Az olasz A4-es sztráda biztosítója szerint a magyar busz „megrongálta az autópályájukat”

• Magyar biztosító ennyit még nem fizetett közlekedési baleset után.
• Olaszországban jóval nagyobb kártérítést kaphatnak az áldozatok.
• Itthon véget ért a kártérítés, az olasz jog szerint még majd ez után kezdődik.
• Az autópálya biztosítója is károsultnak tekinti magát a veronai balesetben.

Fotó: MTI

Csak Magyarországon zárult le (dolgok jelent állása szerint) a 2017. január 20-i 17 halálos áldozatot követelő veronai buszbaleset miatt indult kártérítési eljárás. A buszt üzemeltető társaság felelősségbiztosítója, és a tragédia sérültjei, az elhunytak hozzátartozói megállapodtak a „teljes kártérítési fedezet felosztásáról”.

Olaszországban azonban majd csak a büntetőügy jogerős befejezését követően kezdődhetnek meg a perek, de koránt sem biztos, hogy az elhunytak hozzátartozóinak, valamint a sérülteknek kifizetendő összeg nem emelkedhet még akár jelentősen is.

A busznak, melynek vezetőjét első fokon már bűnösnek mondta ki az olasz bíróság a 17 halálos áldozatot követelő és sokak sérülését okozó veronai baleset miatt, a Groupama Biztosító volt a felelősségbiztosítója. A társaság az ország valaha volt legnagyobb felelősségbiztosítási kártérítését fizette ki a károsultaknak a veronai baleset kapcsán, összesen 1.890 millió forintot.

A megállapodás után kiadott közleményében a Groupama Biztosító rámutatott, hogy „A szerencsétlenség a magyar biztosítási szakma egyik legkomplexebb káresete volt. Az összes kárigény felmérése, valamint az érintettekkel, illetve az olasz és magyar jogi képviselőikkel történő egyeztetések a kártérítési összeg lehető legkörültekintőbb felosztásáról hosszú időt vett igénybe. Mindeközben a tragédia körülményeinek teljes körű kivizsgálása és a felelősök megállapítását célzó büntetőper sem zárult még le”.

A károsultak türelme a tárgyalások alatt gyorsan fogyott. Többen már perre készültek a Groupama ellen, mert nem bíztak abban, hogy a több mint három éve húzódó tárgyalásoknak valaha is számukra elfogadható vége érhet, amikor végül mégis megszületett a megállapodás.

A Groupama Biztosító közleményében az áll, hogy nem szerették volna megvárni a bírósági eljárások (ők itt az ügyben folyó büntetőeljárásokra utaltak természetesen) akár évek múlva várható befejezését, ezért mindent megtettek a kártérítések mielőbbi kifizetése érdekében. Egyeztettek az ügyfelekkel, és csaknem mindenkivel meg is állapodtak.

Az egyes károsultaknak kifizetett kártérítések összegét jelentősen befolyásolja például, hogy egy-egy hozzátartozójuk elvesztése, megsérülése miatt hányan váltak jogosulttá valamilyen címen kártérítésre. Volt olyan négytagú család, akiknek 100 milliós összeget fizetett a biztosító, de olyan is, akik úgy ítélték meg, hozzátartozójuk életét pénzzel nem lehet megváltani, ezért nem is voltak hajlandók egy fillért sem elfogadni. És olyanok is vannak, akik szerint a hatályos jog alapján nagyobb összeg is megillethetné őket, mint amennyit a biztosítóval kötött megállapodás szerint kifizettek nekik.

És ebben nem is tévednek. A közel kétmilliárd forint ugyanis az az összeg, ameddig a biztosítónak esetünkben helyt kell állni. A Kötelező gépjármű-felelősség biztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény ugyanis kimondja:

„Egy biztosítási esemény vonatkozásában a károsultak számától függetlenül a biztosító dologi károk esetén káreseményenként egymillió-kettőszázhúszezer eurónak megfelelő forintösszeg-határig, személyi sérülés miatti károk esetén káreseményenként hatmillió-hetvenezer eurónak megfelelő forintösszeg-határig köteles helytállni. Ez az összegek magukban foglalják a káresemény kapcsán az összes lehetséges jogcímen érvényesíthető követeléseket és a teljesítésig járó kamatokat is.

Csakhogy más összegekkel számol az olasz és más a magyar jog. Pörzse Tamás, a károsultak egy részét képviselő biztosítási és kártérítési specialista ügyvéd lapunknak elmondta: Magyarországon a felelősségbiztosítás alapján haláleset vagy súlyos sérülés esetén 3-10 millió forint közti összeget szoktak megítélni a bíróságok, már ha odáig jut egy ügy. Olaszországban ezzel szemben 100-300 ezer eurót. A különbség nem jelentéktelen, és nem szabadna ilyen nagynak lennie az Európai Unión belül, fogalmazott Pörzse.

Már csak azért sem esélytelen és nem is alaptalan azoknak a próbálkozása, akik a szerintük őket jogszerűen megillető és a Groupama Biztosító által részükre kifizetett összeg különbségét az olasz A4-es autópálya üzemeltetőjén, illetve annak biztosítóján próbálják érvényesíteni. Nem lesz könnyű. És nemcsak azért nem, mert a perhez olasz ügyvédeket kell felfogadniuk.

Már az előjelek sem túl biztatóak. Az autópálya biztosítója ugyanis úgy tűnik nem tartja magát felelősnek a történtekért. A kárfelelősségét felvető megkeresésre úgy reagált, hogy álláspontjuk szerint a sztráda biztosítója is károsult, hiszen a busz súlyosan megrongálta az autópályájukat.

A tragédia után az olasz sajtó hosszan cikkezett az olasz autópályák minőségéről. Arról, hogy sok sztrádaszakaszon a passzív biztonsági elemek nem felelnek meg, és valójában soha nem is feleltek meg az előírásoknak. A szalagkorlátokat például számos helyen még egy lassan haladó kis tömegű személyautót sem volt képesek az úton tartani – ezt egy autósokat képviselő szervezet számos konkrét esetet felvonultatva közölte. Kipróbálták, törnek a korlátok, mint a ropi, már egy 30 kilométer/órás sebességű nekisodródástól is.

Az A4-es autópálya veronai szakaszán a magyar busz átszakította a szalagkorlátot, de fenn is akadt rajta, ami aztán egyenesen a – vélhetően megint csak nem túl szabályosan megépített – betonpillérnek vezette.

„Ez a baleset egyszerűen meg sem történhetett volna” – állítják olasz és magyar szakemberek egyaránt. Szerintük, ha az autópálya passzív biztonsági elemeit szakszerűen alakítják ki, építik meg, nem lett volna szabad a szalagkorlátnak azonnal megadnia magát, pláne nem egyenesen egy betonpillérnek vezetni a buszt. Nem mellesleg a betonpillér lábazatát úgy kellett volna kialakítani, hogy az visszalökje a buszt az autópályára, és nem pedig úgy, hogy összepréselje azt.

Nem véletlenül állította bíróság elé az ügyben eljáró olasz ügyészség a sztráda adott szakaszát tervező, építő és üzemeltető öt mérnököt!

Persze a sztráda biztosítójának álláspontja is érthető. Nem szívesen fizetnék ki a károsultaknak kifizethető és a magyar Groupama Biztosító által már kifizetett összeg közti különbséget, ha nem muszáj. Végül is, érvelnek ők, nem defekt vagy más, elháríthatatlan okból hajtott neki a busz a szalagkorlátnak, hanem a sofőr elalvása miatt következett be a baleset – legalábbis az első fokú ítélet szerint. Pillanatnyilag itt tartunk.

Merőben más lesz a helyzet, ha a bíróság a sofőrrel együtt a vádlottak padjára ültetett autópálya-mérnököket is bűnösnek mondja ki és elítéli. Akkor ugyanis az ő munkáltatójuk kártérítési felelőssége is nyilvánvalóvá válik. Akkor már nem védekezhetnek csak azzal, hogy „mi is károsultak vagyunk”.

Más kérdés, hogy a sofőr elalvása (amennyiben jogerősen így marad) akkor is a baleset fő oka marad, ha a mérnököket is bűnösnek találják (ha jogerősen felelősnek mondják ki őket, természetesen). Akkor majd hosszú pereskedés kezdődik, hogy ki milyen mértékben felelős a keletkezett károkért, ki milyen kártérítési felelősség terhel.

Évekbe telhet, amíg az ügyben jogerős ítélet születik. Nyilván (vagy legalábbis nagyon valószínű), hogy az nem lesz elég védekezésként az autópálya biztosítója részéről, ha nem ment volna neki a busz a szalagkorlátnak, nem történt volna baleset és nem halt volna meg senki. De alighanem amellett sem mehet el szó nélkül majd az eljáró bíróság, hogy a sofőr vétkességét egy másik bíróság már ok-okozati összefüggésbe hozta a tragédiával. Ahogy a rosszul és gyenge passzív biztonsági elemekből megépített autópályát is, persze.

 F.Gy.A.