Ha jön a vonat
Bakterház baromfiudvarral, kolompolva záródó, az utat padkától padkáig lezáró teljes sorompó, negyedórás várakozás, lassan elpöfögő mozdony szerkocsival… Tényleg erre vágysz, Kedves Olvasóm? Elnézést a visszategezésért, de már több levelet is váltottunk, így talán elfogadod, ismeretlenül, a pertut.
Nehezményezed, hogy a vasúti átkelőkben immár csak félsorompókat használnak – gyufaszálhoz hasonlítod ezeket a rudakat -, amelyek nem veszik elejét, hogy a gépkocsi vezetője átjusson az akadályon. Valóban, aki nagyon akar, kikerülheti a lezárt sorompót a tilos jelzés ellenére is. Mert ugye nincs bosszantóbb, mint amikor az ember orra előtt eresztik le a rudat. Nem sokban különbözik ez attól, amikor az autós átcsúszik a kereszteződésen, úgymond narancssárgában. Csakhogy egy keresztező személyautóval csattanni, bizony egészen más élmény, mint ha az embert maga a bécsi gyors kapja oldalba.
Tetszik, nem tetszik, nem tudjuk az idő kerekét – mint egy régi, kézi működtetésű sorompót – visszafelé tekerni. Lehet, hogy a teljes sorompó biztonságosabb volt, de nincs az a vasúttársaság, állami költségvetés, amely magára vállalná sokezer sorompókezelő bérét, lakhatását – mert a bakternak ott kellett tartózkodnia, életvitelszerűen, a sorompó közvetlen közelében – oktatását és irányítását.
Fogadjuk el, hogy nagyon felelőtlen vagy időben hihetetlenül megszorult az az ember, aki bátorkodik behajtani a vasúti sínekre, amikor a jelző azt mutatja, hogy jön a vonat. Aki igazán óvatos, akkor is lelassít és szétnéz a vasúti pályán, amikor a jelző szabadot mutat.
A több mint félmilliárd lakosú Európai Unióban 2019-ben 28 országban összesen 824-en haltak meg és 618 személy sérültek meg súlyosan vasúti balesetben az EU Vasúti Ügynökségének (ERA) felmérése alapján. A balesetek döntő többsége vasúti átjárókban történt, a halálos áldozatok 68 százaléka gyalogosan lépett a vasúti pályára figyelmetlenül, míg 30 százalékuk járművel hajtott vonat elé. De nemcsak életveszélyes, komoly károk forrása is, hogy a vasúti–közúti átjárókban összeütközhetnek a járművek. A károk mértéke persze attól is függ, milyen tömegű járművek ütköznek. A közelmúltban történt két baleset ezt jól mutatja. A Dunántúlon, mellékvonalon közlekedő BZ-Mot motorvonat csak néhány tízezer forintos kárt szenvedett, amikor elütött egy rollerrel közlekedő fiatalembert. Annál nagyobb volt a helyreállítás ára, amikor a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Újfehértó közelében lévő vasúti átjáróban egy traktorral egymás után két személyvonat ütközött össze. A mozdony és a kocsik totálkárosak lettek, nem javíthatók, emellett a pályát is helyre kellett állítani. Csak ez az egy baleset kétszázmillió forintot, éves szinten pedig több száz millió forint kárt jelentenek a vasúti átjárós balesetek a MÁV-nak.
Mindez elkerülhető volna – írod, Kedves Olvasóm – ha ember állna az átjáró közelében, szolgálatot ellátó hivatalosság, még ha csak egy bakter is. De jobb, ha elfogadjuk, hogy ilyen világ már nem lesz. Felnőtt ember az, aki akkor is betartja a szabályokat, ha senki sem látja. Különösen azokat a szabályokat, amiket éppen az ő védelmére hoztak.
N. V.