A közlekedésre felkészítés monitoringja

„A kérdésekre adott válaszok alapján azt tapasztaltuk, hogy a gyermekek kisiskoláskorban megszerzett tudása megmarad ugyan, azonban ezt nem fejlesztik tovább.”

A kutatás célja

Kutatásunk célja az óvódás gyerekek (3-6 év), valamint az általános (1-8. osztály) és középiskolás (9-12. osztály) diákok elméleti és gyakorlati közlekedési tudásszintjének feltárása volt. Az elemzések során a különböző korcsoportok és területi egységek eredményeit külön értékeltük. További célként tűztük ki a felső tagozatosok és középiskolás gyermekek közlekedésben tanúsított magatartásának vizsgálatát is.

Elért eredmények

A gyermekektől elvárt közlekedési ismeretanyagot az Élet Úton program alapján határoztuk meg. A felmérésben szereplő kérdések több témakörben, korosztály-specifikusan álltak össze. A legfontosabb témakörök a gyalogos közlekedés, a kerékpárral való közlekedés (közlekedési eszköz vezető), valamint az utasként való közlekedés (utazás személygépjárműben, közforgalmú közlekedési eszközön) voltak.

A felső tagozatosok és középiskolások körében a közlekedési ismereteken felül közlekedési magatartásvizsgálatot is végeztünk. Az erre vonatkozó kérdések a mobiltelefon használatra, a láthatósági eszközök és a biztonsági öv használatára, a gyorshajtásra, valamint az ittas vezetés megítélésére terjedtek ki.

A kutatás során a megkérdezett gyermekek számát a felmérés megvalósíthatóságát szem előtt tartva úgy határoztuk meg, hogy a kapott eredményeket általános érvényűnek tekinthessük. A mintavételi eljárás során kvótás mintavételt alkalmaztunk, figyelembe véve az adatok elemezhetőségének regionalitását, a települések típusát, az oktatási intézmények típusát, valamint az oktatási intézményekben tanulók számát. A mintavételi eljárás eredményeként 144 intézmény tanulóit kérdeztük meg. Az intézmények között 50 óvoda, 50 általános iskola, és 44 középiskola szerepelt.

A közlekedési ismeretekre vonatkozó elvárt tudásanyagot 80%-ban határoztuk meg. A korosztályok közül a legjobb eredményt az óvodások, illetve az 1-2. osztályosok érték el. Az ő esetükben 80% feletti eredményeket kaptunk. A többi korcsoport esetében jóval alacsonyabb értékeket mértünk, 9-12. osztályban a tudásszint mindössze 57% volt. Az eredmények azt mutatták, hogy a gyermekek ismeretszintje a korral előrehaladva csökkenő tendenciát mutat. A kérdésekre adott válaszok elemzése alapján azt tapasztaltuk, hogy a gyermekek kisiskoláskorban megszerzett tudása megmarad ugyan, azonban ezt nem fejlesztik tovább.

A közlekedési ismereteket régiós szinten is megvizsgáltuk és összehasonlítottuk. A legalacsonyabb közlekedési ismeretszinttel a Dél-Dunántúlon rendelkeztek a gyermekek. A régió fiatal korosztályának összesített tudásszintje 67,93% volt. A legjobb eredmény a Nyugat-Dunántúlon élő gyermekek körében született (71,02%).

A korcsoportok kinyilvánított, közlekedésben tanúsított magatartása figyelmeztető képet mutat. A tudásszinthez hasonlóan a fiatalok biztonságos közlekedéshez kapcsolódó magatartása az életkor előrehaladtával romlik. A kinyilvánított viselkedésük, a közlekedési helyzetekről, viselkedésekről való véleményük egyre inkább a veszélyesség felé mozdul el, az idősebb gyermekekre kockáztatóbb magatartásforma jellemző. Korosztálytól függetlenül a biztonságos magatartásformák közé sorolták a fejvédő sisak nélküli kerékpározást, valamint megfelelő láthatóság biztosítása nélküli éjszakai gyalogolást, kerékpározást.

A közlekedésben tanúsított magatartást szintén megvizsgáltuk régiós szinten is. A gyermekek (korcsoportos súlyozott értékei) között biztonságtudatos attitűddel legkevesebben a Dél-Alföldön élők rendelkeztek (47,91%). A legkedvezőbb értékeket a Nyugat-Dunántúlon élő gyermekek körében mértük, itt a fiatalok 61,52%-a rendelkezett biztonságtudatos attitűddel.

Következtetések

A kutatási eredményeink azt mutatták, hogy a gyermekek ismeretszintje az életkorral előrehaladva csökkenő tendenciát mutat, miközben a közlekedésben tanúsított magatartás kockáztató irányba változik. A felmérés alapján a gyermekek biztonságának fokozása érdekében főleg ezen tendencia megváltoztatását, javítását tartjuk fontosnak. A gyermekek közlekedési ismeretszintjének növelése, és a közlekedői attitűd javítása a balesetmegelőzés egyik leghatékonyabb eszköze lehet, mely hosszútávon csökkentheti a közlekedési balesetek számát.

B.T.

Közlekedéstudományi Intézet