Csinos, divatos és biztonságos
- Rejtett cipzárakkal láthatósági csíkok jelennek meg a divatos kabáton, de akár egy öltönyön is
- Mágnessel különböző fényvisszaverő felületek rögzíthetők táskákra, de akár az esernyő is lehet láthatósági
- A tervek egyelőre asztalfiókban várják az érdeklődőket, pedig most lenne csak igazán fontos, hogy jól láthatók legyenek a gyalogosok
Legyünk őszinték! Senki sem szívesen vesz fel egy közönséges láthatósági mellényt. Pláne nem szívesen lép ki benne az utcára. Még azok sem, akik már a saját bőrükön megtapasztalták vagy hivatásukból fakadóan tudják milyen veszélyes lehet, ha valaki az autósok számára láthatatlan gyalogosként sétál, fut vagy akárcsak álldogál az utcán. Akkor miért várjuk el a divatra, a trendiségre náluk sokkal érzékenyebb gyermekektől, hogy – szavaikkal élve – „gáz” műanyag mellényekben járjanak iskolába, szórakozni.
A biztonságunk érdekében használatra ajánlott, az autósok számára műszaki hiba vagy más kényszerpihenők esetére kötelező láthatósági mellények – nevezzük nevén a gyereket – nem szépek. Sőt, kifejezetten otrombák. Tisztelet a kevés kivételnek. Mindenféle fényvisszaverő szalagokkal és pántokkal pedig nem szívesen díszíti fel magát az, aki színházba, moziba vagy akár csak egy baráti társaságban készül szórakozni.
Nemcsak azért, mert nem mutatnak jól. A kabátra, zakóra utólag helyezett szalagokat általában nem lehet rendesen rögzíteni, így azok használat közben félrecsúsznak, megcsavarodnak, nem ott és nem úgy állnak egy idő után, ahogy kellene, ahogy hasznos és mutatós is lenne. A hölgyeket pedig már a puszta gondolata is elborzasztja annak, hogy sárga, esetleg narancssárga műanyagszalagokkal csúfítsák el a ruháikat. És nem minden ok nélkül.
Pedig a sárga és a narancssárga szín a legfeltűnőbbek. Az ilyen színű dolgokat a legkönnyebb észrevenni nagy távolságból. Ezért használják a világon mindenütt ezeket a színeket például a tengeri mentőszolgálatok és más mentő szervezetek is.
És egyáltalán nem törvényszerű az sem, hogy ami a sötétben jól látható, annak automatikusan kényelmetlennek, nehezen kezelhetőnek és rondának kell lennie! – ezt már azok a látványtervező egyetemi hallgatók állítják, akik a nyáron több saját tervezésű kollekciót terveztek a Közlekedéstudományi Egyesület pályázatára.
Ruháik – legalábbis amik eddig elkészültek belőlük és amiket a Kulturált közlekedés napján kiállítottak a MÜPA-ban – viselhetők, mutatósak és láthatósági elemekkel is ellátták őket. Pedig nem mindig látható rajtuk a láthatósági felület. Egyes fazonoknál csak akkor, ha a viselője is láttatni akarja magát.
Ocskó-Kü Kata – a szép és biztonságot adó látható ruhák tervezőinek egyike – például olyan női és férfi ruhákat tervezett, amelyekben a fényvisszaverő (láthatósági) anyag rejtett cipzárokkal pár mozdulattal pillanatok alatt eltüntethető, szükség esetén pedig ugyanilyen gyorsan és egyszerűn elővarázsolható. Így nem kerül ellentmondásba a sok munkahelyen elvárt elegancia és a biztonság.
Juhos-Kiss Csenge egyes munkáin díszítőelemekként jelennek meg a fényvisszaverő felületek, de nemcsak a ruhákon, hanem a kiegészítőkön is. Táskákon mágnessel rögzíthető minták sorát tervezte meg, amelyek révén így nemcsak a láthatóság, de a viselet változatossága is megoldható.
Ugyanarra a táskára többféle fényvisszaverő felület is felhelyezhető. Az idősek által kedvelt bevásárló kocsik például nagy felületeket biztosítanak fényvisszaverő elemek elhelyezésére. Márpedig, ha valakiknél, a többségnél már lassabban és nehezebben mozgó idősek esetében különösen fontos, hogy az autósok messziről észrevegyék őket.
A gyerekek ruháin állatfigurás, feliratos fényvisszaverő felületek is kialakíthatók. De akár az esernyő vagy az iskolatáska is lehet láthatósági.
Jórészt szintén a különböző kiegészítőkként és díszítő elemekként vitte fel a ruháira a fényvisszaverő felületet Viszolajszky Kira is, aki emellett sportolóknak – elsősorban futóknak – készített messziről is könnyen észrevehető ruhákat, utóbbiakat részben az autók fényénél jól látható anyagokból. Tervei között van azonban pár kutyáknak és kutyás futóknak szánt alkotás is; az autók fényében világító kutyamellény, fényvisszaverő póráz és hasonlók.
Zeke Edit a Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervezési tanszékvezetője emlékeztetett rá: a diákok a Közlekedéstudományi Egyesület pályázatára készítették munkáikat, amihez az egyesület támogatást is biztosított. Így részben rajtuk is áll, hogy mi lesz a pályázatra elkészített tervek további sorsa.
Azt már a tervezők tették hozzá, hogy a nyári bemutató óta sajnos semmi nem történt, sőt, még a terveik, és a már elkészült ruhák népszerűsítésére ígért újabb kiállítások is elmaradtak.
Hiába voltak az elismerő szavak és a díjak, az egyetemisták alkotásait nem gyártja senki, így aztán kereskedelmi forgalomban sem kaphatók.
Pedig, ha valamikor, mostanában igen nagy szükség lenne arra, hogy minél többen viseljenek olyan ruhákat és/vagy kiegészítőket, amelyekben az autósok rossz látási viszonyok között is időben észlelhetik őket. Októberben eddig több mint 50-en haltak meg közlekedési balesetben az ország útjain.
Érdeklődésünkre a Közlekedéstudományi Egyesület illetékese elmondta, hogy a korábban ígért kiállítások rajtuk kívül álló okokból maradtak el. Lemondták azokat a rendezvényeket, amelyekre a kiállításokat tervezték. Ezzel együtt a látványtervező-hallgatók munkái nem maradnak a fiókban és merülnek feledésbe. Reményeik szerint rövidesen megtalálják a módját annak, hogy minél többen öltözhessenek olyan ruhákba, amelyeknek nemcsak szépek, divatosak, de biztonságot is nyújtanak viselőiknek.
F.Gy.A.