Ha már balesetet okozott…!

  • Hogyan kerülhető el, hogy hónapokig rendőrségre, bíróságra kelljen járni egy baleset után?
  • Olcsóbb megállapodást kötni egy gázolóval, mint az igazságszolgáltatásra bízni a dolgokat?
  • Volt, aki megúszta egy elnézéskéréssel a gázolást, míg más több mint kétmilliót fizetett érte.
  • Nincs ügyvédi költség, nem kell illetéket fizetni, csak a megállapodott jóvátételt, és vége!

Tipikusnak mondható baleset történt idén május 2-án délután Nyíregyházán. Több, mint 20 éves gépjárművezetői rutinja ellenére egy sofőr figyelmetlenül hajtott ki balra nagy ívben a főútra egy telephelyről és karambolozott a balról érkező autóval, ami az ütközés hatására nekicsapódott egy másik, szintén szabályosan közlekedő gépkocsinak.

A balesetről egy ott haladó autó fedélzeti kamerája felvételt készített, amit az ügyészség a napokban tett közzé. [A felvétel itt tekinthető meg.]

Miután a balesetben a vétlen sofőr csukója eltört, továbbá az érintett járművekben is tetemes kár keletkezett, az elsőbbségadásra vonatkozó előírásokat megsértő sofőrrel szemben közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indított eljárást a rendőrség. Eddig szokványos az eset.

A védett úton haladó jármű vezetője már a helyszínen elismerte felelősségét. Meg sem kísérelt mentséget keresni a történtekre. Elismerte, hogy figyelmetlen volt és kérte, hadd tegye jóvá az általa okozott sérelmet. Ajánlatát a sértett fél elfogadta, és az ügyészség sem talált olyan okot, ami kizárná, hogy a felek a szokásos bírósági procedúrát kikerülve, megegyezéssel rendezzék a helyzetet.

Most hat hónapjuk van a feleknek a megegyezésre. Erre az időre az ügyészség felfüggesztette a sofőrrel szemben közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indított büntetőeljárást. Amennyiben a vétkes és áldozata ez idő alatt a törvényes keretek között megegyezésre jutnak és a megállapodásban foglaltakat teljesítik is, az ügyészség megszünteti a szabálytalanul balra kanyarodó ellen indult eljárást.

Ez a mediáció menete.

A mediációs eljárás a ’60-as, ’70-es években indult világhódító útjára. Elsőként Németország, Ausztria, Franciaország, Norvégia és Finnország, a tengeren túl az Egyesült Államok kezdte alkalmazni. Az USA számos államában ma már bizonyos esetekben kötelező kísérletet tenni mediációs eljárással rendezni az ügyet.

Balesetek bármikor történhetnek. Akkor is, ha a közlekedők felkészültek, figyelnek egymásra és betartják a szabályokat. Olykor azonban egy másodperc figyelem-elterelődés is elég ahhoz, hogy szerencsés esetben koccanás, a legrosszabb esetben tragédia történjen, amit rendőrségi vizsgálat, nyomozás, vádemelés és bírósági procedúra követ.

Mediációs eljárásra elsősorban az olyan bűncselekmények és szabálysértések esetében kerülhet sor, amelyek társadalomra veszélyessége nem túl jelentős, és a felek készek és képesek is egy közvetítő (egy erre a feladatra speciális képzést kapott mediátor) segítségével orvosolni sérelmeiket. A lényeg a megállapodás, és nem mellesleg, hogy ne terheljék a hatóságok a bíróságokat olyan ügyekkel, amelyekben a felek maguk is képesek igazságot szolgáltatni egymásnak.

Magyarországon bűncselekményeknél 2007, szabálysértéseknél 2014 óta van lehetőség mediációs eljárásra kevéssé súlyos megítélésű jogsértések esetén. Ez esetben a „súlyos” jelző nem a bűncselekmény elkövetésekor elszenvedett esetleges sérülés mértékére vagy az anyagi kár nagyságára vonatkozik, hanem a cselekmény jogi megítélésére.

Különösen igaz ez a közlekedési bűncselekményekre. Egy balra kanyarodó jármű vezetője nem vette észre, hogy egy motoros már megkezdte az előzését, az pedig már vészfékezéssel sem tudta elkerülni a karambolt, amiben a bokáját törte. Mediációs eljárásban a sofőr 450 ezer forintot fizetett – amit a motoros elfogadott –, és ezzel az ügy véget is ért.

Elvileg nincs se felső, se alsó határa a jóvátételnek, az szinte bármekkora lehet, ha a felek meg tudnak állapodni, és amit persze az ügyészség is el tud fogadni. Az ügyészség viszont csak azt vizsgálja, hogy az egyezség ne ütközzön törvénybe vagy jó erkölcsbe és, hogy a felek szabad akaratukból kötötték-e a megállapodást, azaz az nem kényszer, fenyegetés vagy más törvénytelen befolyásolás hatása alatt jött létre.

Egy másik esetben egy másik, ugyancsak egy figyelmetlenül balra kanyarodó autónak ütközött motoros, akinek a balesetben a lába tört, a mediációs eljárásban beérte egy bocsánatéréssel. Egy piroson áthajtó autó vezetője ezzel szemben 2.1 millió forint jóvátételt fizetett az általa elgázolt kerékpárosnak.

Jóvátételt azonban nemcsak pénzben lehet nyújtani. A felek – a már említett korlátok között, mint amilyen a jó erkölcsbe ütközés vagy a kényszerítés – szinte bármiben megegyezhetnek. Már arra is volt példa, hogy egy idős hölgy a kerékpárját ellopó fiatalembertől jóvátétel gyanánt azt kérte, hetente egyszer nyírja le a füvet a kertjében egy egész nyáron át. Megegyeztek.

A törvény tág teret ad a feleknek a megállapodásra. Egyezséget akkor köthet a vétkes és a sértett, ha

  • az elkövetett jogsértés maximum öt év szabadságvesztéssel büntetendő,
  • az elkövető elismeri a felelősségét, és
  • ha mindkét fél elfogadja, hogy nem a hagyományos, azaz a bírósági úton, az állam szolgáltasson igazságot.

A mediációs eljárás díj- és illetékmentes. De nemcsak emiatt roppant népszerű, bár még mindig sokan nem élnek vele, noha megtehetnék. Ennek két fő oka van.

Sértett és elkövető számára egyaránt előnyt jelent, hogy az esetek többségében gyorsabb a büntető- vagy a szabálysértési eljárásoknál. Nem a bíróság leterheltségén múlik mikor kerül pont az ügy végére, mikor jut pénzhez a vétlen fél, illetve mikor lélegezhet fel a baleset okozója.  Másfelől a mediációs eljárásban nem az állam büntetőjogi érdekeinek maximális az érvényesítését helyezi előtérbe, hanem a felekét, akik pedig egyöntetűen az ügy gyors és lehető legigazságosabb lezárásában érdekeltek.

A sértett érdeke, hogy ha már megtörtént, ami megtörtént, mielőbb térítsék meg a kárát, vagy kapjon minél gyorsabban minél reálisabb jóvátételt. A vétkes érdeke pedig az, hogy ne kelljen hónapokig úgy élnie, hogy egy pillanatnyi figyelemkihagyás miatt ott lebeg a büntetőeljárás réme a feje felett, emiatt esetleg nem utazhat, hátrányt szenvedhet a munkahelyén, tönkremehet a családi élete. És ezekből bármelyik is következzen be, az aligha jelent gyógyírt vétlen áldozata sebeire.

A mediációs eljárásban döntően, mondhatni szinte kizárólag ezek számítanak.

A kormány által közölt adatok szerint 2007 és 2022 között 78.724 büntetőeljárást tereltek mediációs útra, és ezek 80-85 százalékában a feleknek sikerült megállapodásra jutniuk. E megállapodások 85-90 százalékában az egyezséget a felek be is tartották.

Fontos tudni, hogy az ügyészség csak akkor szünteti meg az elkövetővel szemben a büntetőeljárást, ha a megállapodás beteljesült, azaz a vétkes fizetett, vagy teljesítette nem pénzbeli jóvátételi vállalásait. Trükközni – megállapodást színlelni, majd azt nem teljesíteni – már csak ezért sem érdemes. Emellett azért sem, mert a mediáció feltétele a beismerés, így, ha az ügy mégiscsak bíróság elé kerül, legfeljebb a büntetés mértéke lesz a kérdés.

És persze a fizetendő jóvátétel is. Bár Magyarországon nem a precedensjog szerint születnek az ítéletek, a témában jártas ügyvédek szerint a bíróság csak szélsőséges esetekben tér el a felek megállapodásában leírt összegtől (ha azt irreálisan nagynak tartja). Abból indulnak ki ugyanis a bírák, hogy senki nem kényszeríthette a vétkest a megállapodás aláírására, ám ha azt ő elfogadta, és időközben nem történt olyan változás az életében, ami a teljesítést ellehetetlenítené, akkor fizessen!

Bár a mediáció szakképzett mediátor részvételével zajlik, érdemes előtte ügyvéddel konzultálni, főleg, ha súlyos – vagy laikus számára annak tűnő – esetről van szó. Legalább annak tisztázása érdekében, hogy az adott esetben van-e esély arra, hogy az ügyészség zöld utat ad a mediációs eljárásnak.

Közlekedési ügyekben jártas rendőrök, ügyészek, ügyvédek sem vitatják, sokan azért nem is próbálkoznak a mediációs úttal – és nálunk még nem kell hivatalból felajánlaniuk ezt a lehetőséget a hatóságoknak a felek számára –, mert „azt hiszik, hogy abban az esetben, amit ők elkövettek, az lehetetlen”.

Pedig a közlekedési bűncselekményeknél alapesetben elvileg megúszható a bírósági procedúra. Már ha csak egy bűncselekményt követett el a sofőr, nem halmozta a jogsértéseket! És még ekkor is azért elvileg, mert a közúti veszélyeztetés – aminek az egyik napjainkban leggyakoribb gyakorlata a büntetőfékezés – alapesetben, azaz, ha nem lesz belőle baleset és nem sérül meg senki – három év szabadságvesztéssel fenyegetett, kérdés azonban, hogy az ügyészség e jogsértés gyakoriságára tekintettel áldását adja-e a mediációs útra.  Ahogy az eltiltás hatálya alatt vezető többszörös visszaesők számára sem nyitott ez az út.

F.Gy.A.