Csúcsforgalom a szaggatott vonalon

• A felezővonal, a szaggatott felezővonal az úttesten a sávok elválasztására szolgál, elkülöníti egymástól a menetirány szerinti két forgalmi sávot.
• Fontos funkciója, hogy védőtávolságot is jelöl, hiszen a települések között legfeljebb 90 km/h sebességgel haladó járművek frontális ütközése szinte biztosan súlyos balesetet eredményez.
• Az utak állapota, a burkolati hibák miatt azonban némelyek állandóan az út közepén autóznak. De mi van, ha két “in-the-middle-of-the-road” sofőr találkozik?

A KRESZ szerint a normál, szaggatott felezővonal elválasztja a menetirány szerinti két forgalmi sávot, és jelzi, hogy a menetirány szerinti bal oldalon lévő forgalom irányában lehet előzni – persze csak ha a forgalmi helyzet megengedi és nem ütközik más előzési tilalommal. A vidéki főutakon ez a szaggatott vonal a legfontosabb igazodási pont, hiszen az útpálya szélét jelző folyamatos felfestés igen gyakran hiányzik. Hegyes-dombos vidékeken, ahol kanyarog és hullámzik az út vonalvezetése, nagyon is fontos és szükséges ez a segédvonal, amelyikhez igazítani lehet a jármű orrát, hogy ne fusson le a kerék az útpadkára, vagy, ami még veszélyesebb, ne lógjon át a szemközti sávba.

Könnyű megérteni, hogy ez mennyire fontos a mindennapi forgalomban, mégis időről időre látni sofőröket, akik a baloldali kerekükkel a szaggatott vonalon, néha még azon is túl vezetnek, és nem csak pillanatokra, de folyamatosan és tartósan.

Miért teszik ezt? Talán elment a józan eszük?

Nem feltétlenül, csak keresik az úttest felületén a viszonylag ép felületeket. Mindenki látott már olyan, régóta javításra váró aszfaltcsíkot, amelynek a padka felőli oldalán egymást követi a sok burkolati hiba. A nehéz teherautók kerekei alatt lettek kátyúsak, nyomvályúsak. De nemcsak a jobboldali kerekek taposnak bemélyedéseket az aszfaltba, hanem a baloldaliak is. A két vájat nagyjából olyan messze helyezkedik el a sávban, mint a teherautók kerekeinek a távolsága. Az autós, aki el szeretné kerülni a nyomvályúkat, igyekszik a saját nyomtávján belülre, a kerekei közé venni a rázós részeket. Ekkor pedig gyakran a felezővonalnál találja magát.

Ezek a sofőrök a szaggatott vonal közelében autóznak, tehát tartósan és folyamatosan, és csak akkor húzódnak kijjebb, ha terjedelmes, vagy esetleg hasonlóan a középvonalhoz húzó járművet kell elengedniük. Persze némelyek az előzés közben szívesen veszik, ha a lassabb jármű félrehúzódik, de ha az éppen ellenkezőleg, a szaggatott vonal közelében marad, megorrolnak, még rá is dudálnak a sofőrre, akinek nyilván “az út kellős közepére szól a jogosítványa”. Mint látható, a szaggatott vonalon való autózás egyfajta kényszerűség, és közlekedésbiztonsági szempontból kifejezetten rossz fejlemény.

Az útburkolatot hosszában elválasztó felezővonal ötletét egyébként a michigani Edward N. Hinesnak tulajdonítják, aki – eredetileg nyomdászként, majd Wayne megye útügyi bizottságának elnökeként – a biztonság javítása érdekében találta ki a középső fehér csíkot 1911-ben. Állítólag egy csöpögő tejszállító autó adta az ötletet, amely fehér csíkot húzott maga után, de egy nyomdásznak egyébként sem eshetett nehezére elképzelni, hogy jeleket nyomtat az út felületére, mint a papírra. Először hidakon és kanyarokban alkalmazták a szaggatott vonalat, hogy az egymással szemben haladó járművek egyértelműen lássák, mekkora a rendelkezésükre álló útszélesség. Az ötlet gyorsan elterjedt más államokban is, de hosszú ideig a felfestések államonként, sőt megyénként vagy városonként eltérőek lehetettek, ami zavart okozott a közlekedésben. Végül 1971-ben az egész Egyesült Államokban szabványosították az útburkolati jelzéseket.

Európában 1918-ban, az angliai Sheffieldben festettek fel először útburkolati jeleket, majd az 1920-as években sokfelé meghonosították, a felezővonalat először 1921-ben tesztelték Birminghamben. A jelölés azonban csak 1926-tól vált hivatalossá Angliában.

Persze akár felfestik, akár már lekopott, bárki beláthatja, hogy az út kellős közepén, vagyis a felezővonalnál tartózkodni veszélyes passzió, és jobban jár az, aki félrehúzódik – még ha ott nem is olyan sima az út.

N.V.