Európa leghosszabb szárazföldi jégútja

•  Idén is megnyitották Európa leghosszabb szárazföldi jégútját.
• A finnországi Pielinen-tavon átvezető jégút hossza 7 km, és mintegy 60 kilométerrel rövidíti le a távolságot a két part között a téli időszakban.
• Alapkövetelmény, hogy az út megnyitásához a jégnek legalább 40 cm vastagnak kell lennie, ez garantálja, hogy a jég biztonságosan elbírja a személygépkocsikat 3 tonnás súlyhatárig.
• Tartós, kemény fagyok esetén a jég akár a 60-80 cm vastagságot is elérheti, és elvileg tehergépjárművek közlekedését is lehetővé tenné, de ezt biztonsági okból szinte soha nem engedélyezik.
• A jégúton speciális közlekedési szabályok vannak érvényben, a kijelölt nyomvonal mentén számos KRESZ jelzőtábla található.

Idén február első napjaiban nyitották meg Európa leghosszabb szárazföldi jégútját, amely Finnország Észak-Karélia tartományában található. A Koli és Vounoslahti között kijelölt „Tolkintie” 7 km hosszú, és a két település közötti távolságot mintegy 60 km-rel rövidíti le a téli hónapokban. Alapkövetelmény, hogy a befagyott Pielinen-tavon átvezető út megnyitásához a jégnek legalább 40 cm vastagnak kell lennie. Ez a vastagság garantálja, hogy a jég biztonságosan elbírja a személygépkocsikat 3 tonnás súlyhatárig.

A jégút kétirányú forgalom lebonyolítására alkalmas. A nyomvonalat kotrással alakítják ki, és az út szélessége bőven elegendő ahhoz, hogy két felsőkategóriás személygépkocsi elférjen egymás mellett. A biztonság érdekében a forgalmi sávok között gyakran hagynak egy szélesebb sávot – mintegy forgalomtól elzárt területként –, hogy elkerüljék a jég túlterhelését az adott ponton. Érdekesség, hogy a jégúton speciális közlekedési szabályok vannak érvényben, és a Tolkintie mentén számos KRESZ jelzőtábla található (sebesség- és súlykorlátozás, követési távolság, egyéb veszély stb.).

Fő szabály, hogy a jégúton megállni és várakozni tilos. Az út két végpontján, a kikötőkben kijelölt parkolóhelyek találhatók, ahol az autót le lehet tenni, ha valaki csak sétálni, korcsolyázni vagy jégkorongozni szeretne a jégút mellett erre a célra kialakított területen.

A jégúton betartandó speciális közlekedési szabályokat egyértelműen jelölik (hogy azokkal az idelátogató külföldiek is tisztában legyenek), és azok megtartását szigorúan ellenőrzik. A jégúton csak azok a járművek közlekedhetnek, amelyek megengedett legnagyobb össztömege a 3 tonnát nem haladja meg. A haladási sebességet általában 50 km/h-ban (esetenként 30 km/h-ban korlátozzák) annak érdekében, hogy a járművek által keltett hullámzás ne repessze meg a jég felületét. A jégúton haladóknak legalább 50 méter követési távolságot kell tartaniuk az előttük haladóktól, hogy a jégre ne nehezedjen egyszerre túl nagy súly.  A teljes szakaszon előzési tilalom van érvényben, valamint – ahogy az már említésre került – a megállás, és a várakozás is tilalmazott. A jégút általában reggel 8 és este 20 óra között van nyitva, de az időtartam függ az időjárási és a látási viszonyoktól. A megengedett sebességre vonatkozó szabályok megtartását a rendőrség több módon ellenőrzi – természetesen nem állandó jelleggel. Egyrészt időnként sebességmérő kamerákat helyeznek ki a partokon, másrészt civil jellegű rendőri gépkocsikkal járőröznek, és azokba épített kamerákkal rögzítik a gyorshajtásokat, de átlagsebességet is mérnek (section control) a jogsértések felderítésére. Utóbbit nagyon egyszerűen végzik: az út két végén, azaz a két parton egy-egy sebességmérő készüléket helyeznek ki, a két kamera működését összehangolják, és a távolság, valamint a megtett idő függvényében a rendszer automatikusan kiszámítja az adott jármű átlagsebességét. Amennyiben a rendszer jogsértést észlel, az eljárás automatikusan megindul.

Tartós és kemény fagyok esetén előfordul, hogy a jég vastagsága a 60-80 cm-t is eléri, és ilyenkor elvileg a jég a nehezebb járművek forgalmát is elbírná. A jég teherbírása ugyanis a vastagságával négyzetesen arányos, így a 60 cm-es jég a 14 tonna alatti, a 80 cm-es jég pedig a 25 tonna alatti tehergépjárművek közlekedését is lehetővé tenné. A gyakorlatban ugyanakkor – alapvetően biztonsági okból – szinte soha nem engedélyezik a 3 tonnánál nehezebb gépjárművek jégúton történő haladását. Jelentős veszély lehet ugyanis a „dinamikus hullám” jelensége. Egy nehéz jármű mozgása a jég alatt erősebb vízhullámot generál. Ha ez a hullám eléri a partot, vagy egy másik jármű által keltett hullámmal találkozik, alulról felfelé irányuló nyomást fejt ki, ami akkor is összeroppanthatja a 80 cm-es jeget, ha az amúgy statikusan elbírná a nehezebb gépjárművet. Ugyancsak figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a természetes tavi jég felülete soha nem homogén. Lehetnek benne légzárványok, vagy hőtágulás által okozott repedések, amelyek drasztikusan csökkentik a teherbírást egyes pontokon. Végezetül a nehezebb járművek forgalmának tilalma hátterében a karbantartási költségek jelentős mértékű megnövekedése is áll, hiszen ezek a járművek sokkal gyorsabban teszik tönkre az út felületét, kátyúkat és repedéseket okozhatnak, amely javítása a befagyott tó közepén igen költséges.

A Tielinen-tó legmélyebb pontja 61 méter, a Koli és Vuonislahti közötti jégút azonban nem a tó legmélyebb része felett halad át. Itt a mélység változó, de jellemzően 10–25 méter közötti víztömeg van a jég alatt. A Tolkintie általában január végétől, vagy február elejétől alkalmas a személygépkocsik közlekedésére, a szezon általában 6-8 hétig tart. A szokásosnál hidegebb időjárás miatt idén március végéig minden bizonnyal nyitva marad. Az üzemelési időszakban általában több tízezer gépkocsi áthaladását regisztrálják, naponta átlagosan 300-500 jármű kel át a jégúton – ideértve a helyi lakosokat, az ingázókat, valamint a turistákat egyaránt (utóbbiak gyakran csak azért látogatnak el ide, hogy átautózhassanak a Finnország negyedik legnagyobb taván kijelölt jégúton).

Bár a helyiek már évszázadok óta közlekedtek a befagyott Pielinen-tavon (kezdetben lovas szánnal, majd a későbbiekben saját felelősségre autóval), az 1980-as év jelentette azt a mérföldkövet, amikortól a finn állami közútkezelő átvette az út fenntartásával, karbantartásával, és a biztonsági mérések elvégzésével kapcsolatos feladatokat. 1980 óta mindössze négy olyan esztendő fordult elő, amikor a minimális jégvastagság nem érte el a 40 cm-t, és ezért a jégutat nem nyitották meg.

G.I.