a korabeli megjelenést és hangulatot adja vissza. A projekt során minden egyes burkolólapot kézzel gyártott új csempére cseréltek, a világítást gondosan kalibrált LED-ekkel biztosítják, kicserélték a futófelületet, a kamerákat, a hangszórókat, a szellőzőket és a tűzoltó berendezéseket, eltávolították a mozgást korlátozó akadályokat, a mozgólépcsők pedig az eredetivel megegyező faburkolatot kaptak. A komplexum a 2021. áprilisi teljes újranyitást követően turisztikai látványossággá is vált – immár másodszor a fennállása óta.

Elkülönített alagutak az eltérő irányú gépjármű közlekedésre

A munkálatok olyan jól sikerültek, hogy a Maastunnel elnyerte az NRP Gulden Feniks díjat a „felújítás” kategóriában. Ezt a díjat Hollandia legjobb felújítási és átalakítási projektjeinek ítélik oda. A zsűri a díj megítélését az alábbiakkal indokolta: „Kiváló, már-már nosztalgikus arculatú restaurálás, mely ugyanakkor innovatív felújítással társul. A Maastunnel immár teljes pompában és felkészülten várhatja a következő évtizedek forgalmát”.

G.I.