Felforrt a hűtővize – de majdnem az agyvize is!

• A modern autók kommunikációs felületei egy fontos tényről nem adnak tájékoztatást: hogy áll a hűtővíz szintje?
• Ha észrevétlenül elcsöpög, elfolyik a hűtővíz, a motor hűtése csökken, ami akár tönkre is teheti a hajtóművet
• A hűtővíz szintjének az ellenőrzése miatt időnként mindenképp fel kell nyitni a motorháztetőt

Kis híján sikerült megfőznie az autójának a motorját, és amikor Géza szembesült ezzel a szervízben, kis híján az agyvize is felforrt. Szép, fiatal gépkocsijával még soha nem volt más dolga a szerelőknek, mint az éves olajcsere. Most pedig ki kellett tennie az elakadásjelzőt az országúton, mert a fedélzeti rendszer “STOP!!! Azonnal álljon félre!” és hasonló üzenetekkel bombázta.

Hogy mi van?

Felnyitotta a motorháztetőt, és kétségbeesetten látta, hogy a hűtővíz tartályának csak az alján bugyog valami rózsaszínű lé. Kinyitni ilyen állapotban tilos, különben sem lett volna mit beletölteni. Nincs más hátra, trélert kell hívni, és szégyenszemre elszállíttatni a járművet a legközelebbi autószerelőhöz. Ő pedig azzal kezdte, hogy örülhet, ha hengerfej-tömítés cserével megússza (és itt mondott egy szép kerek összeget, amitől Gézánál megindult felfelé a pumpa), de az is lehet, hogy megkotlott a motor, és ha generálozni, netán cserélni kell, akkor pedig … (na itt gondolta azt Géza, hogy ideje hozzá is hívni egy trélert.)

A történet mégsem ért ennyire szomorú véget: a hengerfej is, a motorblokk is túlélte az esetet. Üröm az örömben, hogy a hűtőrendszer meghibásodását a vízpumpa okozta, ami cserére szorult, így aztán Géza csak otthagyott a szervízben egy szép kerek összeget.

Mindjárt utána igen alaposan elgondolkodott, hogy mit is csinált rosszul, ami miatt az autósok nagyvezére, – a Főgépész – ilyen alaposan megbüntette.

Korábbi autóinál előfordult, hogy – koruk előrehaladtával – tanácsos volt rendszeresen megtekinteni az olajszintet, de ez a mostani fiatal jármű évek óta egy cseppet sem fogyasztott el az olajból két szervíz között. Ezért aztán a tavaszi és az őszi átálláson – vagyis a téli/nyári szélvédő folyadék feltöltésén – kívül nem volt Gézának oka felnyitni a motorház fedelét.

Nem is nyitotta fel.

De az autó alatt, az aszfalton észre kellett volna vennie a folyást. Ezt felróhatta magának, és fel is rótta, mert bizony mintha feltűnt volna az utóbbi időben, hogy kisebb-nagyobb nedves foltok maradtak a motortér alatt. Géza azonban úgy vélte, hogy a kocsimosás után csöpögött le egy kis víz.

Ez drága tévedésnek bizonyult, és lehetett volna még drágább is. Akkor pedig hogy lehetséges az – morfondírozott Géza -, hogy a jármű fedélzeti rendszere, ami – kis túlzással – már azért is rászól, ha a sofőr megtörli az orrát, egy ilyen kardinális kérdésben, mint a hűtőfolyadék szintje, nem veri a tamtamot a műszerfalon? Mert ez a helyzet: a tömegautók műszerei közül egyszerűen hiányzik ez a bizonyos szintjelző. Talán azért, mert ritkán van szükség rá. De ha ereszt a hűtőrendszer valahol, akkor bizony nagyon nagy szükség lenne legalább egy visszajelző ledre. Igaz, a motor hőmérsékletét látjuk, de ha az vészjelzést ad, akkor már késő, akkor már kevés a hűtőfolyadék a rendszerben.

A jövőbeli katasztrófák elkerülése érdekében tehát Géza megfogadta, hogy ezután mindig benéz a motorház alá, ha hosszabban parkol egy helyen, nincs-e friss csöpögés nyoma. Ezen kívül legalább havonta szemrevételezi – indulás előtt, hidegen és vízszintes talajon! – a hűtőfolyadék tartályát, hogy a minimum és maximum jelölések közé esik-e a szint.

Mert ha időben elkapta volna az apadás folyamatát, – spekulált Géza – maga utántölthette volna desztillált vízzel, azon kívül kérhetett volna időpontot megszokott műhelyében, és saját lábán mehetett volna oda. Az alkatrész cseréjét persze így sem úszta volna meg, de kihagyta volna az útszélen ragadás traumáját, a tréleres kifizetését és az autószerelő előzetes árkalkulációit. Végül is ez utóbbiak bizonyultak a legveszélyesebb hibaforrásnak – no nem az autó, hanem Géza egészségi állapotára nézve.

De hát ezzel másféle szakemberhez kell fordulni: orvoshoz vagy paphoz.

N. V.