Egók a szorítóban
- Van olyan forgalmi helyzet, amikor az arra hajlamosak számára nem hoz megoldást a nyomulás, sőt, még inkább beszorulnak.
- Csakhogy a kölcsönös udvariaskodás is patthelyzetet eredményezhet.
- Időnként együttműködés és intelligencia is kell a megoldáshoz, ami tényleg ritka együttállás.
Amikor a kétszer egysávos úton – amilyen az útjaink túlnyomó része – az egyik sáv valamiért elfogy, ott valószínűleg torlódás alakul ki. De van olyan helyzet, amikor mindkét sávban kikerülendő objektum van, és ezek nincsenek egymástól messze. Például egy településen átvezető országút esetében az úttest két oldalán parkol egy-egy jármű, két kerékkel az aszfalton. Ha csak az egyik irányból érkezik jármű, akkor jó esetben kicsit lassít, és lendületből kikerüli a parkoló autót. De ha egyszerre érkezik mindkét irányból jármű, akkor mindkettőnek ugyanott, vagyis az úttest középső részén kellene elhaladnia, ami fizikai lehetetlenség.
Milyen megoldási lehetőségek vannak?
- Mindkét jármű megkezdi az útszéli objektum kikerülését, vagyis behajt a kutyaszorítóba. Középen találkoznak, egyik sem tud tovább menni a másiktól. Egyiknek sem kell elsőbbséget adnia a másiknak, egyik sem követett el nagyobb szabálytalanságot a másiknál, mégis, ahhoz, hogy a forgalom tovább működhessen, az egyiknek félre kell húzódnia. De melyiknek? És mikor? Veszélyes közlekedési és társadalmi konfliktus, amely akár erőszakos cselekményekhez is vezethet.
- Mindkét jármű lelassít, és várja, hogy a szemközt jövő kezdje meg az útszéli objektum kikerülését. Valamelyiknek el kellene indulnia, de melyiknek? Mert ha mind a kettőnek egyszerre fogy el a türelme, akkor ugyanaz a helyzet alakulhat ki, mint az A. esetben.
- Mindkét jármű lelassít a kerülési manőver előtt, és az egyik fénykürttel vagy más módon jelez, hogy elengedi a szemben jövőt. Ha több jármű feltorlódott, akkor megteheti, hogy többet is elenged, ha pedig hosszú a sor, akkor megkísérelheti a cipzáras megoldást alkalmazni.
Az úton haladó szempontjából már-már nehezen érthető, hogy miért parkolnak le szinte egymással szemben az út két oldalán egyesek, és miért okoznak ilyen bonyolult és gyakran késhegyig menő vitákat kiváltó forgalmi helyzeteket. Ám ha megkérdeznénk őket, meglepő válaszokat kapnánk.
- Dugót okoztam? Tényleg? Amikor leparkoltam, senki nem állt a másik oldalon.
De lehet, hogy egészen más jellegű lesz a válasz. Akad majd, aki úgy véli, nem is baj, ha egy kicsit kénytelenek lassabban menni azok, akik egyébként reggeltől estig ott döngetnek a házuk előtt. Sőt, lehet, hogy olyan háztulajdonos is akad, aki szánt szándékkal azért parkol két autóval az út két oldalán, hogy így érje el azt, amit egy fekvőrendőrrel szeretett volna, csak az önkormányzat nem hallgatott rá.
A két oldalról egyszerre, vagy majdnem egyszerre szűkülő kétszer egy sávos út szerencsére nem gyakori forgalmi helyzet, de kifejezetten tanító hatású. Azok, akik a forgalmi fennakadásokat a gázpedál tövig nyomásával szokták megoldani, megtapasztalják, hogy ennek a magatartásnak is megvannak a maga korlátai. Akárhány tonnát mozgat akárhány lóerő, együttműködés nélkül tulajdonképpen semmi nem működik.
N.V.