Ha nem fáj semmijük, nem panaszkodnak!

• A gyermekbalesetnél „a leghatékonyabb diagnosztikai eljárás” a megfigyelés és a kikérdezés.
• A gyerekek pontosan tudják, mikor kezdhetnek újra úgy játszani, sportolni, mint a baleset előtt.
• Vajon a szülők tudják, melyik az a játék, amely a legtöbb munkát adja a traumatológusoknak?

Szinte nincs olyan ügyeleti nap, amikor ne szállítanának a mentők a Heim Pál Gyermekkórházba olyan gyermeket, aki gépkocsibalesetben sérült meg. Szerencsére a legtöbbjük biztonsági gyermekülésben utazott, illetve az idősebbek használták a biztonsági övet. Azonban tíz esetre jut egy-kettő olyan, amikor a felnőttek egyáltalán nem ügyeltek a gyermekük biztonságára, vagy a gyerek nem megfelelő gyermekülésben utazott – ez általában a sérüléseik súlyosságán is meglátszik.

– Beszélgetésünk idején az osztályon két olyan, 17-18 év közötti fiatalt ápolunk, akiknek már van jogosítványuk, a barátaikkal autókázva szenvedtek balesetet – tudtuk meg Dr. Ringwald Zoltántól, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Sebészeti és Traumatológiai Osztályának osztályvezető főorvosától – de szerencséjükre használták a biztonsági övet.

Nagy számban érkeznek az osztályra gyalogos sérültek is. Évente 10-15 olyan súlyos esetet látnak el, ahol a gyermeket elgázolták.

Azonban még náluk is több munkát adnak a baleseti sebészeknek a kerékpáros és rolleres gyerekek. (Ebben az esetben roller alatt a hagyományos, kizárólag lábbal hajtott közlekedési eszközt kell érteni.)

– Városon belül nem kötelező a kerékpáros sisak használata, ezért sokan nem is viselik, a legtöbb sérülés emiatt történik – mondta Dr. Ringwald Zoltán, aki azt is hozzátette: sajnos a legsúlyosabb sérülések is erre az okra vezethetők vissza.

Elkerülendő, hogy az ilyen balesetek egy életen át traumatizálják a pácienseket, például úgy, hogy annak nyomát egész életükben viselniük kell, az orvosok egyre inkább olyan anyagokat használnak a műtéti beavatkozások során, amelyek felszívódnak, nem hagynak nyomot maguk után a bőrön. Ezzel egyszersmind attól is megkímélik a gyereket, hogy újabb és újabb korrigáló műtéteken essen át.

Korábban a kórház több főorvosa is elmondta, olykor már a plasztikai sebészet határát súrolják, sőt, néha át is lépik, ezáltal mindent megtesznek azért, hogy a balesetnek és/vagy a miatta szükséges műtéteknek a lehető legkisebb nyoma maradjon.

Dr. Ringwald Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy a látszat ellenére a kerékpáros baleseteknél korántsem a fejsérülések számítanak a legveszélyesebbnek: gyakran szállítanak hozzájuk a mentők olyan gyermekeket, akik elestek biciklizés közben, és a kerékpár valamely alkatrésze ejtett rajtuk komoly szúrt sebet.

– Például a kerékpár kormánya igen komoly belső sérüléseket (máj-, lép- vagy akár bélsérüléseket) képes okozni, hiszen ilyenkor nagy erők koncentrálódnak egy kis felületre – magyarázta a főorvos.

Az ilyen jellegű sérülések kivédéséhez viszont nincs megfelelő védőfelszerelés – a hasfal és a belső szervek súlyos sérülésével járó balesetek csak egy módon kerülhetők el, ha a kerékpáros, rolleres óvatosabban, lassabban közlekedik.

– Ebben a szülőknek is óriási felelősségük van, hiszen, ha időben megtanítják a gyerekeket kulturáltan és körültekintően kerékpározni, az efféle esetek megelőzhetők – mondta az osztályvezető főorvos. – Az mindig benne van a pakliban, hogy valaki kerékpározás közben elesik, ez akár még felnőttekkel is megtörténhet. Nem mindegy azonban, hogy eleséskor mekkora erővel zuhanunk, és min, illetve miként érünk földet!

A balesetekkel kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyi idő alatt térhet vissza az ember a megszokott életéhez. Különösen égető kérdés ez nyáron, amikor az időnk nagy részét aktív pihenéssel, kikapcsolódással, szórakozással töltenénk. Nem is beszélve a gyermekekről, akik számára a nyár a korlátlan szabadság ideje.

– A legjobb, a szervezetet legkevésbé terhelő diagnosztikai eljárás a megfigyelés – válaszolta Dr. Ringwald Zoltán arra a kérdésünkre, hogy miért tartanak benn gyerekeket olykor hosszabb ideig a kórházban megfigyelésre egy látszólag banális sérülés esetén is. Azt mondta: általános tapasztalat, hogy egy baleset után, stresszhelyzetben kevésbé érez fájdalmat az ember, mint később, mikor kissé már lehiggadt. Ez így van a felnőtteknél, és a gyerekeknél sincs másképp. Amikor behozzák őket, még látszólag minden rendben van, csak később jelentkeznek azok a tünetek, panaszok, amelyek a sérülés valódi súlyosságáról árulkodnak. A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Sebészeti és Traumatológiai Osztályán alapelv, hogy ha csak pár órára is – de ha szükséges, hosszabb ideig – megfigyeljük a sérülteket, hogy orvosi kontroll mellett derüljön fény a tényleges állapotukra.

– Természetesen eközben elvégezzük a szükséges labor- és ultrahang-vizsgálatokat, de fejsérült gyermekeknél már nem készítünk például röntgenfelvételt, ugyanis a röntgenképek nem elég informatívak, viszont felesleges sugárterhelésnek tennénk ki vele a kis betegeinket. Sokkal hatékonyabb a megfigyelés, ami alatt hamar felfedezhető, ha kialakul valamilyen neurológiai panasz.

A háromévesnél fiatalabb gyerekeknél persze az is gondot okozhat, hogy nem tudják olyan részletességgel elmondani a panaszaikat, mint a nagyobbak. Egyszerűen azért, mert nem ismerik bizonyos szavak jelentését, nem tudják, milyen szavakkal lehet leírni a szédülést vagy a hányingert.

Az egészen kicsi gyermekek kezelésére speciális protokoll létezik. Ám a főorvos szerint kétségtelen, hogy a legtöbbet a szülők segíthetnek az orvosoknak. Ők ismerik a gyermeküket, látják, érzékelik, milyen változások történtek a kicsik viselkedésében, a reakcióiban, hangulatában. Ezek az információk rendkívül fontosak a helyes diagnózis felállításához.

– A gyerekek sokkal őszintébbek, mint a felnőttek – jegyezte meg a főorvos. – Ha egy gyereknek baja van, elmondja a maga szintjén és a maga nyelvén. Meglehetősen pontosan! Jellemzően olyankor panaszkodnak, de ez akkor látszik is rajtuk, ha valami nincs rendben. Ez az őszinteség nagyban megkönnyíti a kezelőorvosuk dolgát. Ellenben, ha nincs semmi bajuk, akkor nem is panaszkodnak, nem sajnáltatják magukat. Játszanak, a kórházi lehetőségeket maximálisan kihasználva élvezik az életet, és persze várják, hogy visszatérhessenek a megszokott dolgaikhoz.

Minden szülőnek alkotmányos joga a gyermekével maradni a kórházi kezelés alatt (a kórház ezt családonként egy szülőnek biztosítja). Mindez nem kötelezettség, csak lehetőség, azonban az orvosok örülnek, ha a szülők a gyermek közelében vannak, hiszen olykor puszta jelenlétükkel is segíthetnek akár a megfigyelésében, ugyanakkor fontos szerepük lehet a gyermek gyógyulásában, pszichés tüneteinek kezelésében.

Egy súlyosabb baleset után a gyermekek másképpen gyógyulnak, mint a felnőttek. Gyorsabban forrnak össze a csontjaik, és a manapság használatos rögzítőanyagoknak, varratoknak is köszönhetően a sebeik könnyebben és kevesebb heggel gyógyulnak.

– Ha a gyereknek nincs fájdalma, nem zökken ki az élet természetes menetéből. A balesete után az első adandó alkalommal többé-kevésbé ott folytatja a dolgait, ahol a baleset miatt kénytelen volt abbahagyni. Már csak emiatt is nehéz pontos időintervallumot megadni, hogy a különböző sérülésekből „mennyi idő alatt fog kigyógyulni a gyermek” – jegyezte meg a szakember, hozzátéve, hogy a gyógyulás időtartama sokban függ a sérülés jellegétől és a gyermek adottságaitól is.

– A betegellátás egy kimeríthetetlen tanulási folyamat, amelynek során mi is folyton új ismeretekkel gazdagodunk. Például arról, hogy a különböző töréseket miként a legcélszerűbb kezelni, rögzíteni – mondta el Dr. Ringwald Zoltán. – Az aranyszabály, hogy a törött végtagot a rögzítés eltávolítása után még legalább ugyanannyi ideig ne erőltesse, terhelje túl a gyermek, utána már azt csinál, amit akar.

Kérdés persze, hogy ezt a szabályt ki és hogyan tudja betartatni egy izgő-mozgó aprósággal, de olykor még akár egy kamasszal is?

– Én ebből a szempontból rendkívül liberálisan gondolkodom – szögezte le Ringwald doktor. – Meggyőződésem, hogy a gyerekek igen pontosan el tudják dönteni, mi a jó nekik és mi nem, mit képesek már megcsinálni a gyógyulóban lévő kezükkel és mit nem, érzik azt, ha még kímélniük kell magukat. Mi, orvosok, csak a tapasztalatainkból indulhatunk ki, az alapján tehetünk javaslatokat. De egyáltalán nem biztos, hogy amit tanácsolunk, az minden gyerek esetében univerzális igazság.

Soha senki nem végzett még kutatást arról, hogy gyakrabban törik-e el újra a kezüket azok a gyerekek, akik nem várták ki az orvosok által javasolt „kímélő időszak” végét, mint azok, akik mindenben az orvosaik utasításait követték – magyarázza a főorvos. Hozzátette: e tekintetben szerinte a szülő és a gyerek megérzése biztosabb támpontot adnak.

Kitért arra is, hogy a kéz-, ujj- és csuklótörések a szakmájukban mindennaposak. Ahogy a verekedésekből, elesésekből származó könnyű sérülések is gyakorinak tekinthetők. Amíg a kicsik és nagyok vitálisak, futkosnak, fociznak, rollereznek, bicikliznek, motoroznak, autóznak, ilyen sérülések mindig lesznek. És nyaranta mindig több ilyen esettel kell számolni, mint máskor. Azonban a gyermek-traumatológusoknak minden baleseti ok közül a trambulinozással szemben vannak a legnagyobb ellenérzéseik.

– Rendkívül súlyos, akár maradandó sérülések is keletkezhetnek amiatt, ha nem használják kellő körültekintéssel ezeket az eszközöket, ha például túl sokan ugrálnak rajta egyszerre, vagy ha az ugrándozók már kinőtték az évekkel korábban vásárolt trambulint – jegyezte meg a Dr. Ringwald Zoltán.

A gyerekkórházban különösen fontos a hazabocsátás előtti utolsó beszélgetés.

– Kötelességünk tájékoztatni a szülőket a gyermekük állapotáról és a további teendőkről, ugyanakkor arról is, hogy miként előzhetők meg a hasonló balesetek. Ez egyfajta balesetmegelőzési edukáció. Orvosi szempontból próbálunk segíteni, elmagyarázzuk, hogy mit tehetnek hasonló esetekben. Másfelől abban is segítünk, hogy a gyermek (a szülővel közösen) minél könnyebben és jobbal fel tudja dolgozni a vele történteket.

Ringwald doktor elmondta, hogy ezek a beszélgetések mindig a gyermek jelenlétében zajlanak, így ők is kérdezhetnek, ha valamit nem értenek. Tapasztalataik szerint a szülők is hálásak azért, ha szakszerű, egyszersmind a gyermek számára is közérthető tanácsokkal vértezik fel a gyermekeket.

F.Gy.A.