Betegen vezetni is veszélyes lehet! I. rész

• A betegségek károsan befolyásolják a járművezetési képességet, még az olyan enyhébb, gyakori, „mindennapos” betegségek is, mint a megfázás és az influenza
• A betegségben szenvedő járművezetők baleseti kockázatának növekedését évtizedes kutatások eredményei támasztják alá
• Ezen a területen a legismertebbek a Cardiff University kutatásai, Andrew P. Smith professzor vezetésével, aki 1992 óta végez ilyen irányú kutatásokat
• A láz hatása: 38°C feletti testhőmérséklet esetén csökken a koncentráció, a hibázási esély a háromszorosára nő
• A gyógyszerek szedése sem oldja meg a problémát, egyes készítmények (antihisztaminok, fájdalomcsillapítók stb. kedvezőtlenül hatnak a vezetési képességre

 

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ adatai alapján ezekben a hetekben igen magas a megfázásos tünetek, valamint az influenzás megbetegedések száma. Az influenzaszezon ezekben a napokban éri el (vagy nemrég érte el) a csúcspontját kontinensünk jelentős részén. Hazánkban 2026. február elején egyetlen hét alatt mintegy 284 ezer fő fordult orvoshoz akut légúti fertőzés tüneteivel, ebből kifejezetten influenzaszerű tünetekkel több tízezer embert regisztráltak.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy már az olyan „egyszerű” és „hétköznapi” betegségek is akadályozhatják a biztonságos járművezetés képességét, mint a nátha, a megfázás vagy az influenza. Számos tudományos intézet, közlekedésbiztonsági szervezet, autós érdekvédelmi szervezet stb. kongatja a vészharangot, miszerint a betegen történő járművezetés sokszor ugyanolyan veszélyes lehet, mint az ittas vezetés. Ennek ellenére betegen vezetni társadalmilag sokkal elfogadottabb cselekménynek számít (a legtöbben jogellenesnek sem tartják, a bágyadtságot leszámítva mintha „mi sem történt volna”), és a kérdéskör napjaink közlekedésbiztonsági programjaiban sem kap kellő hangsúlyt. Márpedig kutatások és szakértői elemzések sora igazolja a betegség tüneteinek kedvezőtlen hatását a vezetési képességekre, kiemelve ezek közül a brit és német egyetemi kutatások eredményeit.

Ezen a területen a legismertebbek a Cardiffi Egyetem (Cardiff University) kutatásai. Az Andrew P. Smith professzor vezetésével 1992-ben indult, évtizedekig tartó kutatás-sorozatban több ciklusban tették közzé az egyes vizsgálatok eredményeit. Smith professzor és csoportja évtizedeken át kutatta a „kisebb betegségek” (minor illnesses) kognitív hatásait egészséges, náthás, és influenzás önként jelentkezők részvételével, szimulátorokkal, valamint számítógépes tesztekkel mérve az érintettek reakcióidejét, figyelmi és egyéb képességeit.

Arra a megállapításra jutottak, hogy a betegek reakcióideje a különböző vizuális ingerekre (pl. egy hirtelen felvillanó féklámpára stb.) mintegy 11-17%-kal lassult. Bár ez elsőre nem tűnik drasztikus eltérésnek, kritikus helyzetekben azonban ennyi is bőven elegendő, hogy valaki ne tudja észlelni a veszélyt, illetve elkerülni a balesetet. A beteg sofőrök lassabban észlelik a hirtelen felbukkanó akadályokat, rosszabbul mérik fel a szembejövő járművek sebességét, továbbá kevésbé figyelmesek, hajlamosabbak „elbambulni”. Smith professzor szerint a betegek olyan „mentális köd” állapotába kerülnek, amely során a tartós figyelem, a vigilancia képessége csökken, és az emberi agy nem képes hatékonyan kiszűrni a „lényeges” elemeket az információk sokaságából.

A következő táblázat a reakcióidő eltéréseit mutatja be a betegek, valamint az egészségesek kontrollcsoportja között, azonos külső ingerek esetén. A Cardiffi Egyetem 2012. évi jelentése alapján – amely az egyik legátfogóbb vizsgálat a megfázás és a vezetési képesség kapcsolatáról – a reakcióidőben mért eltérések az alábbiak szerint alakultak. (Megjegyzés: Smith professzor kétféle tesztet alkalmazott: egy „egyszerű” reakcióidő-mérést és egy „választásos” (összetettebb) tesztet. Utóbbi jobban modellezi a valódi vezetési helyzeteket.)

Mutató	Egészséges kontrollcsoport	Megfázott/Influenzás csoport	Romlás mértéke
Egyszerű reakcióidő	~250 ms	~280-290 ms	+12-15%
Választásos reakcióidő	~410 ms	~470-480 ms	+15-17%
Váratlan eseményre adott válasz	Standard	Lassult	+11% (átlagosan)
Éberségi szint (skálán)	100% (bázis)	~67%	-33%

A vizsgálatok során – nem kis meglepetésre – a brit kutatók egy alkoholos párhuzamra is felfigyeltek. A kutatás egyik legmeglepőbb eredménye ugyanis az volt, hogy amikor az eredményeket összevetették egy kontrollcsoporttal, amelynek tagjai előzetesen alkoholt fogyasztottak, a beteg csoport teljesítményromlása megegyezett a 0,5–0,6 ezrelékes (0,05%–0,06% BAC) véralkoholszintet produkáló személyekével. (forrás: The effects of the common cold on performance, and the interaction between the common cold and alcohol; 2012).

A 0,5-0,6 ezrelék azért fontos határ, mert ez az a szint, ahol már kimutathatóan romlik a perifériás látás képessége, továbbá Európa számos országában napjainkban ez a limit számít a legális véralkohol érték felső határának.

A következő táblázat a cardiff-i kutatócsoport főbb megállapításait tartalmazza az ittas vezetés és a betegség járművezetésre gyakorolt hatásának összehasonlítása terén.

Hatás	Alkohol (0,5‰)	Súlyos megfázás / Influenza
Reakcióidő	Lassuló idegi ingerület-átvitel	Lassuló feldolgozás a „mentális köd” miatt
Kockázatvállalás	Nő (eufória, hamis biztonságérzet)	Alacsony (inkább tompaság és fáradtság)
Figyelem	Csapongó	Beszűkült (fókuszálási nehézségek)

Smith professzor megállapította, hogy bár a „rutin” vezetési műveletek (sebességváltás, sávtartás) nem feltétlenül romlanak drasztikusan, a váratlan eseményekre (pl. az útra kifutó gyerek, hirtelen fékező autó) adott válasz az, ami kritikusan lelassul a betegeknél, és ez okozza a baleseti kockázat növekedését. A kutatás azt is igazolta, hogy a tünetek súlyossága egyenesen arányos a reakcióidő romlásával: minél erősebb a fejfájás, a levertség, a bágyadtság, annál közelebb kerülnek a teljesítmény-adatok a 0,5–0,6 ezrelékes alkoholos befolyásoltsági szinthez.

Megállapították továbbá, hogy a lázas állapot tovább csökkenti a vezetési képességet, mivel a láz rontja a térlátást, valamint a kognitív funkciókat. 38°C feletti testhőmérséklet mellett végzett szimulátoros tesztek során a sofőrök 30%-kal több hibát vétettek, mint egészséges állapotban (sávtartási problémák, útelhagyás, késői fékezés stb.), lásd a következő táblázatban.

Állapot	Reakcióidő (ms)	Sávtartási hiba	Váratlan esemény észlelése	Kognitív terhelhetőség
Egészséges (36,6°C)	~250 ms	Minimális	98-100%	Magas
Hőemelkedés (37,2-37,8°C)	~285 ms (+14%)	+10% kilengés	~90%	Közepes
Láz (38,0°C felett)	~325-350 ms (+30-40%)	+30% kilengés	~70% (30%-kal csökkent)	Alacsony
Összehasonlítás a 0,5‰ alkoholos szinttel	Hasonló	Hasonló	Hasonló	Hasonló
0,5‰ alkoholos szint	~330 ms	Szélesebb, kígyózó ívek	Bizonytalan	Csökkent

A vizsgálatok során a kutatók a tüsszentés problémájára is kitértek, amelyet az egyik leginkább alulértékelt kockázatnak értékeltek. Megállapították, hogy a tüsszentés másodperceiben a járművezető nem képes megfelelően figyelni a forgalmi körülményekre. A tüsszentés reflexszerű szemlehunyással jár, amely során a jármű – az esetek döntő többségében változatlan sebességgel – „vakon” halad tovább. Egy átlagosnak tekinthető tüsszentéskor (nem a folytonos, hosszabb ideig tartó tüsszentés-sorozat alkalmával) a „vakvezetés” során megtett távolság lakott területen mintegy 30-40 méter, lakott területen kívül 50-70 méter, autópályán pedig 90-110 méter is lehet, amennyiben a jármű a megengedett sebességgel halad (50, 90, 130 km/h-val).

 

 

 

 

A kutatók kiemelték, hogy a gyógyszerkészítmények fogyasztása olykor nagyobb veszélyt jelent a vezetési képességre, mint a betegség. Sokan esnek abba a hibába, hogy betegségük esetén bevesznek egy „ütős” gyógyszert, vény nélkül kapható kombinált porokat, tablettákat és azzal próbálják magukat „formába hozni”, képessé tenni a gépjárművezetésre. Azonban sok ilyen készítmény tartalmaz antihisztaminokat, vagy olyan összetevőket, amelyek jelentős álmosságot, tompultságot, vagy akár szédülést, hányingert okozhatnak. A kutatások szerint a gyógyszerek mellékhatásai miatt a baleseti kockázat átlagosan két-háromszorosára nőhet, ha a sofőr nem veszi figyelembe a betegtájékoztató erre vonatkozó figyelmeztetését. A fájdalomcsillapítók, az erős köhögéscsillapítók (pl. a kodein-származékok) közvetlenül hatnak a központi idegrendszerre, lassítva a mozgáskoordinációt.

A kutatások kitértek arra is, hogy a lázcsillapítók javítják ugyan a közérzetet, de a reakcióidőt nem állítják vissza teljesen az egészséges szintre. A sofőr „meggyógyultnak” érzi magát, de az idegrendszeri lassulás (a vigilancia-csökkenés) a láz levonulása után még órákig fennállhat. A brit kutatócsoport azt is megállapította, hogy a betegség miatt az érintettek reakcióideje már eleve csökken. Ha erre a beteg pluszként egy álmosító hatású gyógyszert vesz be, akkor a közlekedésbiztonsági kockázat már nem csak összeadódik, hanem megsokszorozódik.

 

G.I.

 

(Folytatjuk)