A FOMO hatás

Digitális önkontroll, önkorlátozás is kell a nagyobb közlekedésbiztonsághoz!

Téved, aki azt hiszi, a FOMO kizárólag a fiatalok „mondvacsinált” problémája!

Bármelyik korosztálynak lehetnek félnivalói attól, hogy valamiről lemaradhat.

Hogyan befolyásolja napjainkban a FOMO-jelenség a közlekedésbiztonságot?

A Fear of missing out, azaz FOMO, a kimaradástól való félelem nem új jelenség. Mivel az ember mindig is szociális lény volt, mindig tartott attól, hogy kimarad közösségi eseményekből, döntésekből, lemarad fontos információkról. Márpedig gyakran a túlélés záloga volt nem kimaradni a döntésekből, az információáramlásból. Napjainkban már inkább „csak” az egzisztenciális biztonság, az előmenetel és a lehetőségek megragadásának feltétele tudni mindenről mindent, mert nem tudhatjuk milyen információ lesz egyszer még fontos és mi nem.

Azonban még soha nem volt ennyire erőteljes és nem érintett egyszerre annyi embert a valamiből kimaradás lehetősége és az attól való olykor már beteges félelem, mint napjainkban. És ez a félelem életünk szinte minden területére hatással van, így a közlekedésre, a közlekedés biztonságára, a vezetési szokásainkra, a közlekedési morálunkra is.

A közlekedési, közlekedésbiztonsági szakma csak akkor kezdett el mélyrehatóbban foglalkozni a FOMO-jelenséggel, amikor kiderült egyre több olyan közlekedési baleset történik, amelyek hátterében ténylegesen a lemaradástól való félelem áll. Nem csak szórakozásból, vele született felelőtlenségből nézik autósok vezetés közben a telefonjukat, hanem mert vezetés közben sem akarnak lemaradni semmiről, ami a munkájuk, a kapcsolataik, az életük szempontjából fontos lehet.

Bűn- és baleset-megelőzési kampányokban ma már világszerte nevesítik a FOMO-t, mint súlyos, olykor már-már első számú kockázati tényezőt. A rendőrség is ezért (is) helyez egyre nagyobb hangsúlyt egyebek között a vezetés közbeni mobilozás visszaszorítására.

Nem egy esetben látták a rendőrség vagy a közútkezelő kamerái, hogy valaki nagy sebességgel haladt az előtte álló, jól látható feltorlódott kocsisor, munkagép vagy más akadály felé, miközben a telefonját nézte vagy éppen üzenetet írt rajta. Még több olyan eset történt azonban, amikor csak sejteni lehetett, hogy a baleset előtt és közben a sofőr üzenetet írt vagy olvasott, élőzött, filmet nézett.

A FOMO, mint fogalom a tudományos munkákban, kutatási anyagokban először 2004-ben jelent meg. Elterjedését és azt, hogy napjainkban már komoly egészségügyi problémaként tekintenek a jelenségre a szakemberek a könnyen és szinte bárki számára elérhető okostelefonok, táblagépek, valamint a közösségi média, elsősorban a Facebook, az Instagram és az X megjelenése viharos gyorsaságú elterjedése gyorsította fel.

Mert amúgy nem új jelenség a FOMO.

Évszázadokkal ez előtt a piacokon, a kocsmákban, templomi szertartások előtt és után mondták el az emberek egymásnak a legfrissebb híreket, pletykákat, azokat a híreket, amelyekhez más forrásokból nem juthattak hozzá, amiket el akartak titkolni előlük, de amelyek birtoklása előnyt jelenthetett az érvényesülésben. Nem tudásuk pedig komoly hátrányt.

Akkoriban azonban hetekbe telt, amíg egy információ eljutott az ország egyik feléből a másikra. Már ha eljutott. Napjainkban ez a másodperc törtrészét veszi igénybe.

Napjainkban bárki lehet hírforrás, akik látott vagy látni vélt valahol valamit, és ettől szűkebb-tágabb környezetében hirtelen fontos emberré válhat pusztán az által, hogy mindenkinek hamarabb mond el, mutat meg valamit. Idővel a természetes kíváncsiság kielégítése mellett a lehetőségekért folyó versenyben is mind fontosabbá vált a valós idejű információáramlás. Azonnal tudni, látni mindent és reagálni bármire.

Komoly előnyt jelenthet a közlekedésben például az, ha valaki pontosan tudja hol mérnek sebességet a rendőrök, hol szondáztatnak, pontosan merre vannak dugók és azokat hol lehet kiderülni.

Azonban a FOMO hatást nem az emberek kielégíthetetlen kíváncsisága gerjeszti elsősorban. Nem csak egy ösztönös válaszreakció a kor kihívásaira. Abban, hogy sokaknál már beteges félelemmé vált a rettegés a le- és kimaradástól sokat tettek a közösségi médiák algoritmusai, amik arra kényszerítik a látogatóikat, hogy „most, azonnal” nézzenek meg egy sokak által lájkolt posztot, videót, mert egy óra múlva már eltűnik az információtengerben, 24 óra múlva pedig már szinte lehetetlen lesz a nyomára lelni.

Ma már minden korosztály megkapja a napi közösségimédia-híradagját, pletykaigényét, szórakoztatócsomagját. És mindenkinek van oka is pörgetni az okostelefonján a posztokat, a közéleti hírek és szakmai hírek, hírességek és celebek történetei vagy egyéb érdekességek után kutatva. Ma már a közösségi média jóval több mint hír- és pletyka platform. Reklámhordozó, ahol terméket, állásokat, programokat, tudást lehet adni-venni. Bármit egy helyen, csak győzzük befogadni.

A tízen-huszonévesek jelentős része a közösségi médiában, sokan szinte csak ott élnek közösségi életet. A 25-45-ös korosztálynak munkaeszköz, a tájékozódás első számú forrása az internet és az eléréséhez szükséges okostelefon. De többnyire a még idősebbek is ismerik ma már a közösségi média használatát, hiszen a hétköznapokon jobbára csak azokon a felületeken ápolhatják családi kapcsolataikat. A 65+ korosztály másképp nem is tud találkozni, beszélgetni az unokákkal.

A baleseti tudósítások azonban jobbára a zombi fiatalokról szólnak, akik hangos zenét hallgatva a csendesnek nehezen mondható HÉV elé sétálnak, akik telefonjukat pörgetik még a zebrán is, ezért fel sem tűnik nekik, hogy már pirosat mutat a lámpa, sőt, már az autóforgalom is megindult.

Ők alkotják a telefonpörgetők többségét, akiket a FOMO-jelenség érinthet és akiknek a legkevesebb eszközük és tapasztalatuk van a veszélyhelyzet azonosítására, a balesetveszély elkerülésére. Ők beleszülettek a digitális világba, azt azonban nem tanulták meg, ugyan kitől tanulhatták volna meg, hogyan kezeljék az információ-túltengést, -túlterheltséget, és akik a legkevésbé képesek önkontrollt gyakorolni saját közösségi médiafogyasztásuk felett.

Szüleiktől, mint valami digitális cumit kapták az első okostelefont, tabletet, „amíg a gyerek filmet néz vagy szörfözik a neten, nincs vele gond, nyugton van”. Más kérdés, hogy emiatt sokan nehezebben boldogulnak a fizikai világban, kézügyességük, mozgáskoordinációjuk elmarad a korábbi nemzedékekéhez képest. Ennek később a közlekedésben is súlyos következményei lehetnek.

A FOMO a kutatások szerint nemcsak zavaró jelenség, hanem a társadalom mentális egészségromlásának egyik okozója is. Szorongást, ingerlékenységet, figyelemhiányt, alvászavart okoz. A WHO szerint mára már egyértelműen súlyos mentálhigiénés kockázattá vált világszerte.

A FOMO gyakran szorongást, kapkodást, impulzív viselkedést vált ki, és különösen jellemző a digitális világban élőkre, akik folyamatosan követik a közösségi média eseményeit vagy értesítéseit; ezért tartják elsősorban a fiatalokra leselkedő veszélynek, pedig korántsem csak az. A szorongás, az ingerlékenység, a kapkodás, az alvászavar minden korosztályt ön- és közveszélyessé tehet a közlekedésben.

Ezek mindegyike külön-külön is jelentős közlekedésbiztonsági kockázatot jelent.

Ritkán említett mellékhatása a FOMO-jelenségnek például a gyorshajtás. Márpedig a szakemberek szerint a FOMO-jelenség bizonyíthatóan gyorshajtásra késztet. Ha az ember egész napja úgy telik, hogy mindig sietni kell, folyamatosan elkésve érzi magát, és stresszeli a tudat, hogy lemaradhat valami fontosról, aligha lesz képes „nem sürgetve érezni magát”, amikor a volán mögé ül, és higgadtan, tudatosan, a sebességhatárokat tiszteletben tartva közlekedni. Már csak azért sem, mert a folyamatos készenlét, a túlzott figyelemmegosztás és a sok-sok impulzív döntés (most kell dönteni, mert fél óra múlva az ajánlat már nem él), önmagában is túlterheli az idegrendszert.

Nemcsak a fiatalok élőznek az autójukban. Nemcsak ők intézik az (üzleti) ügyeiket kézben tartott telefont használva, hallgatnak podcastokat, néznek filmeket. Igazságtalanság ezt állítani. És a helyzet épp ezért sokkal veszélyesebb, mintsem, hogy pusztán a fiatalok problémájaként tekinthessünk rá. A mai gyerekek, akik még nem vezetnek, de már magabiztosan kezelik az okostelefont és a táblagépet, sőt, olykor már ők tanítják meg a szüleiknek a legújabb funkciókat, még inkább a virtuális térben élik majd az életüket, ha nem változik semmi.

F. Gy. A.