„A legrosszabb, ha nem teszünk semmit”
- Sokak számára már a mentők értesítése is komoly kihívást jelent, maguktól nem is telefonálnának.
- A 112-es segélyhívó, a sérült vagy maga a helyzet a mumus egy baleseti segítségnyújtás során?
- Készüljön fel rá: a 112 diszpécserének kérdései lesznek – összeszedtük, hogy mikre lehet számítani.
- Hogyan bánjunk a sértettekkel a balesetek helyszínein és milyen sorrendben foglalkozzunk velük?
Évente 14-15 ezer személyi sérüléssel végződő közúti közlekedési balesetet jegyeznek fel a statisztikákba. Alighanem ennél valamivel több történik, azt nem lehet tudni, mennyivel. Megalapozottan feltételezhető azonban, hogy jogilag súlyosnak minősülő, de csak kisebb sérüléseket okozó balesetek egy részét eleve be sem jelentik a rendőrségnek a felek. Ők tudják miért. Olykor azonban a helyszínen „komolytalannak” tűnő kéz-, orr-, vállfájásról csak később derül ki, hogy csonttörés vagy -repedés okozza a fájdalmat, és utóbb a sérült már nem bízik abban, hogy be tudja bizonyítani, azt a sérülést a balesetben szenvedte el.
Ritka kivételektől eltekintve se mentő, sem orvos, se más szakképzett segítő nincs a helyszín közelében a tragédia idején, ezért a baleset érintettjeinek, tanúinak, az éppen arra járóknak kell segíteniük a bajbajutottakon, és gyakran nekik kell segítséget hívni is. Ezért kötelező minden leendő autósnak elvégeznie egy elsősegély tanfolyamot a jogosítvány megszerzéséhez.
Fontos azonban tudni, hogy az elsősegélynyújtás nemcsak a balesetben érintettek és általában a gépjárművezetők kötelessége. Büntetőeljárás indulhat az ellen – és ez évente néhány esetben indul is –, akiről kiderül, hogy segítségnyújtás nélkül hagyta el egy baleset helyszínét.
Nem mindegy azonban, hogy miképpen nyújtunk segítséget!
Lovászi Anett, a Magyar Vöröskereszt Pest Vármegyei Szervezetének megbízott igazgatója szerint sokak számára már a mentőhívás is komoly kihívást jelent. A vöröskeresztes baleset-szimulációk során realisztikus vérző helyzetbe csöppenhet minden jelenlévő, akár előre bejelentett gyakorló, vagy éppen „titkos gerilla” tesztelő szituációban. Ez utóbbiban a segítségre szoruló sérültek (képzett vöröskeresztes imitátorok), művérrel és szimulált sebekkel játszanak el egy lehetséges balesetet, ami bármikor bárkivel megtörténhet, akár egy forgalmas családi napon is. Aztán várnak.
„Előfordult, hogy öt-tíz percig csak jöttek-mentek az emberek »a sérültek« mellett, között. Egészen addig nem történt semmi, amíg a »baleset egyik áldozata« fel nem kiáltott, hogy hívjon valaki mentőt! Szomorú volt ez látni!” – mondta Lovászi Anett.
Sokszor azonban még akkor sem jobb a helyzet, ha akad valaki, aki azonnal mentőt hív.
Korábban a 112 diszpécserei is rémtörténeteket meséltek arról, olykor miféle bejelentéseket kapnak. Nem azokról beszéltek ez esetben, akik a boltok nyitva tartása felől érdeklődnek, vagy almát akarnak eladni és ezért tárcsázzák a segélyhívót. És emiatt a helyzet talán még lehangolóbb.
Némelyek csak közlik, hogy „baleset történt a 4-es úton” és leteszik a telefont. Előfordulnak ennél is elszomorítóbb esetek. A diszpécser visszakérdezett, hogy pontosan hol történt a baleset, hány sérült van, és a többi – erről még lesz szó –, mire azt a választ kapta, hogy „kiírta a telefonom a számomat, hát nem látják, hogy hol vagyok”. Máskor pedig azzal tért ki a válasz elől a telefonáló, hogy „nem számoltam meg őket, nem érek rá, sietek. Én telefonáltam, részemről ennyi!”. És már bontotta is a vonalat.
Lovászi Anettel sorra vettük, hogy mi a teendő, ha valaki balesetet lát vagy annak részesévé válik, és nem sérül meg olyan súlyosan, hogy ő maga ne tudna magán és másokon segíteni.
A legfontosabb, hogy a körülményekhez képest próbáljon megnyugodni, aztán nyugodtnak maradni. Természetes, ha egy karambol után – még ha csak szemtanúja volt is valaki – már a puszta látványtól is dolgozni kezd az adrenalin, megemelkedik a pulzus, vagy éppen „ledermed” a hétköznapi közlekedő. Fokozottan igaz ez azok esetében, akik a balesetben érintett járművek egyikében utaztak.
Bármi is történt, nyugodtnak, és összeszedettnek kell lennie annak, aki segíteni akar, akitől ott és akkor mások segítséget várnak.
- Ha Ön is részese volt a balesetnek mindenek előtt vizsgálja meg önmagát, nem sérült-e meg. Az adrenalin hatására a fájdalom közvetlenül a sérülés után nem mindig érzékelhető vagy nem olyan erősséggel, mint amit a sérülés súlyossága indokolna. „A halott hős, nem hős!”, tarja a mondás, és aki maga is segítségre szorul, vagy bármelyik pillanatban összeeshet a sérülése miatt, csak a sokk hatására még ő maga sem érzi mekkora bajban van, nem tud másokon segíteni.
- A legjobb önmegnyugtató technika, ha vesz pár jó mély lélegzetet, majd feladatokat ad magának. Azzal leköti a gondolatait. Kezdheti azzal, hogy fennhangon megkérdezi, ki szorul segítségre? „Kinek tudok segíteni?!” Figyelje, hol vannak sérültek. Sajnos gyakran megtörténik, hogy az autóból kirepülnek utasok, mert nem használták a biztonsági övet, ezért fontos mielőbb tisztázni, hogy valójában hányan ültek a gépjárműben a baleset előtt. Ha valaki hiányzik, keresse a jeleket, melyek arra utalhatnak, hogy valaki kizuhanhatott valamelyik járműből.
- Akivel lehet, beszé Szólítsa meg! Kérje meg, hogy nézzen Önre! Kérdezze meg, mije fáj, tud-e mozogni, szédül-e, vérzik-e. Közben azért Ön is keresse a vérzésre utaló jeleket, mert lehetséges, hogy az illető nem érez fájdalmat, de folyik belőle a vér!
- Ne lepődjön meg akkor se, ha az illető elutasítja a segítséget és agresszíven fogadja a közeledésé A trauma mindenkiből másféle reakciót vált ki. Ezért is fontos, hogy a sérülteket minden esetben úgy közelítse meg, hogy se agresszív dühkitöréssel, sem egy óvatlan (kétségbeesett, segítő kéz után kapó) mozdulattal ne okozhasson Önnek sérülést. Próbálja meg folyamatosan fenntartani a szemkontaktust, és beszéljen nyugodtan. Mondja el, hogy segíteni jött, nincs egyedül, mindjárt jönnek a mentők. Beszéltesse. Igyekezzen akkor is nyugodt hangon szólni hozzá, ha ő indulatos, türelmetlen – az ő helyzetében mindkettő érthető!
- Annak, aki nem válaszol a kérdésre, és arra sem reagál, ha megérinti, azonnal ellenőrizze a légzésé Vélhetően ő van a legrosszabb állapotban az életben maradtak közül. Olykor ehhez egy mobiltelefon is elég: tartsa közel az orrához, ha bepárásodik a kijelző, van légzés. Ugyanilyen hatékony módszer, ha egészen közel hajol az orrához, mert ilyenkor hallja és érzi is, ha lélegzik a sérült, ráadásul a mellkasa mozgása is jobban megfigyelhető.
- Aztán gyorsan gondolja végig, hogy hol is tartózkodik pontosan és mit tud a történtekről. Mert a 112 diszpécserének kérdései lesznek. Lovászi Anett szerint sokan akkor blokkolnak le, amikor válaszolniuk kellene a 112 kérdéseire, mert nem számítanak erre, ezért nem is készülnek fel. Kényelmetlenül érzik magukat és emiatt egy idő után már azokra a kérdésekre se tudnak válaszolni, amikre kevésbé felhevült lelki állapotban képesek lenné
- Mindezek alig vesznek igénybe több időt, mint amennyi idő alatt most elolvasta a teendőket. Ha mindezekkel meg van, hívhatja is a 112-es telefonszámot!
A segélyhívó munkatársának – a hívó név szerinti azonosítása után – meg fogja kérdezni:
- hol történt a baleset,
- hány sérült van,
- ránézésre, milyen életkorúak a sérültek,
- eszméletlen vagy eszméleténél lévő sérültek vannak,
- milyen súlyos sérülések láthatóak,
- van-e bármilyen plusz tényező, ami fontos lehet.
Első körben az Ön válaszai alapján dönt a diszpécser, hogy milyen mentőegységeket küld és hányat! Nagyon fontos, hogy minél pontosabban információt vagy választ adjon a felmerült kérdésekre, mivel annál nagyobb az esélye, hogy a mentőszolgálat elsőre a kellő számú és felszereltségű segítséget irányít helyszínre. Ez pedig jelentősen lerövidíti helyszínre érkezésük idejét, a sérültek szenvedésének idejét, megnöveli a súlyosan sérültek túlélési esélyét.
Nyugalom: orvosi pontosságú diagnózist senkitől nem várnak el. Ha egy kérdésre nem tudja a választ, mondja meg, hogy nem tudom, vagy ha módjában áll, nézzen utána akkor, de ne kezdjen találgatni!
Minden jelenlévőt érdemes bevonni az elsősegélynyújtásba. Sokan azonban ilyenkor teljesen leblokkolnak, nekik feladatot kell adni: a legjobb, ha bevonjuk őket a „közös munkába”, de csak olyan és annyi feladatot kapjanak, amennyit ott és akkor képes végrehajtani. Ha annyira „lefagytak”, hogy semmit nem lehet rájuk bízni, nem szabad erőltetni.
Vajon ki a főnök az ellátásban? Aki bátor és cselekszik, biztos magában és a tapasztalataiban. Ha Ön ilyen helyzetben azt látja, hogy más valaki magabiztosabb és szakszerűbben jár el, igazodjon hozzá. Az azonban mindenkitől elvárható – és a törvény el is várja –, hogy tegyen valamit. Képességei és lehetőségeihez képest tegyen meg mindent a rászorulók érdekében.
Bár a mai autósok többségének a jogosítvány megszerzéséhez már el kellett végeznie egy elsősegély tanfolyamot és le kellett vizsgázni a tanultakból, amiket a későbbiekben – súlyos körülmények között – élesben nem kellett tesztelni. És itt most a nagyobb balesetekről beszélünk, hiszen a hétköznapokban bizony sokszor gyakoroljuk a sebellátást: a gyermekek bibijétől kezdve a bringás kirándulásos koccanáson át a vasárnapi ebédhez szükséges zöldségszeletelésig bármikor jöhet egy fájó probléma, amit stílusosan „orvosolni” kell.
Ezek mellett azonban fontos, ha tudjuk az életmentő fogásokat és technikákat:
- hogyan kell stabil oldalfekvésbe helyezni valakit,
- miképpen kell a mesterséges lélegeztetést végezni,
- fulladásnál hogyan segítsünk kicsiknek és nagyoknak,
- mit kell tenni egy vérző emberrel?
Sajnos sok szomorú esettel is találkoznak a vöröskeresztesek. Egy Hősképző interaktív elsősegély programon egy hölgy azért nem próbálta meg és gyakorolta a csecsemő újraélesztést egy AMBU babán, mert – mint mondta – „az ő gyermekei már felnőttek, ilyet biztos nem kell már csinálnia”! Saját gyermekével talán nem. De másokéval? Esetleg majd az unokájával?
De az is több, mint elkeserítő, jegyezte meg Lovászi Anett, amikor éles helyzetben nem segítő kezek, hanem a fotózó telefonok emelkednek a magasba, mert a tragédiát sokan tudják és szeretnék is rögzíteni, de a sérült végtagokat már jóval kevesebben. És sajnos vannak, akik nem is akarják megtanulni.
Lovászi Anett úgy véli, évente legalább egyszer érdemes lenne felfrissítenie a tanfolyamon/vizsgán/képzésen/interaktív programon tanultakat. A Vöröskereszt nemcsak Pest Vármegyében, országszerte tart olyan ingyenes rendezvényeket 2-től 90 éves korig, ahol minden résztvevő interaktívan gyakorolhatja az elsősegélyt újraélesztésre szakosodott babán, művérrel befestett baleset-szimulációs imitátoron, kreatív teszteken.
Sokan azért ódzkodnak a segítségnyújtástól,
- mert nem tudják mit és hogyan kell csinálni, és/vagy
- mert félnek, hogy bajt okoznak, hogy súlyosbítják a sérült állapotát.
Minden hárítás és magyarázat mögött a tudáshiány húzódhat meg, de még egy másik tényező is tetten érhető: a félelem. Tipikusan és sokan félnek attól, hogy eltörik a sérült bordája, ha a mellkaskompresszió közben túl erősen és túl mélyre nyomják.
Pedig minden szakmai segítő, legyen az orvos, ápoló, mentős vagy vöröskeresztes évek óta azt hangsúlyozza: „A legrosszabb, amit tehet valaki egy baleset helyszínén, ha nem tesz semmit! Értékes perceket nyerhetünk és életet menthetünk az azonnali cselekvéssel. Egy aprónak tűnő karnyújtás másnak a világot jelentheti.”
Van néhány írott és még több íratlan szabály, amiket minden segítségnyújtónak érdemes figyelembe venni – a már fentebb említetteket túl.
- Mindig mérje fel a pontos helyzetet! A sérültek számát, korát, a sérüléseik súlyosságát!
- Óvatosan mozogjon a helyszínen, nehogy megsérüljön – a mentés célja nem újabb sérültek „gyártása”!
- A legrosszabb állapotban azok a sérültek vannak, akik csendben vannak – nem reagálnak se szóra, se érintésre! Velük foglalkozzon először!
- A sérültnek akár nő, akár férfi, a mellkaskompressziót ugyanúgy kell végezni! Ha vérzik, akkor meg kell keresni a vérzés helyét, és mielőbb segíteni neki!
- A vérzésnek különböző formái vannak, a nyílt sebeknél viszont fontos a steril kötszer, amely minden gépjárműben kéznél van. Egyszerű, de annál jelentőségteljesebb feladat, hogy figyelünk a vérző végtag a szív magassága fölé emelésére, ezzel enyhítve a problémát.
- Ha a beteg eszméleténél van, és fájlalja a hátát, nyakát, gerincét, ne mozgassa. Az idősebbek felejtsék el azt a régi javallatot, hogy ilyenkor elég egy tűvel megszűrni a sérült lábát, és ha reagál a szúrásra, biztos nincs gerincsérülé Nem biztos, és ez nem is egy megbízható megoldás. Ráadásul képesítés nélkül, laikus segítőként ne végezzünk fizikai, úgynevezett invazív beavatkozást.
- Egyszerűbb a helyzet, ha a sérült vagy sérültek képesek kommunikálni és mozgatni a vé Ilyenkor – ha a karosszéria roncsolódása lehetővé teszi, hogy biztonságosan megtegye – segítsen a sérültnek a gépkocsiból kiszállni, az állapotnak megfelelően helyezze oldalfekvésbe, vagy ültesse le egy közeli helyre. Beszéljen vele és hozzá, ami neki is segít és Önnek is ebben az embert próbáló helyzetben.
F.Gy.A.