A tél kapujában vagyunk, még ha nem is látszik!

• Hó és jég nélkül is csúszóssá válhatnak az utak – íme, hogy mi mindentől.
• Még nem is volt igazi tél, mégis több tragédia történt országszerte az utakon.
• Az eső három „árnyalata”, amiket más-más okból gyűlölhetnek az autósok.
• Köd hiányában a ködlámpa használata ön- és közveszélyes lehet az utakon.
• Szeles időben könnyen repülőgép-üzemmódra válthat alattunk az autónk.

Kisvárda felé autózott november első hétvégéjén egy öt fős társaság a 4-es főúton, köztük fiatal fényeslitkei labdarúgók. Dögénél egy kamion előzése után megcsúsztak és bár még úgy tűnt, hogy vissza tudnak térni a sávjukba, pillanatokkal később a kocsijuk eddig tisztázatlan okokból irányíthatatlanul az árokba sodródott, majd egy fának csapódva állt meg.

Fel kellett darabolniuk a karosszéria nagy részét a tűzoltóknak, hogy a roncsban rekedt utasokat kiszabadíthassák. Akkor még mindannyian éltek. Később azonban egy 21 éves fiatalember – aki az egyik hátsó ülésen ült – a kórházban életét vesztette. Társait is súlyos sérülésekkel szállították kórházba, az ő állapotukat azonban a tragédiát követő napokban stabilnak mondták.

Október végén és november első napjaiban tucatnyi hasonló, súlyos vagy éppen halálos kimenetelő közúti közlekedési baleset történt az ország útjain. Az elsődleges adatok szerint vélhetően a baleseteket okozó gépjármű megcsúszott, vezetője elvesztette uralmát a járműve felett és árokba sodródott, fának, villanyoszlopnak rohant, a szemből érkezővel ütközött.

Veszélyesebb most, mintha havazna!

Közlekedésbiztonsági szakértők, közlekedési rendőrök egybehangzó véleménye szerint az ilyen típusú balesetek mostanában még jellemzően azért következtek be, mert sok autósnak nem sikerült akklimatizálódni az őszi-téli időjárási, út- és látási viszonyokhoz. Minden szakértő arra figyelmezteti az autósokat, motorosokat és minden más gépjárművezetőt is, hogy noha még éjjelente sem fagy, nem esik a hó, még csak havas eső sem, attól még késő ősz van. Akkor is, ha ez nem látszik, ha napközben olykor már-már tavasziasnak mondható az időjárás.

Közlekedésmeteorológusok szerint a mostani időjárás még talán veszélyesebb is, mintha már tényleg télies útviszonyok között kellene közlekedni. Reggel az ország nagy része már ködös utakon indul munkába, iskolába, délután viszont kora tavaszira vált az időjárás, hétágra süt a nap, a hőmérséklet is 10-15 fok között mozog. Néhány órával később azonban – részben az október végi óraátállítás következményeként – hirtelen besötétedik, gyorsan lehűl a levegő, köd képződik…

Mit lehet tenni ilyenkor a balesetek megelőzése, elkerülése érdekében?

Hogyan vezessünk esőben, ködben, viharos szélben, hogy otthon ne várjanak ránk hiába?

Bár költői túlzás lenne még télies útviszonyokról beszélni, azt azért érdemes leszögezni, hogy meteorológiai értelemben tél van. Akkor is, ha a globális felmelegedés, az el nino jelenség hatása és ki tudja mi még együttesen azt eredményezték, hogy amit magunk körül tapasztalunk inkább mondható kora tavaszinak.

Bármikor ködbe burkolódzhat a táj!

A köd egyszerre több balesetveszélyt is hordoz. Ködös utakon lecsökken – sűrű ködben akár ténylegesen nullára is csökkenhet – a látótávolság, az aszfalt ugyanakkor csúszóssá válhat. De még az egybefüggő ködtakarónál is veszélyesebb, amikor egy kanyargós úton kisebb-nagyobb ködfoltokon kell áthajtani. Különösen, ha ezek a ködfoltos területek gyorsan és sűrűn váltogatják egymást.

Mindezek a tavasztól őszig megszokotthoz képes lassúbb vezetést és fokozott figyelmet igényelnek a sofőröktől. Lassúbb tempó mellett kisebb az esélye annak is, hogy hirtelen a fékre taposson a sofőr, nem mellesleg, aki elhatározza, hogy óvatosan fog vezetni, már eleve nem fogja tövig nyomni a gázpedált.

Hogy mit jelent ez esetben a fokozott figyelem?

Mindenekelőtt előrelátást. Ismerős úton autózva is érdemes még az induláskor végiggondolni, hol lehetnek olyan pontok, útszakaszok, kereszteződések (óvoda, iskola, piac és a többi), ahol bármikor történhet valami! Vezetés közben is érdemes abból a szempontból is figyelni, hogy a belátható útszakaszon látszik-e bármi, amiből később – akár csak másodpercek múlva is – veszélyhelyzet lehet.

Példának okáért: ha egy csapat gördeszkás, e-rolleres, biciklis gyerkőc bandázik az út szélén, célszerű lassítani. Az ilyen helyzetekben javasolják a gépjárművezető-oktatók, hogy vegye le a sofőr a gázról a lábát és tegye a fékre. Nem kell fékezni, általában lassítani is elég ilyenkor annyit, amennyit a motorfék fog az autón, de legyen a láb fékkészenlétben, „mert a kölyköknél soha nem lehet tudni”.

Ugyanezt a szabályt célszerű követni, ha a zebra előtt beszélgetnek – idősek, fiatalok, majd’ mindegy – és a távolból nem lehet eldönteni, át akarnak kelni az úton vagy még cseverésznek ott egy ideig.

Egy jó sofőrnek tudnia kell, hogy azon az úton, ahol rendszeresen közlekedik, hol szokott köd kialakulni olyankor is, amikor máshol nem. Hol tűz ilyenkor élesen szembe a nap, és így tovább. Nem kell ezekről naplót vezetni, de jó felidézni, hogy a mostani időjárási viszonyok között hol kell az út- és látási viszonyok hirtelen megváltozására számítani.

Ködben használja a ködlámpát, egyébként ne!

Rendkívül erős, „a talajon futó” fényt ad a ködlámpa, ezért alkalmas arra, hogy még sűrű ködben is legalább az út szélét és a járművünk előtti néhány métert beláthatóvá tegye. Azonban, ha feloszlott a köd – avagy kiautóztunk a ködfoltból –, azonnal le kell kacsolni. A ködlámpa ugyanis erősen vakító hatású, aki szembe jön vele, semmit nem fog látni. Vakon fog vezetni, ami rá és a vele szembe közlekedőkre is veszélyes.

Ugyanez érvényes a hátsó ködlámpára is. Kétségtelen tény, messzebbről látszik, mint a normál hátsó lámpa, ám az is elvakíthatja azt, aki már közel van, esetleg épp előzni készül.

Az eső sem az úton lévők barátja. Hatása sok szempontból hasonlítható a ködéhez, de mégis más. Ráadásul az esőnek több, a biztonságos közlekedést nehezítő formája van.

Amikor csak perkészik, szemetel, csepereg

Amikor még csak elkezd esni az eső, az utak hamar csúszóssá válnak, ahogy a csepergő, szemetelő, perkésző eső az útra lerakódott porral keveredve kezdetben még csak egy vékony sárfilmet varázsol a burkolatra. Ez elsősorban a szántókon átvezető külterületi utakra jellemző, de bárhol máshol is előfordulhat.

Az erdős területeken, városokban a parkok környékén a lehullott száraz falevelekre hulló kis eső a jéggel vetekedően csúszós felületet képez.

Mindemellett ilyenkor jelentősen csökken a látótávolság, romlanak a látási viszonyok. A ködös időjárással ellentétben itt nem az jelenti a gondot, hogy az útra és annak környezetére egy nehezen átlátható lepel borul. Ez esetben a perkésző eső a szélvédőnket teszi nehezen átláthatóvá, így akadályozza a kilátást. Minél kevésbé tartja tisztán az autós a szélvédőjét, minél kopottabb az ablaktörlő gumija, annál rosszabb a kilátás.

Amikor már esik rendesen

Amikor már vizes az út és nemcsak nedves, nyirkos, a gumik tapadása megváltozik. Akkor már nemcsak, sőt elsősorban nem az úton lévő esetleges szennyeződések okozta csúszásveszéllyel kell számolni, hanem azzal is, hogy a kerekek kevésbé tapadnak a vizes burkolaton, emiatt könnyebben megcsúszhatnak. Vizes úton emiatt nehezebb irányban tartani a járművet. És minél gyorsabban hajt a sofőr, annál inkább.

Amikor már patakká válik az út

Amikor vastagon ellepi a víz az utat, a kerekek tapadása teljesen meg is szűnhet. Ezt nevezik felúszásnak. Nyáron Magyarországon is voltak olyan villámárvizek, felhőszakadások, amelyek pillanatok alatt patakokká, folyókká változtatták az utakat. A felúszó autó gyakorlatilag irányíthatatlan. Abba az irányba megy tovább, amerre akkor tartott, amikor utoljára talajt értek a kerekei. Vagy amerre a víz viszi.

Ezzel a jelenséggel nálunk eddig jobbára nyaranta találkozhattak a közlekedők. Mostanában azonban októberben, novemberben is dörög az ég olykor, és történnek olyan dolgok, amikkel ebben az évszakban még a legöregebbek sem találkoztak soha, de még csak nem is hallottak róla. Már csak ezért is célszerű számolni azzal, hogy az autónk esetleg ősszel vagy télvíz idején is vízbe kerülhet az úton.

Fontos ma már mindenkinek tisztában lenni azzal, hogy az ő autójával milyen mély vízen hajthat át súlyos következmények nélkül. Nem az a kérdés, hogy ellepheti-e a kerekeket a víz vagy sem. Befolyik-e a víz az utastérbe vagy sem. A kérdés az, hogy az autó elektronikáját hol helyezték el és milyen vízállásnál kaphat vizet a motor, a szűrők, a kipufogó-rendszer.

Felúszott autóban a sofőr már nem sokat tehet. Fogja a kormányt és nem nyomja a gázt, se a féket, amíg a kerekek – vagy legalább egy közülük – talajt nem érnek.

Orkán erejű szélben

Az idén már többször megdőlt az országos szélsebesség-rekord. Számos jel utal arra, hogy a jövőben is számítani kell – és meglehet, mind gyakrabban – térségünkben eddig ritkán tapasztalt széllökésekre, viharokra.

Amennyiben viharos szélben autózik valaki, tudatosítania kell magában, hogy a szembeszél fékként, a hátszél motorként hat a járművére. Nem egy baleset történt már amiatt, mert az erős szembeszélben a sofőr „kicsit jobb odalépett neki”, hogy ne csökkenjen a sebessége, aztán jött egy kanyar, egy domb vagy egy épület, és szélárnyékba került. Bár a sebességmérő csak 90 km/h-t mutatott, de az erős szél miatt a sofőr úgy nyomta a gázt, hogy – ha nincs a szembeszél – 120-szal száguldott volna. És amikor elült a szél, az autó ennek megfelelően neki is iramodott.

Nem nehéz belátni milyen következményei lehetnek, ha mindez egy éles kanyarban történik.

Repülőgép-üzemmódban

A gépjárműveket nem repülésre tervezték, nem is arra valók. Azonban erős szélben ugyanolyan erőhatások érik az autót, mint amik a repülőgép szárnyait, vagy egy versenyautó légterelőit. A hatásuk is ugyanaz. Az autó alá áramló levegő a talaj és az alváz között összepréselődik, megnő a nyomása, ami felhajtóerőként hat a járműre. Nyilván a legtöbb autó ilyenkor sem emelkedik el a talajtól, azonban a felhajtóerő csökkenti a kerekek tapadását, amiatt pedig a kocsi instabillá válhat. Kormányozni és fékezni is egyre nehezebb lesz.

Erős szélben épp ezért haladjon lassabban a megszokottnál, különösen nyílt terepen és hidakon, felüljárókon, így csökkentheti a járműre ható felhajtóerőt a legkönnyebben, és az oldalszél miatti „kilengést” is!

Kerüljön minden olyan manővert (előzés, hirtelen irányváltás), amik átlagos időjárás mellett is rontanák a jármű menetstabilitását, biztonságát!

Amennyiben huzamosabb időn keresztül csak jelentős erőfeszítés árán tudja a sávján belül tartani az autót, vagy az erős szélben többször letért az útról/áttért a szembe jövők sávjába, az első alkalmas helyen álljon meg, várja meg, amíg a szél elcsendesedik!

… mert mindenkit hazavárnak!

F.Gy.A.