Fény- és hangjelzés a sofőröknek, ha közel a vad

• Az út menti kerítés nem mindig elég hatékony a nagytestű vadak távoltartására.
• Az autósokat Svédországban az út mentén elhelyezett érzékelő-rendszer visszajelzései tájékoztatják, hogy lassítaniuk kell.
• A fizikai elválasztás néha kifejezetten gondot okoz, a csapdába esett vadak kimentésére egy sajátos dobbantót fejlesztettek ki.

A közelmúltban történt, hogy két személykocsi szarvascsordával ütközött a 24-es főút 4-es kilométerénél, Gyöngyös és Mátrafüred között. Az egyik állat az autó alá szorult, a gyöngyösi hivatásos tűzoltók húzták ki alóla. Az eset sajnos nem egyedi, hegyvidéken, erdős, vadban gazdag területeken gyakran ütközik gépkocsi vaddal, és ha szarvas, őz vagy vaddisznó a partner, akkor az ütközés jelentős anyagi kárral, akár személyi sérüléssel is járhat. Persze az úgynevezett apróvad is okozhat gondot: jelen sorok írójával történt, hogy az út széléről elrugaszkodó, felszálló fácán hatalmasat koppant a szélvédőn.

Ami gondot jelent a magyarországi vadállomány és a közúti közlekedés találkozásakor, hatványozottan jelentkezik az északi országokban. Nálunk is korán sötétedik télen, Svédországban azonban sokkal hosszabbak a téli éjszakák, és a jávorszarvasok sokkal termetesebbek a mi állatainknál: a nőstények testsúlya elérheti 490 kg-ot, a hímeké pedig a 700 kg-ot, testhosszuk pedig akár három méter is lehet.

Az állatok és az autósok testi épségének a megőrzése érdekében az északi országban számos főút és autópálya mentén kiépítették a vadvédelmi kerítéseket. Sok év tapasztalata azonban azt mutatja, hogy ezek nem elég hatásosak, ezért a Svéd Közlekedési Hivatal most felgyorsítja egy új, a vadakra figyelmeztető elektronikus rendszer bevezetését – számolt be egy svéd autós lap. Ez egyfajta vadvédelmi átjáró, amely figyelmeztető rendszerrel van felszerelve. Kísérleti jelleggel tíz éve kezdték el használni, de most már nagyobb területre kiterjesztik.

– Egy speciális észlelőzónát használunk, és amikor az állatok belépnek ebbe a zónába, figyelmeztető lámpa villan fel az érintett úton közlekedő autósok számára – mondta Johan Rydlöv, ökológus és szakértő a Svéd Közlekedési Hivatal Tájvédelmi Osztályán.

Elmondása szerint az autósoknak csökkenteniük kell a sebességüket, ha állatok vannak a közelben. A Jämtland megyei E45-ös autópályán kifejezetten gyakoriak a vadon élő állatok okozta balesetek, és ez a fajta elektronikus figyelmeztető rendszer ott jól működött.

Az autósok részéről azonban időnként felmerült a kritika, hogy a figyelmeztető táblák akkor is kigyulladtak, amikor nem mutatkoztak állatok a közelben. A hivatal munkatársa elismerte, hogy előfordultak téves riasztások, és emiatt folyamatosan fejlesztik az érzékelő rendszereket. De, amikor ezeknek a működését nyomon követik, azt is látják, hogy gyakran olyankor is tartózkodnak állatok a zónában, amikor ezeket a sofőr nem látja. Attól, hogy az útról nem látszanak állatok, még nem biztos, hogy nincsenek is ott.

A figyelmeztető rendszer jelenleg csak néhány helyszínen működik Svédországban, de a közeljövőben további 10-15 helyszínen telepítik. Öt éven belül jelentősen több ilyen figyelmeztető rendszer lesz országszerte, és ez költséghatékony megoldás ahhoz képest, mintha vadátjárót építenének az autópálya alatt vagy fölött – vélekedett a szakember.

A vadkerítések hálózatát azért építették ki Svédországban, hogy távol tartsák a nagy testű vadakat a forgalmas utaktól. Ez azonban csak részben váltotta be a reményeket. Minden kerítésnek vége szakad egyszer, vagyis megkerülhetők, valamint a hatalmas, másfél-két méteres marmagasságú állatok átugranak a kerítés felett. És itt kezdődnek a problémák: a jávorszarvasok, szarvasok és más állatok a vadkerítés rossz oldalán köthetnek ki. Vagyis a kerítés mintegy bezárja őket a főút vagy autópálya közvetlen környezetébe. A csapdába esett, pánikban lévő vadak pedig nagyobb valószínűséggel szaladnak a kerekek alá. Ennek a problémának a megoldására a Svéd Közlekedési Hivatal úgynevezett dobbantókat épített.

Ezek olyan vasbeton rámpák, amelyeken fellépkedhetnek az állatok a kerítés magasságáig, és a másik oldalán leugorhatnak. A svéd szakemberek szerint a dobbantók leginkább a jávorszarvasokra vannak méretezve, de még így is megesik, hogy a szarvas fél leugrani. Kisebb termetű állatok pedig meg sem kísérlik a leugrást.

Svédországban közel 20 éve építenek vadkerítéseket, és jónéhány éve kiegészítik ezeket vadaknak szánt dobbantókkal. Ezeket az eszközöket úgy fejlesztették, hogy az állatok fel tudjanak mászni a dombra, majd a túloldalon biztonságosan leugorjanak. Ellenkező irányból nem lehet rá felmászni: ott az állatokat egy meredek betonfal állítja meg. A svéd szakemberek most különböző méretű dobbantókkal kísérleteznek, hogy ne csak a jávorszarvasok, de kisebb testű állatok is használhassák ezeket.

N. V.