Biztonságos utazás házi kedvencekkel

  • Több, mint 800 ezer kisállatot utaztatnak rendszeresen a gazdáik.
  • A házi kedvenceknek alig több, mint az ötödét rögzítik az autóban.
  • Milyen veszélyt jelentenek az utasokra az unatkozó kutyák és cicák?
  • Hogyan készíthetik fel az állataikat a több száz kilométernyi autózásra?

Felmérések szerint a nyári szabadságolások idején több százezer házi kedvencet szállítanak személygépkocsikban a gazdik a különböző hazai és külföldi nyaralóhelyekre. Többségüket személygépkocsival. Azonban a rendszeresen utaztatott mintegy 800 ezer kutyának és macskának csak alig több, mint a harmadát szállítják biztonságosan. A többségét gyakorlatilag védtelenül.

A házi kedvencek 37%-át egyszerűen ölbe veszi a gazdi, olykor még a jobb első ülésben is simogatják őket az utazás alatt, hogy a kutyus vagy a cica minél jobban kilásson és „kézközelben” legyen, ha rosszalkodni támadna kedve. 27%-ra mérték a kutatók azoknak az arányát, akik egyszerűen csak leültetik/fektetik az állatot a hátsó ülésre és ráparancsolnak, hogy maradjon ott.

Mindösszesen a gazdiknak csupán alig több mint az ötöde, 21%-a használ az állat súlyának, méretének, mozgásigényének megfelelő övet, hámot vagy boxot kedvence szállításakor. Sokszor még azokat a kisállatokat sem rögzítik a személygépkocsikban, amelyek a megszokott környezetükben is izgő-mozgók, év közben csak ritkán utaztatják őket, ezért számukra az autó, az autós közlekedés idegen, és feltehetőleg frusztráló.

Az elmúlt években készült felmérések azt mutatják, a gazdik sokszor azért nem rögzítik házi kedvenceiket, mert „sajnálják őket”. Aggódnak (a hölgyek 23, a férfiak 13 százaléka), hogy a kutya/macska vajon, hogy érzi magát, ha alkalmasint 100 kilométereket kell szinte egyhelyben kell ülniük kikötve vagy egy dobozba zárva. Sokan aggódnak, hogy az öv vagy a hám, amivel az állatot rögzítik az autóban, egy hirtelen fékezéskor sérülést okoz, kárt tesz az állatban.

Mindemellett a gazdik jelentős hányadát (a férfiak 40, a nők 30 százalékát) frusztrálja már önmagában az a tény is, hogy az állat az autóban van. Vannak, akiket az állat szaga irritál, másokat az, hogy összenyálazza vagy összekarmolja az ülést, a kárpitot. Frusztrációjuk hatványozottan fokozódik, ha az állat tényleg az izgatottság jeleit mutatja, vagy hányni kezd, netán ugatással, nyávogással adja tudtára gazdáinak, hogy elege van a bezártságból.

A gazdik frusztrációja, különösen a sofőröké pedig azt is jelenti, hogy még annyira sem fókuszálnak a vezetésre, mint amikor nincs a házi kedvencük az autóban.

A kutatási adatok arra utalnak, a kedvenceiket féltő gazdik többsége kevésbé aggódik saját és a többi közlekedő biztonságáért, mint az állatáért. Többnyire azért, mert az ő kutyájuk, macskájuk „mindig rendesen viselkedik az autóban”, „szófogadó”, „jól bírja az utazást”. Ezért bele se gondolnak, milyen következményei lehetnek, ha a máskor jólnevelt macska vagy kutya viselkedése valamiért hirtelen megváltozik.

Rögzítetlenül hagyni egy állatot, számos okból lehet veszélyes! Akinek van házi kedvence, tapasztalatból tudhatja, a kutyák, de a macskák is, sokkal hamarabb és sokkal több mindent észlelnek, mint az emberek. Elég egy csábító vagy fenyegető hang, illat, látvány, amit az autóban ülő emberek még csak nem is érzékelnek, és az utazás rémálommá válhat.

Az állat idegesen ugrálni kezd, hangoskodik, amivel részben még akkor is elvonja a sofőr figyelmét a vezetéstől, ha hámmal rögzítve van. Ám, ha nincs, megjósolhatatlan hová megy az autó utasterében és mekkora lendülettel veti magát félelmében vagy haragjában a gazdira. Rosszabb esetben a gazdi ölében keres menedéket. Látni autósokat, akik ebükkel az ölükben vezetnek, amikor lakóhelyükön egy-egy rövidebb útra magukkal viszik kedvenceiket. Elég egyszer megengedni a kutyának/macskának, hogy ölben utazzon, később már természetesnek tekinti, hogy neki ott a helye.

Baleseti helyszínelők számos karambol vizsgálatakor feltételezik, hogy a karambol az autóban szállított kisállat miatt történt. A gazdik általában magukra vállalják a felelősséget; mi mást is tehetnének. Elismerték, hogy egy pillanatra elkalandozott a figyelmük, már nem is tudják miért. Kevésbé kínos ezt mondani, mint elismerni, hogy a kutya vagy a macska labdáját próbálta meg kivenni a pedálok közül vagy a kutya hirtelen rájuk ugrott, mert unatkozott és játszótársat keresett.

Az unatkozó macskák és kutyák rendkívül veszélyesek tudnak lenni – ha nem boxban vagy hámban utaztatják őket. Olykor a máskor kezesbárány macska is rátámad bárkire az autóban, hogy végre foglalkozzanak vele és vegyék észre, hogy elege van a bezártságból. Vagy, mert megijedt valamitől. Különösen jellemző ez azokra az állatokra, amelyeket máskor nem autóztatnak, csak, amikor a család nyaralni megy.

Másfelől, ugyanazon oknál fogva kell a kisállatokat is rögzíteni az autókban, amiért az embereket is. Bármikor adódhatnak veszélyes közlekedési szituációk, amikor a sofőr hirtelen fékezésre, irányváltoztatásra kényszerül. Ilyenkor a szó szoros értelmében összevissza repkednek az autóban, akik nem kötötték be magukat. Nemcsak a négylábúak, az emberek is!

Azonban velük ellentétben a hirtelen fékezéskor ide-oda csapódó állatok a történtek után sem kötik be magukat. Nem kapaszkodnak meg, ők nem is értik mi történt velük. Ellenben pánikba esnek, menekülni próbálnak, ami általában azt jelenti, hogy a jármű egy számukra biztonságosabbnak tűnő pontjára próbálnak eljutni. Ha kell harapnak, karmolnak, őrjöngenek, de nem állnak meg.

Már önmagában az is okozhat akár súlyos sérüléseket is, ha egy néhány kilós házi kedvenc az embernek csapódik, főleg, ha ijedtében még is karmolja, harapja azt, akinek nekiütközött. És ha történetesen épp az az ember vezeti a kocsit.

Arra is volt példa, hogy a gazdi félig leeresztette az ablakot, hogy a kutyus élvezhesse a menetszelet, csakhogy a dolog rosszul sült el. Előzni kezdte őket egy másik autó és az abban utazó kutya, az is leeresztett ablak mellett élvezte, hogy borzolja a szél a szőrét. Azonban a két állat nem szimpatizált egymással. Vad ugatásba kezdtek, és megelőzött autóban utazó állat megpróbált előre furakodni, hogy szemtől szembe ugathassa meg riválisát. A két első ülés között előrerontott, majd a gazdi kormányon lévő kezeire. A két autó pillanatokon belül összeütközött.

Az állatvédők, a felelős állattartás elkötelezett hívei és a rendőrség balesetmegelőzési szakemberei évről évre figyelmeztetik az autósokat:

  • Minden esetben az állat fajtájának, a fajta vérmérsékletének, méretének és súlyának megfelelően rögzítve utaztassák házi kedvenceiket. Az utastérben szabadon kóborló állat előbb-utóbb olyasvalamit tesz, olyan helyre vackolja be magát, ahol veszélyt idézhet elő.
  • A hosszú utazás, a monotónia az embert is megviseli. Ezért kellene 200 (+/- 100) kilométerenként megállni egy kis időre, átmozgatni a végtagjainkat, felfrissülni. Az állatok számára az autózás még nehezebben tolerálható, még kimerítőbb. Még azoknak is, amelyeket rendszeresen szállítanak autóban. Nem mindegy ugyanis, nekünk sem mindegy, hogy maximum néhány tíz vagy több száz kilométert kell egyhelyben ülniük. Az unatkozó kutya/macska egy idő után keres magának valamiféle elfoglaltságot. Elkezdik produkálni magukat, nyalogatni az utasokat, a macskák előre másznak, befészkelik magukat az autó egy számukra izgalmasnak tűnő szegletébe. Bármit is tesznek, magukra vonják a figyelmet, a sofőrökét is.
  • Még egy jól nevelt, autóhoz, autózáshoz szokott nyugodt állat is mindig magára vonja a gazdi tekintetét, azaz elvonja a vezetéstől. Egyszerűen, mert a gazda kíváncsi, hogy van a kedvence, mit csinál éppen. Ezért javallott boxban, a nagytestű állatokat a csomagtérben szállítani.
  • Fontos, hogy – különösen a ritkán autóztatott állatokat – egy-egy hosszabb út vagy nyári utazás előtt néhány héttel már kezdjék el hozzászoktatni az autózáshoz. Sokkal jobban viselik majd az utat, akár a Balatonig utazik a család, akár az Adriára, mintha sokkszerűen éri őket a többórás bezártság.
  • Legyen meg az állatnak is a fix helye a kocsiban! Meg lehet, és meg is kell tanítani őket arra, hogy az autóban utazás közben mit tehetnek és mit nem. Veszélyes precedenst teremt az, ha utazás közben ölbe veszi az állatot vagy a biztonságosnál több, nagyobb mozgást enged meg neki menet közben. Akár csak a gyerekek, az állatok is hamar rájönnek, hogy a szabályok nincsenek kőbe vésve, elég kicsit nyüszíteni, ugatni és a gazdi leveszi a hámot, a pórázt, ölbe veszi, megengedi, hogy az anyósülés előtt, a lábánál utazzon.
  • Az állatok szükségletei az utazás alatt is jelentkeznek. A megszokott időben enni, inni kérnek, és ki kell őket vinni. Bár a megváltozott környezet, rájuk is hatással van, kevésbé képesek alkalmazkodni – nekik mondhatja a sofőr, hogy majd elmész a mosdóba a következő benzinkútnál. Ők, ahogy az éhség vagy a szükség szorongatja őket, egyre ingerültebbek lesznek, és egyre veszélyesebbé válnak. Ezért már csak miattuk is érdemes megtartani az ajánlott pihenőket, enni-inni adni nekik, lehetőség szerint a megszokott táljaikból.
  • Aki tudja, hogy a kutyája/macskája nehezen kezelhető, fontolja meg, hogy inkább otthon hagyja. Rokonokra, ismerősökre bízza, vagy beadja egy kutya/macska panzióba.

… mert a nyaralás után is, mindenkit hazavárnak!

F.Gy.A.