Együttműködés helyett tülekedés zajlik az utakon – 2. rész
- Csak kis különbség van a közlekedők agresszivitása között életkoruk és a közlekedésük módját tekintve.
- Hogyan lesznek a ma született bárányokból rövid idő alatt fekete bárányok, majd evolúciós farkasok?
- Hiába mondja az óvónéni: „A piroson nem szabad átmenni!”, ha a szülő más példát mutat a gyereknek.
- A kutatók szerint célszerű lenne pszichológiai felkészítést is tartani a képzés során a gépjárművezetőknek.
Dr. Mészáros Gábor rendőr alezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közbiztonsági Tanszékének adjunktusa cikkünk első részében egyebek között arról beszélt, kutatásaik szerint mi az oka annak, hogy a közlekedésben sokkal inkább agresszívek az emberek, mint otthon vagy a munkahelyükön. Hogy meddig tart a tülekedésben az egymással szembeni türelem, és milyen gyakran találkoznak agresszióval a közlekedők az utakon. És arról, hogy még a gyér forgalmú falvakban is viszonylag gyakran kénytelenek a közlekedők szembesülni a közúti agresszióval.
– Néha az az érzésem, hogy sokak számára szinte kötelező a gyorshajtás! – fogalmazott az NKE adjunktusa. – Bele se gondol a többség, hogy talán nem véletlen korlátozták a maximális sebességet az adott úton. Hogy az a plusz 10-20 km/h, amennyivel túllépik a sebességhatárt, pont elég ahhoz, hogy vészhelyzetben már ne tudjon megállni, amikor szükséges. Nem véletlen szorgalmazza a világ szinte valamennyi közlekedésbiztonsággal foglalkozó szervezete, hogy azokon a helyeken, ahol sok gyalogossal és kerékpárossal találkozhatnak a járművezetők, legyen 30 km/h-s sebességkorlátozás. Gyalogosgázolás esetén lényegesen nagyobb a túlélés esélye, mint nagyobb sebesség mellett, mivel – ezt elvileg mindenki tanulta fizikából az általános iskolában – a mozgási energia a sebesség négyzetével arányos!
Gyakran látni az utakon olyan autókat is, amelyek egy jobbkezes utcához közeledve amennyire csak lehetséges balra húzódnak. Mintha emiatt a jobbkéz-szabály már nem lenne jobbkéz-szabály. Mészáros szerint ennek az a lélektani oka, hogy így nagyobb az esélye annak, hogy még átérnek a kereszteződésen az elsőbbséggel rendelkező másik autó előtt. Végső soron tehát az előnyszerzés. Mint amikor valaki belülre húzódik, de jobbra indexel, mert amúgy szabad parkolóhelyet keres a jobb oldalon. Ám azzal, hogy balra húzódik, megnehezíti, akár meg is akadályozhatja, hogy megelőzzék. Így érik el, hogy a mögöttük haladók ne kerülhessenek eléjük és ne foglalják el ott a parkolóhelyet, amit keresnek.
A közlekedésben is kiemelt jelentősége van a családi mintának.
– Hiába magyarázza el az óvónéni a gyerekeknek, hogy ha piros a lámpa meg kell állni és addig nem szabad továbbmenni, amíg zöldre nem vált, ha másnap a szülő a kezénél fogva átrángatja a piroson, mert „sietünk” és „különben sem jön semmi”. A családi minta mindennél erősebb. Ha a gyerek azt látja, hogy a vélt-valós konfliktushelyzeteket otthon vagy a volán mögött ülve, üvöltözéssel, ökölrázással, esetleg tettlegességgel intézik a szülei, ő is így kezeli majd a konfliktusait.
Egy másik folyamat, ami rontja a közlekedésbiztonságot, a közlekedési morált és ami könnyen agresszióhoz vezet: az evolúció. Mészáros Gábor Klobusitzky György tanár úr tanítását idézte:
– A vezetői engedély megszerzése után az akkor még ma született bárányok a többi közlekedő közé kerülve a farkasok példáján megtanulják, hogy szabálytalankodva is „lehet” közlekedni. Először csak kisebb szabályszegéseket követnek el, majd idővel fekete báránnyá válnak. De ezek még nem agresszív szabályszegések. Később azonban egyre bátrabbá válik, jönnek az egyre durvább szabályszegések, és már nem bárányként közlekednek, hanem ők is farkassá válnak, evolúciós farkassá, hiszen kezdetben még ők sem farkasként hajtottak ki az utakra.
Evolúciós farkasokként eleinte csak magukban pufognak, hogy „mennyi agresszív sofőr van az utakon, mindenki tolakszik, udvariatlan, nem tartja be a szabályokat”. Aztán már nem akarnak mindig ők lenni azok, akik korrigálják mások hibáit. Elkezdik bocsánatos bűnnek tartani a szerintük nem olyan fontos szabályok megsértését – lásd, ilyen a gyorshajtás –, aztán már „ma született bárányok” is pont olyan lazán veszik a szabályokat, mint a legtöbben, amíg el nem érik az evolúciós farkas szintet, amikor már tőlük kell félni, amikor ők jelentik a legnagyobb veszélyt másokra, a közlekedésbiztonságra. Egyszersmind ők lesznek azok, akik magatartásukkal kiváltják mások agresszivitását!
Számos oka lehet annak, hogy egy adott közlekedési szituációban ki hogy reagál a történésekre:
- tanult viselkedési minta (amit döntően otthonról hoznak),
- érzelmi intelligencia,
- értelmi intelligencia,
- kommunikációs készség és képesség,
- a pillanatnyi hangulat,
- stressztűrő képesség,
- stresszkezelési képesség, technika,
- konfliktuskezelő képesség,
- milyen súlyosságú/veszélyességű helyzetbe kerültek,
- a környezeti hatások.
A felmérések szerint a 23 év alatti fiatalok a legagresszívebbek az utakon, majd az életkor előrehaladtával egyre csökken annak a valószínűsége, hogy valaki agresszióval reagál egy közlekedési helyzetre. Csakhogy a 24-66 év közöttieknél ez a szám 68 és 51 százalék között mozog, és 67 év felettiek esetében is 30 százalékos, azaz majd minden harmadik idős sofőr is hajlamos az agresszivitásra vezetés közben.
Az NKE egyik kutatásában 700 embert kérdezett meg arról, szoktak-e agresszíven reagálni különböző közlekedési helyzetekben. 422-en, a válaszadók közel 60%-a, igennel felelt. 317-en elismerték, hogy vezetés közben többször is előfordul velük, hogy agresszíven viselkednek. A többiek „csak morognak magukban” a nekik nem tetsző magatartás láttán.
A közlekedői csoportok közül a személygépkocsi-vezetők hajlamosak a leginkább az agresszivitásra, közel a kétharmaduk (63%) a felmérés szerint. Azonban az agresszivitásra hajlandóság aránya a többiek körében is magas: a gyalogosoknál 44, a kerékpárosoknál 50, a közösségi közlekedést használók körében 57%-os. Utóbbiakat elsősorban a zsúfoltság frusztrálja, nevezetesen, hogy sokan és tartósan olyan közel állnak hozzájuk, ami már zavaró.
Miképpen lehet békét és biztonságot teremteni az utakon?
Mészáros Gábor szerint nem természetes az, ami nálunk történik. Aki úgy gondolja, hogy a felgyorsult világ és a közlekedés sajátossága önmagukban is indokolják a mindennapi feszültséget és a konfliktusok agresszív kezelését – már, ha azt kezelésnek lehet tekintetni – nézzen körül Dániában, Németországban vagy Ausztriában.
– Csúcsforgalomban nálunk jószerivel egy autós akkor tud besorolni a felhajtón a főútra, ha ott már nem jön senki. Németországban, de számos más helyen is, a második-harmadik autó a sorban már biztos beengedi az elsőbbrendű útról érkezőt. Mert ott így szocializálódtak az emberek – magyarázta Mészáros Gábor.
A kívánatos az lenne, ha a közlekedők nem vennék fel a kesztyűt, amit egy agresszív sofőr elébük dob. Nem szállnak versenybe csak azért, hogy eggyel előrébb araszolhassanak a dugóban, mint a másik, és így tovább.
A helyzetet javítani csak megfelelő oktatással és szigorú ellenőrzésekkel lehet az adjunktus szerint. Mert, ha azt látják a közlekedők – tartozzanak bármelyik csoporthoz is –, hogy a szabályszegéseknek nincs következménye, akkor eleinte csak kisebb kihágásokat követnek el, majd egyre súlyosabbakat.
Ami pedig az oktatást illeti: nemcsak az intézményesített közlekedésre nevelés fontos, hanem a családi minta is. Rossz belegondolni is, milyen világ vár ránk, ha a mai felnőttektől tanulnak meg közlekedni és az ő mintáikat követik majd a holnap közlekedői.
Az ellenőrzések azért is fontosak Mészáros Gábor szerint, mert amíg csak kevés notórius szabályszegű közlekedik az utakon, a rendőrség fel tud lépni a szabálysértőkkel szemben. Ám, ha a normaszegés tömeges gyakorlattá, már-már normává válik, már nem igazán.
A közlekedésben tapasztalt agressziót látva a kutatók szerint indokolt lenne a vezetői engedély megszerzéshez kapcsolódó feltételrendszer bővítése. Például az agresszió csökkentése érdekében minden vezetői engedély kategóriában indokolt lenne pszichológiai felkészítést tartani. Pszichológiai alkalmassági vizsgálat és felkészítő tanfolyam ma nem része a gépjárművezető-képzésnek.
Márpedig szerintük akár egy, az interneten bárki számára elérhető Thomas-Kilmann teszt is alkalmas lehet a leendő autóvezetők konfliktus-kezelési képességének felmérésére és azoknak a kiszűrésére, akiknél magasabb a közlekedés során tanúsított agresszív viselkedés előfordulásának lehetősége. De még ennél is fontosabb lenne, ha a kisgyermekes szülők megfontoltabban viselkednének a gyermekeik előtt, ha jó példát mutatnának nekik a közlekedésben.
F.Gy.A.