Elalvás ellen hangasszisztens?

• Egyes felmérések szerint világszerte a közlekedési balesetek ötödében játszik szerepet az álmosság.
• A sofőrök tudják, hogy nem lenne szabad, mégis vezetnek, mert képtelenek felmérni, mit kockáztatnak.
• A hangasszisztens minden más eszköznél hatékonyabb lehet a sofőrök éberségének fenntartásában.
• Bekapcsolja a rádiót vagy beszélgetésbe elegyedik az egyedül utazó, elbóbiskoló gépjárművezetőkkel.

 

Világszerte a közlekedési balesetek harmadában játszhat szerepet a sofőrök fáradtsága, elalvása. A fékezés nélkül az előtte haladó vagy hosszabb ideje álló járműbe, netán épp a közútkezelő táblákkal és sárga villogó fénnyel előre jelzett hatalmas rikító színű járműveibe hajtva balesetet okozó sofőrök esetében általában ez a leggyakoribb baleseti ok. Különösen akkor, ha a gépjárművezető egyedül utazott.

Kutatások szerint azzal mindenki tisztában van, aki volánhoz ül, hogy fáradtan vezetni veszélyes. Még akkor is, ha egyedül autózunk egy nem túl kanyargós, széles, jól kitáblázott úton. Elég egy másodpercnyi (mikro) elalvás ahhoz, hogy az autó elhagyja a sávját, az útpadkára hajtson, megcsússzon vagy az út szélén akadálynak ütközzön. Mégis sokan indulnak útnak akkor is, ha úgy érzik, fáradtak, majdnem leragad a szemük.

Persze ennek is oka van. „Ha mindenki le tud menni az Adriára egy fenékkel, (azaz hosszabb pihenők nélkül), akkor én is”, „Nem fogok egy parkolóban szunyókálni, amikor egy bő fél óra múlva otthon vagyok!”, és így tovább. Hiába tudja mindenki, hogy álmosan, fáradtan vezetni veszélyes, ugyanolyan kockázatokkal jár, mint ittasan vezetni, csak az álmos sofőröket nem bírságolják meg, a téma kutatója szerint a legtöbben mégsem veszik komolyan a kockázatokat. Fel sem ismerik azokat.

Álmosan csökken a figyelem, lassabban észleli és azonosítja a tudat a veszélyforrásokat, lassul a reakció, és lassúbbak, pontatlanok a veszély elkerülésére, elhárítására tett „lépések”. Nem lesznek elég finomak a kormánymozdulatok, nem lesz képes a sofőr az úton tartani a járművét, miután túl késő, és ezért túl erősen lép a fékre. Csakhogy a legtöbben „máskor is vezettek már fáradtan” és nem történt semmi baj. Miért pont most történne?!

Nem lehet, és nem is szabad tehát a sofőrök belátására bazírozni ezen a téren (sem) – vélik a közlekedők biztonságáért aggódó járműfejlesztők. Még akkor sem, ha a felelősség a sofőré, hiszen a KRESZ előírja, a gépjármű vezetőjének vezetésre alkalmas állapotban kell lennie, ami nemcsak azt jelenti, hogy nem lehet ittas vagy bódult. Ezért dolgoznak a gépjárműfejlesztők és -gyártók évtizedek óta olyan műszaki megoldásokon, amelyekkel felhívhatják a sofőrök figyelmét, ha fiziológiai paramétereik, például a szemmozgásuk vagy éppen viselkedésük alapján álmosnak tűnnek.

A legkülönbözőbb megoldások léteznek:

Kormányzás-mintázat alapú fáradtságjelző, ami a kormányba épített szenzorokkal figyeli a kormányzás sebességét, intenzitását, és ha „fáradtságra utaló mintázatot” érzékel, pihenőt javasol a sofőrnek.

Sávpozíció-ingadozás figyelő, ami szélvédő mögött elhelyezett kamerával a sávon belüli oldalirányú kilengést (kacsázást) és azok számát értékeli, fáradtság esetén pedig riaszt.

Közvetlen, kamerás Driver Monitoring System, ami infravörös kamerával méri a sofőr szemhéjzáródását, pislogásának frekvenciáját, a tekintetét fejtartását, és így viszonylag korán jelzi az álmosságot, a figyelem elterelődését.

Hands-on rendszer, ami akkor lép működésbe, ha a vezető nem fogja a kormányt vagy nem nézi az utat, ilyenkor figyelmeztető jelzést küld a sofőrnek, bizonyos esetekben átvesz tőle bizonyos feladatokat, például bekapcsolhatja a sávtartó automatikát vagy jelentősen csökkentheti a jármű sebességét.

A sor még hosszan folytatható. Egyre több érzékelő figyeli a sofőröket, az éberségüket, és ha túl fáradtnak, figyelmetlennek ítéli őket a rendszer, különféle jelzésekkel figyelmezteti őket: itt az ideje pihenőt tartani.

Egy újabb kutatás – amiről a ScienceDirect számolt be – azt vizsgálta, hogyan használható a hangasszisztens a gépjárművezetők elalvásának megakadályozására. Miképpen vethető be a leghatékonyabban az álmos autóvezetők figyelmeztetésére azok életkorától függetlenül is akár.

Öthetes kísérlet keretében vizsgálták különböző korú és tapasztalattal rendelkező sofőrök vezetési stílusát fáradt, kimerült állapotban. Önbevallással (azaz nyilatkoztatták a kísérletben résztvevőket, hogy mennyire érezték magukat kimerültnek), de emellett vizsgálták a vezetési teljesítményüket, megfigyelték a fiziológiai jellemzőik változásait, a szemmozgásukat és más releváns adataikat.

A kutatás rávilágított, a hangasszisztens használata minden korábbi, a sofőrök elalvása ellen kifejlesztett eszköznél hatékonyabb lehet a sofőrök figyelmének fenntartására, elalvásuk megakadályozására.

Szinte bármely autótípusba beépíthető, és AI támogatással túlzás nélkül társalkodónői feladatokat is betölthet. Nem ez a cél, bár sokan vannak, akik – ha nem egyedül utaznak éjszaka – megkérik az utasukat, vagy az utasok közülük valakit, hogy próbáljon legalább ő nem elaludni, hogy legyen kivel beszélgetniük, ha már a kávé és a zene nem elég az éberségük fenntartásához.

Ami azonban még ennél is fontosabb: a hangasszisztens nemcsak jelzést ad, hanem azt is megmondja az éppen elbóbiskoló autósnak, hogy mit tegyen az elalvás, és ezzel a baleset, elkerüléséért. Bekapcsolhatja a rádiót, AI támogatással a melankolikus zenét pörgősre cserélheti, de beszélgetésbe is elegyedhet a sofőrrel.

Mivel a hangasszisztenssel való kommunikációba nem szükséges bevonni a vezetéshez legfontosabb érzékelésünket, a látásunkat, nem vonja el a sofőrök figyelmét az útról egy felvillanó piktogram, ami gyors kávéra invitálja a sofőrt, még mielőtt leragadnának a szemei. Nem rezegteti meg a kormányt a túlságosan ellazult ember kezében, így a hangasszisztens a legtöbb ma ismert és használt megoldásnál kisebb figyelemeltereléssel, figyelemmegosztással jár. Ez egy amúgy is fáradt ember esetében különösen fontos pozitív hatás.

A hangasszisztens kérdez, és arra a sofőrnek reagálnia kell. Válaszolni (reagálni) egy kérdésre, meg kell ismételnie, amit az autója mondott neki. A kutatásban résztvevő sofőrök „bőrvezetési szintje” – ami az éberség objektív mérőszáma – szignifikánsan magasabb volt az ismétlés és a válaszadás során, mint az ellenintézkedés nélküli csoportnál.

A kutatás szerint „azok az ellenintézkedések, amelyek több mentális erőforrás-szakaszt vonnak be a vezetésben (észlelés, kogníció, reagálás), hatékonyabban riasztják az álmos vezetőket a többi megoldáshoz képest”. Ez összhangban van a többszörös erőforrásmodell elméletével, amely szerint a fizikai és mentális izgalmak kombinációja erősebb éberségi állapotot hoz létre.

A válaszadási feltétel mutatta a legmagasabb éberségi tendenciát, kiemelve a kognitív terhelés növelésének előnyét. Mivel az alulterhelés az álmosság egyik fő kiváltója, a kognitív folyamatok aktiválása mérsékelt mértékben segít ellensúlyozni ezt a hatást.

A hangasszisztenssel közlekedőknek a kísérlet alatt stabilabb volt a sávtartása, jobban teljesítettek a pszicho-motoros éberségi feladatokban, jobban figyeltek az útra és kedvezőbbek voltak a szemmozgás-mutatóik is.

Összehasonlították a fiatal (18-35 év) és középkorú (36-64 év) vezetők teljesítményét is. Meglepő módon a fiatal és középkorú álmos vezetők nem különböztek jelentősen abban, hogyan reagáltak a különböző ellenintézkedésekre. Mindkét csoport hasonló mintázatokat mutatott a preferált módszerek tekintetében. Jelentős és fontos különbségeket találtak azonban a fiziológiai aktivációban.

A vizsgálat eredményei alapján a kutatók egyebek között arra a következtetésre jutottak, hogy a holnap autóit hangasszisztenssel kell felszerelni, mégpedig a már ismert és használatban lévő álmosság-figyelmeztető funkciókkal. Olyan kombinált rendszereket kell munkába állítani a sofőrök elalvásának megakadályozására, amelyek többféle interakciós lehetőséget kínálnak a felhasználóknak, hogy a sofőrök életkoruknak megfelelően testre szabhassák a saját hangasszisztensüket.

A kutatás bebizonyította, hogy az „ismétlés és válaszadás alapú interakciók” különösen hatékonyak, azért az aktív, beszélgetésen alapuló ellenintézkedéseket kell preferálniuk a fejlesztőknek. A passzív zenehallgatás a legkevésbé hatékony megoldás az elalvás megakadályozására. Aktív beszélgetéssel és cselekvésre késztető feladatokkal lehet igazán fenntartani a sofőrök figyelmét és éberségét.

F. Gy. A.