Büntetőfékezés: Jog és pszichológia I. rész

  • Mit tekint büntetőfékezésnek a bírói gyakorlat?
  • Meddig terjed a büntetőfékező jogi felelőssége?
  • Ki a felelős, ha a megbüntetett balesetet okoz?
  • Mik a közúti agresszió legjellemzőbb ismert okai?

„Kiugrott az útra egy állat, ezért fékeztem!” „Láttam valamit az út szélén.…”, „Túl gyorsan jött a mögöttem haladó, ezért rohant belém…”, „Nem fékeztem, nem tudom mit látott a mögöttem haladó… Talán, hogy a napsugarak csillantak meg a féklámpán, azt láthatta, mást nem tudok elképzelni”.

Ilyen és hasonló magyarázatok tucatjait hallgatták, hallgatják végig a rendőrök, majd az ügyészek és a bírók azokban az ügyekben, amelyekben közúti veszélyeztetésért állítanak bíróság elé másokat gyakran minden ok nélkül leckéztető, veszélybe sodró közlekedőket.

Már amikor bíróságra kerülnek az efféle közlekedési afférok. Azaz, ha a büntetőfékezés miatt baleset történik. Mindkét fél szerencséjére nem minden büntetőfékezés vége ütközés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha az affér egy rendőr orra, még inkább kamerája előtt történik, ne lehetnének következményei. A közúti veszélyeztetésnek ugyanis nem feltétele, hanem minősített esete a baleset!

Mielőtt az autósok nem kezdtek el tömegesen fedélzeti kamerát telepíteni az autójukba (jellemzően önvédelmi céllal, hogy legyen bizonyíték a kezükben leginkább épp a büntetőfékezőkkel szemben) ez a közlekedési bűncselekmény szinte nem is létezett. Baleset esetén a rendőrség más bizonyítékok híján abból indult ki, hogy a hátul haladó autó nem tartott kellő követési távolságot.

A KRESZ úgy rendelkezik, a járműveknek az előttük haladótól akkora távolságot kell tartaniuk, hogy azok hirtelen fékezése esetén is meg tudjanak állni. A kamerák azonban nemcsak azt bizonyították, hogy a fékezés teljességgel indokolatlan volt, hanem alkalmasint azt is, hogy a hátul haladónak esélye sem volt kellő féktávolságot tartani. Az „elöl haladó” jármű vezetője ugyanis veszélyesen közel vágott elé és azonnal a fékre lépett, bár ezt semmi nem indokolta.

Ma már a fedélzeti kamerák felvételeit szakértőkkel is megnézetik a bíróságok (sőt már nyomozati szakban a rendőrök és/vagy az ügyészek is), így pontosabb kép alakul ki arról, hogy pontosan mi történt.

Amit a köznyelv büntetőfékezésnek nevez a Btk-ban nem létezik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jog nem ismeri és nem szankcionálja! Döntően közúti veszélyeztetés címén indul eljárás a büntetőfékezők ellen, úgy 150-200 esetben az utóbbi években.

Dr. Molnár Orsolya közlekedési, közlekedési igazgatási szakjogász, bírósági fogalmazó nemrég hiánypótló tanulmányt tett közzé a Magyar Bírói Egyesület honlapján A büntetőfékezés büntetőjogi és pszichológiai aspektusának bemutatása a bírói gyakorlaton keresztül címmel.

Nemcsak a büntetőfékezés bírói gyakorlatban elfogadott tényállását tisztázta írásában. Bemutatta mások mellett azt is, miképpen alakították az autóba épített fedélzeti kamerák a joggyakorlatot, és néhány jellemző esetet elemezve bemutatta az ítélkezési gyakorlatban érvényesülő szempontokat és azok változásait.

A tanulmány értelmezése szerint a büntetőfékezés „szándékosan kiprovokált közlekedési konfliktus”, amikor valaki egy másik közlekedőt indokolatlanul (azaz nem forgalmi okokból, hanem a leckéztetés, korábbi vélt-valós sérelmének megtorlása végett) kényszerít megállásra.

A döntés, tudniillik, hogy egy másik vagy akár több közlekedőt is indokolatlanul megállásra (vagy legalábbis jelentős lassításra) kényszerít, egy ember döntése. A büntetőfékezőé. Azonban a büntetőfékezés következményei többeket is érinthetnek, és olykor súlyosabban, mint akik egymással konfliktusba keveredtek.

Olyan közlekedőket is, akik a büntető és az általa megbüntetni szándékozott közlekedő közti konfliktusban nem voltak érintettek, nem is tudtak róla. Ezért a jog a büntetőfékezőkkel szemben nemcsak a megleckéztetettek életét és testi épségét hivatott védeni, hanem magát a közlekedésbiztonságot is!

Egy tanulóvezető, autóján a jól látható T-betűvel az M3 autópálya belső sávjában haladt, amikor utolérte egy másik autó. Vezetője a reflektorát villogtatva próbált szabad utat „csinálni” magának. Mivel a tanulóvezető nem tért ki előle azonnal, jobbról megelőzve elébe vágott, és azonnal erősen fékezett. Ennek hatására a tanulóvezető is a fékre taposott és jobbra rántotta a kormányt.

Sikerült elkerülnie az ütközést az őt megleckéztető autóval, a jobboldali sávban érkező motorossal azonban nem. A motor a tanulóvezető autójába rohant, onnan a szalagkorlátnak csapódott. A motoros a helyszínen életét veszette.

A büntetőeljárásban a büntetőfékező sofőr védője azzal érvelt, a tanulóvezető túlreagálta a helyzetet, a motoros miatta halt meg. Lényegében ezzel elismerte, védence az indokolatlan fékezéssel veszélyeztette a tanulóvezető és utasa életét, testi épségét, úgy vélte azonban, a motoros haláláért mégis a tanulóvezető a felelős, hiszen ő hajtotta végre – szerinte indokolatlanul – a tragédiát okozó manővert.

A védő szerint védence a motorost nem láthatta, nem is látta, így a haláláért őt felelősség nem terheli. Ezért is ment tovább az affér után.

A bíróság nem így látta. Elsőfokon közúti veszélyeztetés és segítségnyújtás elmulasztása bűntettében is bűnösnek mondta ki a büntetőfékezőt, és halmazati büntetésként két év nyolc hónap börtönbüntetésre, valamint 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

Az ügyész téves minősítés miatt súlyosításért, a terhelt és a védője felmentésért fellebbezett. A másodfokon eljáró bíróság meg is változtatta az ítéletet, a büntetőfékező tettét halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettének minősítette és a börtönbüntetését és a járművezetéstől eltiltását is öt évre súlyosította.

A másodfokú bíróság szerint a büntetőfékezőnek tisztában kellett volna lennie azzal, hogy a mögötte haladó kezdő gépjárművezető az ütközés elkerülése érdekében olyan manőverekre kényszerülhet, amelyek közben másokkal ütközhet. A terhelt a tőle elvárható figyelmet és körültekintést azonban elmulasztotta és nem számolt magatartásának lehetséges következményeivel, így a sértett halálának bekövetkezésével kapcsolatban a gondatlanság hanyag formája terheli.

Később felülvizsgálati eljárás keretében az ügy megjárta a Kúriát is, azonban a legfőbb bírói fórum úgy találta, a kérelem megalapozatlan. Tisztában kellett lennie a terheltnek azzal, szögezte le a Kúria, hogy tettével – a büntetőfékezéssel – nemcsak a tanulóvezetőt sodorja veszélybe, hanem másokat is.

(Folytatjuk)

F.Gy.A.