Egon találkozása a szarvasünővel

• Nem kell hozzá bőgés sem, az év, a nap bármely szakában összefuthatunk vaddal az úton.
• Az erdőben oly félénk jószágok a közúton süketen és vakon rohannak át.
• Nagy test, nagy kár: jó, ha személyi sérülés nem történik.

Forrás: geocatching.hu

– Egymillió forintom bánja, és még így is én jártam jobban – foglalta össze régi ismerősöm vadgázolásos történetét. Egonnal évek óta nem találkoztam, vártam, hogy majd beszámol közös barátainkról. Ehelyett egy szarvasünő egészségéért aggódtunk, és Egon szép fiatal autójának a javítási költségein szörnyülködtünk. – Csak az vigasztal, hogy járhattam volna sokkal rosszabbul is – emelte fel a mutatóujját.

Egon egy alföldi kisvárosban lakik, amit több oldalról is erdős terep vesz körül. Sok a vad, többségük apró, de akadnak vaddisznók, őzek és hébe-korba szarvasok is. Bár nem egyszer látott vadgázolásos helyszínelést a környéken, Egon igazából nem tartott attól, hogy vele ez megesne. Miért? Ritkán vezet sötétedés után, és amikor a nagyobb vadak párzási időszaka van, akkor különösen figyeli az út szélét.

Most azonban az élet bebizonyította, hogy vaddal bármikor, bárhol össze lehet találkozni. Egon fényes nappal, délben magában autózott az országúton, amikor a semmiből előtte termett egy hatalmas patás. Fékezett, elkormányzott, mégis vállon taszította a termetes szarvasünőt. Az állat visszapattant a jármű jobb első csücskéről, és ugyanazzal a lendülettel visszafutott az erdőbe. Egon autója is látszólag sértetlenül gurult tovább. Persze megállt és nyomozott a vad után. Vér nem folyt, a vad külsérelmi nyom nélkül rohant be a sűrűbe.

Aztán jött a jármű szemrevételezése. A lámpa összetört, és a körülötte lévő lemezek meggyűrődtek. A környékbeli karosszériás rákeresett a szükséges alkatrészekre, és millió forintot közelítő költséget becsült.

Egon lerogyott egy fotelbe és igyekezett végiggondolni, mi is történt vele. A vad – emberi logikával gondolkodva – teljesen indokolatlanul ugrott ki az útra. Egon autója előtt és mögött egyetlen jármű sem közlekedett azon a szakaszon, és szembejövők sávja is üres volt. Nem látta a vad a közeledő gépkocsit? Nem hallotta? Nem érezte az orrfacsaró szagát? Az a szarvas, amelyik az erdőben a gally roppanására is megugrik?

Lehet, hogy űzték, gondolta, lehet, hogy valami illat vonzotta a túloldalra. Süketen és vakon rohant át az úton, és éppen ott jött Egon. Szegényke, reméljük, hogy nem tört csontja – sóhajtott a sofőr. Másfelől, okoskodott tovább, sokkal rosszabbul is járhattunk volna, mind a ketten. Például, ha úgy ugrik fel a levegőbe, hogy a motorháztető kiüti a lábait, a teste pedig bezuhan a szélvédőn át az utastérbe, akkor lehet, mind a ketten ott maradunk – morfondírozott Egon.

Így nem folyt vér, csak az autót kell megműtetni. – Az már az én hibám, hogy nem kötöttem cascót. Aki vadveszélyes környéken autózik gyakran, komoly biztosítás nélkül egy tapodtat se menjen sehova – bökött mutatóujjával a levegőbe Egon.

N.V.