Elfogy a sáv, szakad a cipzár?

• Könnyen bajba kerül, aki alól elfogy a sáv.
• A továbbmenő sávban autózón múlik, hogy beengedi-e a másikat – vagy juszt se.
• Együttműködésre hajlamos kultúrákban már-már automatizmussá vált a cipzár elv: egy innen, egy onnan, és mindenki mehet a dolgára.
• Ha mégis baj történik, a bíróság hajlamos a sávba bekéredzkedő autós felelősségét megállapítani.

Bennünk van a kutyavér: versenyezni lámpától lámpáig, egyik sávban a másik sávban autózóval, és aki leelőzött, azt azért is visszaelőzni. Az elfogyó sávok külön versenyszámot jelentenek. A nagyvárosban gyakran megesik, hogy haladó sávból egyszer csak kanyarodó sáv lesz, és annak, aki egyenesen szeretne továbbmenni, át kell sorolnia. Aki ismerős a környéken, az már száz méterekkel korábban átsorol, és kaján képpel figyeli, miképpen könyörög bebocsáttatásért az, aki később kapott észbe.

Beengedni, előzékenyen jelezni, tessék csak? Ugyan már! Én is megjártam itt már nem egyszer.

Pedig, ha mint a sakkban, két-három lépéssel előre gondolkodnánk, rájönnénk, hogy akit beengedtek, az szépen továbbmegy, és biztosan nem csinál bajt – magának sem, de nekünk sem. Ellenben az, akit kiszorítottak, felbőszül, öklét rázza, esetleg kétségbeesetten bevág, vagy más zűrt csinál. Így lehet a kis bajból nagy baj: ütközés, sérülés, helyszínelés – kinek hiányzik?

Azokban a társadalmakban, ahol higgadtabbak a kedélyek, megvan a megoldás az elfogyó sávok problémájára. Úgy hívják, hogy cipzár-elv. Mind a két sáv lelassít, és egy innen, egy onnan, de megállás nélkül halad tovább a járműfolyam. Nem kell gondolkodni, nem kell egyezkedni, nem kell jogászkodni, hogy kinek van itt előnye, hanem szépen menni a másik után.

Ez tulajdonképpen nagyon egyszerűnek hangzik, de a gyakorlatban mégis könnyen adódnak gondok. Merthogy ezt a módit is tanulni kell. Fontos szabály, hogy sávváltás csak közvetlenül a sáv elfogyása előtt történhet. A túl korai besorolás nagyobb valószínűséggel okoz dugót. A továbbhaladó sávban autózóknak engedniük kell, hogy a többi közlekedő besorolhasson. Másrészt a besoroló járművezetőknek nem szabad fékezésre kényszeríteniük a továbbhaladókat.

Ki a hibás, ha mégis baleset történik a cipzár felhúzása közben? Erre a kérdésre gyakran a bíróságoknak kell választ adniuk. Mint a szakjogász az ADAC cikkében kifejtette, a besoroló járművezetőt fokozott gondossági kötelezettség terheli. Nem szabad erőltetnie a sávváltást, és nem bízhat abban, hogy automatikusan beengedik. Ha baleset történik, a felelősség nagy része általában a sávváltót terheli. Ezt az álláspontot képviselte a frankfurti bíróság is egy konkrét esetben, és a sávváltónak 70 százalékos felelősségi hányadot tulajdonított.

Egy másik ügyben a müncheni bíróság a sávváltónak ítélte meg a teljes baleseti felelősséget. Az indoklás: ha a sávváltás során, egy cipzár manőver során történik az ütközés, az elsődleges bizonyítékok alapján a sávváltó egyedüli hibájára lehet következtetni. A besoroló gépkocsivezető ugyanis annak ellenére váltott sávot, hogy nem lehetett kizárni a többi közlekedő veszélyeztetésének lehetőségét.

Kivételes esetekben mindkét járművezető 50 százalékban is osztozhat a vétkességen. Ha a továbbhaladó sávban autózó járművezető érvényesíteni akarja vélt elsőbbségét, ezzel megakadályozván a sávváltást, és baleset következik be, mindkét járművezető egyformán felelős lehet.

N.V.