Büntető lassítás?

  • Ahhoz, hogy az autós szándékosan akadályozza a másikat a haladásban, nem kell ráugrania a fékre.
  • A büntető célú lassítás nem veszélyezteti a többi közlekedőt, de benne rejlik az eszkaláció veszélye.
  • A közúti közlekedés alapfeltétele a kölcsönös bizalom és együttműködés, ami ez ellen hat, az biztonsági kockázatot jelent.

Apró közúti konfliktus volt, mégis magában hordozta a nagyobb összezörrenés veszélyét. A minap történt, településen belül, a szokásosnál kissé bonyolultabb kereszteződésben. Az élet úgy hozta, hogy a fő- és mellékutak csomópontjában minden irányból egyszerre érkezett vagy féltucat jármű. Nem lett volna ebből gond, ha a védett útvonalon haladók gyorsan eltávoznak, de nem így történt. Az egyik járművezető elbizonytalanodott, talán elvétette a lekanyarodás helyét, mindenesetre a csomópont kellős közepén megállt. A többi autós várt, de a másodpercek múltak, és az egyikük megnyomta a dudát. A tébláboló autós erre odább gurult, és a mellékúton várakozók felhajthattak a főútra. Egész kis konvoj lett belőlük, három-négy autó. A sor végén a legtürelmetlenebb, az amelyik beledudált a kereszteződési patthelyzetbe.

Csakhogy a sor elején autózó valamiért úgy gondolta, hogy a hangjelzés neki szólt, rá vonatkozott, az ő KRESZ-tudását vonta kétségbe, ő nem volt elég merész stb. Sértettségét különös módon fejezte ki: a következő csomópontig vezető út fél kilométerét 25-30 km/h-s sebességgel tette meg. Nem fékezgetett, végül is nem veszélyeztetett senkit, csak éppen minden látható ok nélkül fogta vissza a sort.

Mit tehetnek ilyenkor a többiek? Elvileg meg lehet előzni a lassabb járművet, feltéve, ha nincs szembejövő autó. És feltéve, hogy a nevelési célú lassító nem arra várt-e, hogy valaki belekezdjen az előzésbe, amit az élen haladó majd visszaver. Az efféle kakaskodásokból nem egyszer alakult már ökölharc, sőt fegyveres fenyegetőzés is.

A fenti esetben bölcsebbek voltak a résztvevők, a konvoj elgurult a következő körforgalomig, majd ki-ki ment tovább a maga útján.

A büntetőfékezéssel szemben a büntető feltartás nem meríti ki a közúti veszélyeztetés fogalmát, sőt semmilyen jogszabályba nem ütközik. Hol van az előírva, hogy az 50 km/h-s sebességkorlátozás hatálya alatt nem lehet 30-cal haladni? A legkülönfélébb okokból indokolt lehet ez a magatartás, például, ha valaki egy címet keres, ismerősét szeretné felvenni, esetleg csak ismeretlen a környéken és tájékozódik. Az is lehet, hogy gyakorlatlan vezető, akinek biztonságot ad, hogy lassan halad. De bármilyen okból történik meg, az autóstársakat feltartja, ezért manőverre kényszeríti az ilyen magatartás. Ebből azonban még nem lesz bosszúhadjárat, legfeljebb kiszalad a légbe néhány cifra szóvirág.

Komolyabb konfliktus abból lehet, ha kiderül, hogy a forgalmat feltartó szándékosan tart be a többieknek, netán egy bizonyos autóstársnak. Vagyis a szándék, a leckéztető vagy büntető jelleg az, amitől elszabadulhatnak az indulatok. Végső soron az együttműködés, illetve annak a hiánya a probléma gyökere. Az olyan bonyolult és veszélyes rendszer, mint a közúti közlekedés, nem képes biztonságosan működni a benne résztvevők együttműködése nélkül. Ha nincs együttműködés, nincs biztonság sem.

N.V.