Egy tudós, aki egykor jazzdobos is volt!

• Mindig is érdeklődött a járművek iránt, de hamar rádöbbent, hogy a kereskedelem nem az ő világa.
• Ő kutatta és ő fektette le a hazai közlekedésbiztonsági és megelőzési programok tudományos alapjait.
• Kutatta a balesetek megelőzésének lehetőségeit és a közúti tragédiák okozta nemzetgazdasági károkat.

Szakmai-tudományos körökben aligha kell bemutatni a Dr. Holló Péter Közlekedésbiztonsági Szakkollégium névadóját. De talán még az őt tudásuk szerint jól ismerőknek is tartogatna meglepetéseket Holló Péter; ha a tudományos és szakmai munkássága nem is, az élete bizonyosan.

De ki is volt ő valójában? Hogyan lett a miskolci születésű, de már valamennyi tanulmányát Budapesten folytató kisfiúból a magyarországi közlekedésbiztonság meghatározó és megkerülhetetlen szaktekintélye? A közlekedésbiztonságot tudománnyá alakító sokoldalú szakember…

Professzor Dr. habil Holló Péter nem kutatói pályára készült. Mindig is vonzódott a járművek, legfőképpen az autók iránt. Azonban az Autókernél, ahol munkába állt, hamar kiderült számára: a kereskedelem nem az ő világa. Őt a közlekedéstudomány és a közlekedésbiztonság – és annak hazai fejlesztési lehetőségei érdekelték, nem pedig az, hogy mely típusban hány darabot lehet értékesíteni és miképpen.

Fél évszázados tudományos munkássága a bizonyíték rá, nemcsak számára, az ország és a közlekedésbiztonsággal foglalkozó nemzetközi tudományos közösség szempontjából is jól döntést hozott, amikor még 1971-ben a Közlekedéstudományi Intézetben helyezkedett el, ahol azután – a szó szoros értelmében – a haláláig dolgozott.

1973-ban a Műegyetemen előbb gépészmérnöki, majd 1979-ben gazdaságmérnöki diplomát szerzett. 1981-ben a Műegyetemen summa cum laude kitüntetéssel műszaki doktorátust szerzett szerzett, majd még számos tudományos fokozatot is kiérdemelt, valamennyit a közlekedésbiztonsággal összefüggő témakörökben.

1987-ben a közlekedéstudomány kandidátusa, 1992-ben okleveles Euro-mérnök (FEANI) lett, majd négy évvel később PhD. fokozatot szerzett megint csak a Műegyetemen. 2000-ben az MTA doktora lett. 2002-ben a Műegyetemen habilitált,

2004-ben a Magyar Köztársaság Elnöke egyetemi tanárrá nevezte ki.

A Közlekedéstudományi Intézetben 1971-től szinte élete utolsó percéig dolgozott. Tudományos segédmunkatársként kezdte pályafutását, majd munkatárs, később tanácsadó lett. Még később közlekedésbiztonsági osztály- majd központvezető. Egy ideig az intézet tudományos igazgatói posztját is betöltötte.

Mindeközben 1995-2016 között a győri Széchenyi István Egyetemen oktatott és vendégelőadó volt a Rendőrtiszti Főiskolán, és számos külföldi felsőoktatási intézményben, továbbá kutatóintézetben is előadott, így Brescianban, Bergischben, Gladbachban.

Olyan kényes, ám fontos kérdéseket kutatott, mint például, hogyan számítható ki a közúti közlekedési balesetben bekövetkező halálesetek és sérülések nemzetgazdasági vesztesége. Miképpen határozható meg és modellezhető a közúti baleseti kockázat. Nevéhez fűződik mások mellett a hazai közúti baleseti típusrendszer kidolgozása, és elsőként kezdett kutatásokat a közúti közlekedésbiztonsági teljesítménymutatókkal.

Professzor Dr. habil Holló Péter számára azonban mindennél fontosabb volt a közlekedésbiztonság. Ezért is vizsgálta egész pályafutása során a közúti közlekedésbiztonság javításáért tett intézkedések hatékonyságát. Mindvégig azon dolgozott, hogy minél pontosabban feltárhatóvá váljanak a balesetek okai, és hogy milyen lehetőségeik lehetnek a döntéshozók a közúti közlekedési balesetek megelőzésére.

Magyarul és más nyelveken – angolul, németül és oroszul beszélt folyékonyan – mintegy félezer tudományos publikációt készített. Tudományos értekezéseinek is köszönhetően nemcsak idehaza, külföldön is a szakterület egy meghatározó tudományos szaktekintélyként tekintettek rá. Munkássága nagyban hozzájárult a hazai közlekedésbiztonság helyzetének javításáért meghozott intézkedések előkészítéséhez, tudományos és szakmai megalapozásához.

Megkerülhetetlen szaktekintély volt a közlekedésbiztonság területén. A ’90-es évek elejétől folyamatosan részt vett a témáiban meghatározó nemzetközi szervezetek munkájában, több szervezet hazai képviseletét is ellátta.

Bábáskodott az intézményesült és stratégiai keretek közé megszervezett hazai közlekedésbiztonság megszületésénél, a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Program egyik alkotójaként részese volt a vonatkozó szakmai alapok lerakásának.

Bárki kérdezte, tudóstársa vagy a közlekedéssel még csak ismerkedő diák, türelmetlenkedő újságíró, mindig nyugodtan, közérthető szakmaisággal válaszolt mindenkinek. Holló Péter úgy tartotta: a szakmai diskurzus nemcsak a megértést, hanem a kutatási tudományos eredmények minél szélesebb elfogadtatását is jelenti. Hitte, ahogy a róla elnevezett szakkollégiumot útjára indítók is az ő hitét követik, amikor a szakmai párbeszéd rendszeressé tétele és elmélyítése mellett törtek lándzsát.

Akik csak felszínesen ismerték, hihetnék, hogy Holló Péter csakis és kizárólag a szakmájának él – ami már egészen fiatalon egyben a hivatása is lett –, mással nem igen foglalkozik. Pedig több hobbija is volt.

Rajongott a Ferrarikért. Közvetlen kapcsolatban állt a Ferrari gyárral és személyesen Enzo Ferrarival. Egyedülálló gyűjteménye volt a Ferrari pilótái által dedikált fotókból és a kézjegyeikkel ellátott bakelit lemezekből.

Azt is csak kevesen tudják róla, hogy mindemellett A-kategóriás jazzdobos volt. Nem multimilliomos, mint akit a Hungária együttes megénekelt, de fiatal korában gyakran fellépett dunai hajókon és klubokban. Azonban a tudományos munka hamar háttérbe szorította a zenét az életében. Már viszonylag fiatalon abbahagyta a dobolást, és egy idő után még saját örömére sem vette elő a dobverőket.

Nyugdíjas lett, de nem vonult nyugdíjba. Dolgozott, kutatott, tanított tovább, mintha mi sem történt volna. Hatalmas hivatástudattal tette a dolgát élete utolsó napjáig.

Legyőzte a Covid-19 vírust is, azonban ezért hatalmas árat fizetett. Az immunrendszere oly mértékben legyengült a kórral vívott élet-halál harcban, hogy néhány hónappal később, 2020. október 16-án, 74 évesen otthonában, családja körében elhunyt.

Munkásságával azonban túlzás nélkül állíthatjuk, örök időkre beírta magát a hazai és a nemzetközi közlekedésbiztonság aranykönyvébe.

F.Gy.A.