Segítsük egymást! Egy mindennapos helyzet veszélyei

A járműállomány világszerte tapasztalt növekedésével egyidejűleg válik egyre kényszerítővé a közlekedés digitális rendszerré való átalakítása, amellyel – egyéb kedvező hatás mellett – jelentősen csökkenthető lenne a balesetek száma. Erre vonatkozó kutatások már hazánkban is zajlanak, amelyek célja, hogy Magyarország élen járjon a közlekedés majdani digitalizációjában. Más kérdés, hogy például Kínában már vannak olyan nagyvárosok, amelyekben már a gyakorlat is nap mint nap bizonyítja a digitális rendszer hatékonyságát.
Vélhetően éveket kell még várnunk arra, hogy hasonló rendszer mifelénk is segítse a közlekedést, bár maguk az új, korszerűbb járművek már rendelkeznek olyan vezetéstámogató rendszerekkel, amelyek előfutárjai az önvezetésnek, tehát részei a jövő közlekedésének. A teljes megvalósulásig azonban maradnak a régi módszerek és szabályok, amelyekben azonban még sokkal nagyobb szerepet kapnak az emberi képességek.

Mindez egy minap történt, tipikusnak nevezhető baleset kapcsán jutott eszembe, ami a jövőben bizonyosan elkerülhető lesz. A baleset körülményei sokaknak lehetnek ismerősek, hiszen nem ritkák az olyan útkereszteződések, amelyekben a balra nagy ívben kanyarodó járműveknek keresztezniük kell a szemből egyenes irányba tartó forgalmat. Ez az alaphelyzet, amely aztán néhány helyen lámpával egészül ki, de több olyan hely is van, ahol közlekedési lámpa nincs, csupán a kanyarodásra vonatkozó szabályokra kell hagyatkozni. A helyzet még azzal „színesíthető”, hogy kétszer egy vagy kétszer kétpályás utat képzelünk el. A szóban forgó baleset úgy következett be, hogy az egyébként kijelölt kanyarodó sávban haladó jármű vezetője – az elsődleges megállapítások szerint – figyelmetlenül hajtott be a kereszteződésbe, és összeütközött a szemből érkező, és útját egyenesen folytatni kívánó autóssal. Tényleg tipikus eset, de bármennyire is az, sokan fizettek már életükkel a hasonló helyzetekben. A kérdés az, hogy vajon miért?
A válasz voltaképpen egyszerű, a megoldás már sokkal bonyolultabb, már csak azért is, mert nemigen van két, tökéletesen egyforma kereszteződés, „megtanulni” tehát lehetetlen. Lámpával kiegészített kereszteződésekben lehet a legegyszerűbb a helyzet, kivéve, ha a kanyarodó járművek „telizöldre” indulhatnak. Itt azért nem árt ébernek maradni, a sokszor emlegetett szemkontaktust felvenni, és számolni a szembejövők udvarias gesztusával. Lámpás segítség nélkül azonban a helyzet már lényegesen bonyolultabb. Egyfelől fel kell tudni mérni a szembejövő járművek sebességét, ami az egyik legnehezebb feladat az autózásban, különösen a rutintalanabb járművezetők számára. Másfelől pedig érdemes a figyelmet megosztani, azaz, balra nagyívben kanyarodás esetén ajánlott a kiszemelt útvonal adta lehetőségeket is – akár egy pillantással is – előre felmérni. Előfordulhat ugyanis olyan szituáció, amikor az az utca, ahova éppen kanyarodni szeretnénk, valamilyen oknál fogva (pl. szemétszállítás, lerobban jármű, forgalmi torlódás stb.) telített, következésképpen „beragadunk” a kereszteződésbe, és akkor hiába számítottuk ki jól a szembejövők sebességét.
Ugyancsak megtöbbszöröződött figyelmet igényel az a helyzet, amikor két jármű egyszerre kíván balra kanyarodni. A veszélyt ilyenkor az jelenti, hogy egyik sofőr sem látja pontosan, hogy a mögöttük haladó járművek nem kerülik-e ki sok gázzal az előttük kanyarodásra várókat, tehát érdemes erre is gondolnunk, mielőtt jóhiszeműen megkezdenénk a kanyarodást.
Mondhatnánk tehát, mindennapos szituációról van szó. És ez így is van. A kanyarodás szabályainak megsértése, a figyelem kihagyása mégis szedi az áldozatait. Meg kellene értenünk, hogy vannak olyan forgalmi helyzetek a közlekedésben, amikor – ahogy mondani szokás – minden idegszálunkkal figyelni kell. Az ilyen helyzetekben még az sem ördögtől való, ha az autóban esetleg zajló vidám, de még inkább a veszekedős beszélgetést is megszakítjuk. Néhány másodpercet megérhet az, ha az adott nehéz forgalmi helyzetben csak a vezetésre koncentrálunk.

S.G.