És tényleg nem láthatta!

• Kutatások bizonyítják, a sofőrök egyre kevésbé látnak ki az autójukból.
• Súlyos árat fizetünk a karosszéria szilárdságáért a mindennapokban!
• Nem mindig igaz, hogy a magasból jobb a kilátás! Van, amikor rosszabb!
• Amerikai kutatók felvetik a gépjárműtervezők és -gyártók felelősségét is.

Forrás: iihs.org

„Nem láttam, hogy ott van!”, „Hogy került oda?!” Gyakran hallani ilyen és ezekhez hasonló mondatokat gyalogost gázoló, kerékpárost vagy motorost felborító sofőröktől. Gyakran azonban még a számukra is hihetetlen, hogy nem vették észre a mellettük, mögöttük haladókat, a balesetben nem érintett kívülállók számára pedig végképp hihetetlen a magyarázatuk, hiszen szerintük nyilvánvaló, hogy „látnia kellett volna”.

Csakhogy korántsem biztos, hogy a feltételezésük, „látnia kellett volna”, megalapozott.

Márpedig minél nagyobb autó okozza a balesetet, a kívülállók, nem beszélve a balesetben érintettekről egyre kevésbé hiszik el, hogy a sofőr nem látta, nem láthatta, akit elütött, noha már egy ideje mellette-mögötte haladt. „Hogy nem vett észre, amikor olyan magasan ül?”, hitetlenkednek az áldozatok.

Sérüléssel járó balesetek után a szakértői vizsgálatokkal tisztázzák, megalapozott lehet-e a sofőr védekezése; tényleg nem látta a gyalogost, kerékpárost, avagy egyszerűen „csak” nem vallja be, hogy figyelmetlen volt, ezért következett be a baleset.

Gyakran előfordulnak azonban olyan esetek is, amikor a gyalogos, kerékpáros, motoros a személygépkocsi, busz, kamion holtterében halad éppen, amikor az valamilyen manőverbe kezd. Az ilyen esetek után rendre fellángol a vita: Ki a felelős? A sofőr, mert nem ellenőrizte kellő körültekintéssel a jármű holtterét, vagy a gyengébb közlekedők, akik óvatlanul a holttérben tartózkodtak.

Ma már a balesetmegelőzési kampányoknak visszatérő témája, hogy „senki ne tartózkodjon huzamos ideig nagy méretű járművek holtterében, mert ott a sofőr nem látja őket, emiatt bajba kerülhetnek”. Csakhogy még azok számára sem könnyű szempillantásnyi idő alatt felmérni, hogy a mellettük-előttük haladó jármű holtterében vannak-e éppen, akik maguk is rendszeresen vezetnek nagy méretű járműveket.

Könnyen megtörténhet és gyakran meg is történik, hogy mindketten benézik a helyzetet. Mindketten azt hiszik, hogy minden rendben körülöttük, és már csak akkor derül ki, hogy tévedtek, amikor késő.

Mindez fokozottan igaz a tolatásra, és általában a hátramenetben végrehajtott manőverekre. 2020-ban például az Egyesült Államokban 267 gyermek halt meg ilyen balesetekben. A jármű holtterében álltak, ezért a sofőr nem láthatta őket.

De, vannak olyan esetek is, amikor sem a „gázoló sofőr”, sem az áldozata nem felelős a balesetért. A jog persze megtalálja a felelőst, azonban a szakértők mind több olyan esettel találkoznak, amikor a jármű szerkezete, tervezési sajátosságai miatt bizonyos pontokat a sofőr nem lát, nem is láthat a volán mögül.

Az Insurance Institute for Highway Safety (IIHS) egy, a gépjárműbalesetek okozta halálesetek, sérülések, anyagi károk csökkentéséért dolgozó független, nonprofit tudományos és oktatási szervezet vizsgálatok sokaságával bizonyította, nemcsak a közlekedők figyelmetlensége vezethet a „nem is láttam, hogy ott van” típusú balesetekhez.

Kutatásaik szerint az elmúlt 25 évben jelentősen megnőtt az új és még újabb tervezési gépjárművek holttere, ami szerintük bizonyíthatóan összefüggésbe hozható a gyalogos és kerékpáros balesetek számának növekedésével.

„1997 és 2023 közötti többszöri újratervezési ciklusok során három népszerű SUV típusnál akár 58%-kal is csökkent a 10 méteres sugarú körön belüli előrelátás. Az egyik legkelendőbb pickup esetében a közeli kilátás kisebb, 17%-os visszaeséssel járt, de már a legkorábbi modell is rendkívül nagy holtterekkel rendelkezett.”

A kutatás szerint a ’90-es évektől kezdett el romlani a sofőrök kilátása az autóikból. A biztonság (az autók karosszériájának megerősítése) és a dizájn érdekében egyre vastagabbak lettek az A és a C oszlopok, emiatt csökkent a kiláthatóság. Persze a problémát a gyártók is érzékelték, de mind ez idáig nem sikerült gyors és hatékony megoldást kidolgozni a holttér csökkentésére.

A tervezők és a gyártók ugyan folyamatosan vizsgálják az újabb típusok holtterét, de ezek a vizsgálatok körülményesek és lassúak, átfogó kutatásra, összehasonlításra alig alkalmasak. Akár holttér-kúp felrajzolásával, akár lézersugarakkal térképezték fel a sofőr számára láthatatlan területet, túlságosan sok volt a bizonytalansági tényező.

A SUV-ok, pickupok és az elektromos autók gyors terjedése tovább rontotta az amúgy is romló helyzetet. A SUV és a pickup funkcióiból adódóan magas. Az elektromos autók pedig a nagy akkumulátor miatt megemelt padlószint miatt magasodnak a velük azonos kategóriába sorolható hagyományos járművek fölé.

Kutatások megerősítették a baleseti helyszínelők és vizsgálók tapasztalatait, miszerint az autós magassága nem csökkenti, épp ellenkezőleg, inkább növeli a holtteret és ez által a baleseti kockázatot.

A 2010-es évektől rohamos terjedő vezetést támogató rendszerek (elsősorban a tolatóradar, majd tolatókamera és a különböző holttérfigyelő rendszerek, a személygépkocsikban még nem, de a teherszállítókon és a buszokon még kötelező tolatást jelző hangjelzés) némiképp mérsékelte a balesetek kockázatát, azonban figyelemelterelő hatásuk miatt új kockázatokat is hoztak.

Sok gépjárművezető számára kifejezetten zavaró a holttérfigyelő- és tolatókamerák monitorképei alapján azonosítani a mögötte, még inkább a mellette állókat, haladókat, pusztán amiatt, hogy tudják: az a valami ténylegesen nem ott, még csak nem is abban az irányban található, amerre éppen néznek. Szükségük van egy kis időre, pár másodpercre csupán, mire összerakják a képet. Bizonyos helyzetekben azonban ennyi idő is több, mint sok.

Az IIHS nemrégiben egy olyan rendszerrel állt elő, amely egy 360 fokos kamerarendszerrel és egy speciális szoftverrel – a sofőr magasságának függvényében is – képes meghatározni, akár személyre szabottan is, hogy egy adott járműtípusból merre mennyire lehet kilátni és mekkora a holttér. Ezzel nem csökkentik ugyan az autók holtterét, de megkönnyítik a konstruktőrök dolgát, hogy jobb kilátást biztosító járműveket tervezhessenek.

Az IIHS kutatása szerint egyértelműen az autók méretének növekedése és a (szerkezet) biztonság érdekében végrehajtott átalakítások vezettek a holttér jelentős megnövekedésére, amire a későbbiekben a tervezőknek megfelelő választ kell adniuk.

Az eddigi legötletesebb megoldást azonban nem a dollármilliókból gazdálkodó gépjárműfejlesztők és tervezők tették le az asztalra, hanem egy tini lány. Alaina Gassler, aki Pennsylvania állambeli West Grove városából, 2019-ben, mindössze 14 évesen egy forradalmi ötlettel állt elő a Broadcom Masters versenyen, ami az USA legnagyobb és legrangosabb tudományos-mérnöki-matematikai megmérettetése, amit középiskolásoknak szerveznek. Ötlete első díjat és 25.000 USD pénzjutalmat ért.

Az általa javasolt megoldás ötlete saját családi tapasztalatból született: édesanyja gyakran panaszkodott, hogy az A-oszlop miatt nem lát jól ki az autóból. Alaina Gassler ekkor egy kamerát helyezett el az A-oszlop külső oldalán, ami az oszlop által a sofőr elől kitakart területet figyeli, folyamatosan veszi a takart területet. Az A-oszlop belső oldalára egy 3D-nyomtatással készült projektor szerelt, ami a kamera képét valós időben az oszlop belsejére vetíti, ráadásul torzításmentesen. A sofőr szemszögéből az egész olyan, mintha nem is lenne A oszlop vagy átlátszó volna.

Bár Alaina Gassler sztorija a világlapok címoldalára került, az autóipar egyelőre nem sieti el a hasznosítását. Az azóta nagykorúvá cseperedett feltaláló és családja levédette ugyan a találmányt, ami a világ autóiban már használtban lévő kamerarendszerekkel kompatibilis, eddig egyetlen sorozatban gyártott gépkocsiba se építették be.

F.Gy.A.