A jogosítvány ára: Mi, mennyi, miért?

• Kiszámoltuk „miért kerül a jogosítvány több mint félmillió forintba”.
• 19 helyett átlagosan 49 óra vezetés kell a sikeres gyakorlati vizsgához.
• Mi van akkor, ha a tanuló két óra között elfelejti a tolatás egyes lépéseit?
• Amikor még 10 óra után is lefullad a tanuló autója minden lámpánál.

Sokan feltették már a kérdést különböző médiumokban és platformokon: miért kerül több mint félmillió forintba egy jogosítvány? Olykor még jóval többe is, akár? Nemrég valaki az e-learning képzést okolta a magas árért. „Számítógépről, e-learning tananyagból, tanári magyarázatok nélkül nem lehet úgy megtanulni a közlekedés írott és íratlan szabályait, mint tanteremben, ahol az oktató azonnal válaszolhat a felmerülő kérdésekre, és akkor is látja, ha a tanulók nem értenek valamit, amikor nem szólnak”, mondta az illető.

Csakhogy a gépjárművezetői vizsgákat bonyolító Közlekedési Alkalmassági és Vizsgaközpont (KAV) adatai cáfolják ezt az állítást. Az elméletet e-learning rendszerben tanulók nemcsak a KRESZ, hanem a vezetési vizsgán is jobban teljesítenek a hagyományos módon tanulóknál. [Erről korábban itt írtunk.]

Ettől persze a kérdés kérdés marad: mi kerül a jogosítványon több mint félmillió forintba?

Megkérdeztük az ország egyik legismertebb gépjárművezető-oktatóját, Pető Attilát, aki használ e-learning anyagokat, de alapjában véve tanteremben oktat és a közösségi médiában is aktív, oktató videókkal, szakmai hozzászólásokkal segíti a KRESZ útvesztőiben eligazodni vágyókat. Szerinte a félmilliós ár, bár kifizetni valóban sok, valójában nem drága. Igaz, tette hozzá, csak azoknak kerül ennyibe a tanfolyam és a vizsga, akik elsőre, bukások és nagy számú pótóra nélkül teljesítik a követelményeket.

Az elméleti tanfolyam díja 60-100 ezer forint között mozog, iskoláktól és képzési módoktól függően. A számítógépes elméleti vizsga 4600 forint. Ami azonban a jogosítvány árát az egekbe tornászhatja, az a gyakorlati képzés. Minél több óra kell valakinek a sikeres vizsgához, annál többe kerül a vezetői engedélye. Van olyan tanuló, állítólag ő jelenleg a csúcstartó, aki már 240 órát vezetett, így a gyakorlati tanfolyamra már elköltött mintegy 2,5 millió forintot, de még nem tett sikeres vizsgát.

Másvalaki másfél millióig jutott.

Jelenleg 29 levezetett óra és 580 megtett kilométer után bocsátható a tanuló gyakorlati vizsgára. Egy óra vezetés általában 10 ezer forint, de ebben megint csak lehetnek eltérések az egyes iskolák között attól függően, hogy hol működnek.

Tízezer forint óránként a vezetési gyakorlat, átlagosan. Hogy ez sok vagy kevés, nézőpont kérdése. Összehasonlításul: 10 ezer forintból, ha nem számoljuk a kiállás díját, nagyjából 50 percig lehet taxizni a fővárosban. És a taxiban általában semmit nem tanul az utas, nem készítik fel semmilyen vizsgára.

Elvileg 290 ezer forintból tehát elvégezhető a gyakorlati képzés. A forgalmi vizsga 11.000 forint. Ehhez jön még az elsősegély tanfolyam, amire semmiféle előírás nincs, azaz mindenki ott és úgy tanulja meg, ahol és ahogy akarja, a lényeg, hogy sikeres vizsgát kell tennie a Vöröskeresztnél, ami 19.990 forint.

Mindez együtt még a legdrágább elméleti képzéssel számolva is csak alig több, mint 420 ezer forint.

Hogy lesz ebből félmillió?

A 420 ezer forint sem kevés, de csak akkor igaz, ha az elméleti vizsga elsőre sikerül és a kötelező 29 óra elég ahhoz, hogy gyakorlati vizsgára bocsássák a tanulót és ott sem bukik meg, ami viszont a jelentkezők felére nem igaz.

Pető Attila azonban felhívta a figyelmemet valamire, ami a „Miért olyan drága a jogosítvány?” vitákban többnyire fel sem vetődik. Amikor a jogosítvány „áráról” beszélünk nemcsak azt kell nézni, hogy mennyibe kerül egy autó és annak átalakítása, hogy oktatni lehessen rajta, és amibe az egyre igényesebb tanulók egyáltalán hajlandók beleülni! Vagy, hogy mennyibe kerül egy liter üzemanyag, a szerviz és így tovább.

Bár itt álljunk meg egy szóra! A tanulóvezetők által használt járművekben a fék, a kuplung harmadával kevesebb időt bír ki a cseréig, vagy még annyit sem, mint egy átlagos autóban!

És akkor még nem beszéltünk a gépjárművezető-oktatók képzésének, szakmai ön- és továbbképzésének költségeiről, bár erre még visszatérek.

Az óradíj 70%-át az „autó viszi el”, a jármű beszerzése és amortizációja, a javítások, a fenntartása”, állítja Pető Attila. Szerinte 3-4 ezer forintnál aligha marad több az oktatók zsebében – az autó életkorától és az aktuális benzináraktól függően.

Amiről azonban szinte szó sem esik, pedig jelentősen befolyásolhatja, hogy a tanulók mennyi idő alatt lesznek képesek sikeres vizsgát tenni, azaz, hogy mennyibe kerül a végén a jogosítvány, az a gyakorlati képzés alatt ténylegesen levezetett órák száma.

Ami elméletben 20 km, a valóságban 12-15

Pető Attila a KAV adataira hivatkozva elmondta, az 50 perces gyakorlati vizsgán a járművek átlagosan 15 km-t futnak. Márpedig ott senki nem lazsálhat! Nem állnak félre a tanulóvezetővel megbeszélni az elkövetett hibákat, nincs mosdószünet, sem a tanuló, sem az oktató kedvéért nem tartanak pihenőt magánügyek intézésére. Ott 50 percen át ténylegesen gurulnia kell az autónak.

Ahhoz, hogy valaki 29 óra alatt levezesse az előírt 580 kilométert, alkalmanként (azaz minden vezetéssel töltött órában) 20 km-t kellene vezetnie. Nem pusztán autóban ülni, hanem haladni is kell az autóval! Ugyan mennyi ez esélye annak, hogy tényleg le is vezetik azt a 20 kilométert a tanulók alkalmanként, ha a vizsgán is csak 15 km-t tesznek meg 50 perc alatt? – tette fel a kérdést Pető Attila. Semmi! Ráadásul a 15 km az országos átlag. Budapesten még a vizsgákon sem igen gurulnak az autók átlagban 12 km-nél többet.

Valószínűtlen, hogy a gyakorlati képzés alatt ez másképp lenne!

Önmagában az 580 óra levezetéséhez is vagy pokoli nagy szerencsére van szüksége a tanulónak (és az oktatójának is persze), amikor gyér forgalom mellett folyamatosan tudnak haladni, minden alkalommal, alkalmanként 20 km-t, vagy az országos átlagból kiindulva még legalább három, Budapesten négy plusz órára van szükség, ami

30-40 ezer forinttal növeli a jogosítvány megszerzésének költségeit.

Csakhogy a 29-34 óra gyakorlat a többségnek még mindig nem elég. A statisztikák szerint a gépjárműképzések résztvevői átlagosan 49 levezetett óra után tesznek sikeres vizsgát. Vannak, akiknek a 29 is elég, még akkor is, ha esetleg ténylegesen kevesebbet futott velük az autó, mint 580 km, vannak azonban, akiknek a többszöröse sem elég.

Pető osztja azoknak a véleményét, akik szerint mindent egybevetve a jogosítvány arányaiban ma sem drágább, mint évtizedekkel ez előtt: nagyjából másfél havi átlagbérbe. Más kérdés, hogy a 10 ezer forintos óradíj mellett gyorsan az egekbe szökhet az ára, ha a tanuló többszöri próbálkozás után sem tud sikeres gyakorlati vizsgát tenni.

Ha a jogszabályban előírt 29 órával szemben átlagosan 49 óra gyakorlati oktatás után jutnak el a tanulók a sikeres vizsgáig, az azt jelenti, hogy 200 ezer forinttal drágább lesz a jogosítvány!

Gyakran hallani, hogy „a mai fiatalok nem képesek huzamosabb ideig figyelni, koncentrálni” és így tovább. Generációkutatók szerint ebben sok igazság van, ennek ellenére nem szabad azt a következtetést levonni, hogy ők „rosszabbak”, „gyengébbek” lennének az előző nemzedékeknél. Ők egyszerűen csak mások.

Sok „mai fiatal” valójában nem is akar jogosítványt.

Főleg a városi fiatalok. Jó a közösségi közlekedés, lehet rollert, biciklit bérelni és gyalog sincs túl messze semmi. Sokuk csak azért jelentkezik a képzésre, mert a szüleik szerint fontos. Szüksége lesz a jogosítványra a munkavállaláshoz, ahogy a nyelvtudásra is. A tanfolyam végén azt sokan kikövetelik maguknak – vagy, ha nem ők a szülők követelik ki nekik a lehető legkorábbi vizsgaalkalmat, akkor is, ha oktatójuk szerint még felkészületlenek.

„Annyi hülye vezet”, mondják az oktatóknak, miért épp az én gyermekemnek ne sikerülne, amikor mindenben olyan ügyes. Sokan erre inkább nem is reagálnak. Vannak azonban, akik beültetik az autóba maguk mögé a szülőket, győződjenek meg róla a saját szemükkel mennyire felkészült a gyermekük a gépjárművezetésre.

Pető Attila egyik tanulóját, egy tehetséges és sikeres sportolót, kis híján felpofozta az anyukája, amikor kiszálltak az autóból. „Nem is figyeltél! Nem is azt csináltad, amit az oktató mondott!”, harsogta. Azonban az ilyen szülők a kisebbséghez tartoznak.

Jellemzőbb családi hozzáállás, hogy „Apád elsőre átment, a bátyád is. Te miért vagy ilyen szerencsétlen!?” Az efféle „ösztönzés” nem segít, se a tanulónak, se nekünk, mondja Pető Attila. Ahogy a közösségi média sem. Számos oldalon olvasni a vizsgán megbukott tanulók panaszai alatt a kommentelők jó tanácsát…

„…válts oktatót”. Miért? Egy másik oktatónál fog figyelni?

Gyakran szembesülünk azzal, magyarázza Pető, hogy az egyik nap elmondtuk, megmutattuk és gyakoroltuk a tolatás szabályait, pontos menetét, a következő alkalommal kezdhetjük elölről, mert a tanuló semmire sem emlékszik. Nem jegyzetelt, elindulás előtt nem gondolta végig, hogy mit kell majd tennie, milyen sorrendben és hogyan. „Elfelejtettem, hogy mit kell csinálni ilyenkor”, mondják, amikor az oktató rákérdezett miért nem indul.

Így persze nemhogy 29 óra után, de még a 49 után is nehéz sikeres vizsgát tenni, jegyezte meg Pető Attila.

Egy-két évtizede a jogosítvány még státusszimbólum volt. Ma már nem az. A fiatalok számára legalábbis nem. Sokaknak láthatóan inkább csak nyűg. Kötelező, amit minél gyorsabban szeretnének letudni, ám épp ezért tart az indokoltnál is jóval hosszabb ideig. Mert nem motiváltak, ha csak nem tudják, hogy a munkájukhoz tényleg elengedhetetlen lesz, és mert itt nem működik a „jó lesz az úgy is” elv. Sem a képzésen, sem a vizsgán.

Pető Attila szerint jelentős a különbség a vidéki és a városi, a budapesti tanulók között. „A vidéki fiatalok, legalábbis azoknak, akik a család autóján a kertek alatt vagy a traktorral a földeken már lényegében megtanultak vezetni, vagy ha vezetni nem is, de kezelni a járművet, tapasztalatink szerint – megint csak átlagosan persze – rövidebb idő alatt teljesítik a követelményeket.

Hiszen alattuk nem fullad le a kocsi minden sebességváltáskor,

míg van, akinél még a 10. óra után is le-lefullad a motor és temérdek idő megy el arra, hogy megtanulja kezelni a járművet. Nem közlekedni, pusztán elindulni vele lefulladás nélkül. Akiket cseppet sem érdekel a vezetés, és a családi autót sem próbálhatta ki soha, annál értelemszerűen minden tovább tart, mert mindent az oktatónak kell megtanítania, elmagyaráznia – már ha odafigyelnek rá.

Az már szinte csak hab a tortán, hogy az okostelefonon, tábla- és számítógépeken felnőtt generációk térben (a valóságos térben) nehezebben tájékozódnak, távoli pontokra nehezebben fókuszálnak. Pető Attila, mint mondta, mindig megkéri a tanulóit, hogy a gyakorlati oktatás előtt egy órával, ha egy mód van rá, ne dolgozzanak ilyen eszközökön, szoktassák a szemüket a valósághoz.

Akár milyenek is „a mai fiatalok” őket is meg lehet és meg is kell tanítani valahogy jól vezetni, biztonságosan közlekedni. Pető Attila elismerte, a gépjárművezető-oktatóknak is szakítaniuk kell a „hagyományaikkal”. A forgalom, a járművek száma ma már jóval nagyobb, mint 20-30 éve, amikor az oktatók jó része pályára lépett.  „A szakmának is meg kell újulnia”, alkalmazkodni kell a digitális kor igényeihez.

Persze az utakon a jövőben is a fizika hagyományos törvényei uralkodnak majd, de az újabb korosztályokat már azokra is új módon kell megtanítani. Vannak oktatók, akik kísérleteznek új képzési technikákkal, amennyire lehet igazodnak a tanulói igényekhez. Pető szerint a szimulátorok elterjedése sokat segíthet, hiszen

a szimulátorban nincs dugó (ha csak nem idéznek elő mesterségesen),

így egy óra alatt jóval többet „gurulhat” az autó, többféle forgalmi szituációban kipróbálhatja magát a tanuló.

Azonban a kuplung-gáz-kézifék használatot azon sem lehet megtanulni. Márpedig a sok lefulladás azt mutatja, a tanulók jelentős részének maga a jármű kezelése okoz komoly kihívást. Ezen az elektromos autók segíthetnek. Igaz, ez esetben a jogosítványban is az áll majd, hogy csak automata váltós járművet vezethet, de Pető szerint a fiatalok jelentős részének ez ellen nincs kifogása.

F.Gy.A.