Ha nem tudják mire való, ne használják! I.rész

Miért kapcsolják ki az autósok világszerte a vezetést támogató rendszereket?

Mikor és hol tanulhatja meg egy egyszerű autóhasználó mi az ADAS és mire való?

Miért nem kötelező használni az eszközöket, ha emberéleteket mentenek meg?

Milyen módosításokkal tehetnék autósbarátibbá a vezetést segítő megoldásokat?

Kényelmesebbé és biztonságosabbá tehetnék a közúti közlekedést a különböző vezetést támogató rendszerek, nemzetközi felmérések szerint azonban a gépjárművezetők jó része, ha teheti kikapcsolja ezeket a „vezetés stílusukba, ha kell, ha nem beavatkozó” „megbízhatatlan” eszközöket. Kutatások bizonyítják, minél könnyebb kiiktatni a „vezetés szabadságát korlátozó” eszközöket, annál nagyobb valószínűséggel meg is teszik azt a sofőrök.

Az utóbbi években több kutatás folyt azzal kapcsolatban, mi az oka a vezetést támogató rendszerekkel szembeni elutasításnak, miközben közismert tény: azok életeket menthetnek meg, baleseteket előzhetnek meg. Kiderült, hogy elsősorban a „nagyon pityegő-sípoló” és a vezetésbe közvetlenül és figyelmeztetés nélkül, gyakran a sofőr számára ott és akkor nehezen érthető okból beavatkozó eszközöket iktatják ki a sofőrök, mint amilyen a sávtartó automatika is, de vannak, aki „óvatosságból” mindent kikapcsolnak, amit csak lehet.

Trendi kikapcsolni?

Az ismétlődő felmérések azt mutatják, a vezetést támogató rendszerek használatának meg van a maga mintázata. Olykor, mintha csak az eszközöket nem használni lenne a trendi az autósok tömegesen kikapcsolják ezeket az eszközöket. Súlyos baleset és egyes sikeres felvilágosító kampányok után aztán egy ideig növekedésnek indul a használók száma, stabilizálódik, majd minden különösebb ok nélkül újra csökkenni kezd.

A sofőröket nagyon zavaró eszközöket az Egyesült Királyságban például a gépjárművezetők közel fele kikapcsolja. A sofőrök harmada soha nem is használta és nem is tervezi használni őket, és csupán minden negyedik mondta azt, hogy ő soha nem kapcsol ki semmit az autójában, használja az összes vezetést támogató eszközt, amiket beépítettek.

Miközben a statisztikák bizonyítják, hogy a fejlett vezetéstámogató rendszerek (ADAS) vészhelyzetekben jelentősen csökkenthetik a balesetek bekövetkezésének valószínűségét, a bekövetkező balesetek súlyosságát, az autósok jelentős része inkább zavaró tényezőkként tekint rájuk, semmint a vezetésüket segítő, azt biztonságosabbá tévő eszközökként, és ez még a rendszeres használókra is igaz.

Pedig az AEB (automatikus vészfékezés) és az FCW (előrelátó ütközésfigyelmeztetés) például a tapasztalatok szerint 50%-kal csökkentik a hátulról belerohanós ütközéseket; az ISA tömeges használata (ez az eszköz figyelmezteti a sofőrt a túllépett sebességkorlátozásokra, növelve ezzel a közlekedésbiztonságot) 30% ütközéscsökkentést eredményezhet és 20%-kal csökkentheti a balesetek halálos áldozatainak a számát.

És ha néhányan ki is kapcsolják, a „default ON” miatt a népesség jelentős részénél mégis működik, még, ha egyeseknél nem is túl hosszú ideig.

De akkor miért kapcsolják ki mégis ezeket a rendszereket (is) oly sokan? A kutatások szerint ennek számos oka van. A teljesség igénye nélkül:

• Zavarók a jelzéseik: a túl gyakori pityegés, a vizuális riasztás-zaj, amiket olykor még a gyakorlott felhasználók is nehezen értelmeznek és így reagálni sem mindig tudnak rájuk megfelelően.
• A „hamis riasztások” gyakorisága és magas száma. Bizonyos (gyakran a gyártó által sem ismert) körülmények között a rendszerek a hétköznapokban megszokott körülményeket, tárgyakat és helyzeteket is veszélyforrásokként azonosítanak. Figyelmeztetőjelzést adnak a sofőrnek, aki azonban nem érti „mi a baja az autójának”.
• Pontatlanság-érzet: gyakori a téves sebességhatár-felismerés (ISA), ideiglenes táblák nem azonosítása, egyes esetekben a rendszerek digitális térképeinek elavulása miatt nem létező szabályokhoz próbál alkalmazkodni az autó, például rég megváltoztatott előírt sebességhatárhoz.
• Vezetési stílusba való beavatkozás: szűk forgalmi helyzetekben a sávtartó automatika visszahúz, ezzel a vezetők szemszögéből nézve veszélyezteti a biztonságos haladást.
• Bizalmi problémák: a vezető nem érti, mit tud a rendszer, miben lehet a segítségére – túlértékeli vagy indokolatlanul elutasítja, felülbírálja a jelzéseit, esetleg figyelmen kívül hagyja, majd miután úgy se használja, kikapcsolja.
• Pánikreakció: gyakran a rendszer nem ismeréséből fakadó bizonytalanság miatt a vezetők inkább azonnal az OFF-gombhoz nyúlnak és kikapcsolják a segítőjüket; minél könnyebben megtehetik ezt, annál inkább meg is teszik.
• Komfort és autonómia: sokan úgy érzik, ha minden vezetést támogató kütyü működik az autóban, akkor nincs a kezükben a kontrol; ez egyfajta, „én vezetek, ne szóljon bele egy gép” attitűd.
• Magánszféra: DMS/figyelemfigyelés kamerája zavaró; téves fáradtság-riasztások.
• Rossz környezeti peremfeltételek: hó, sár, kopott felfestések, munkaterület, alagút, a rendszerek ilyen és hasonló helyzetekben nem mindig reagálnak jól. Balesetek kapcsán bebizonyosodott, kisebb akadályokat nem, vagy csak rosszul, illetve túl későn azonosítanak a rendszerek.

F.Gy.A.

(Folytatjuk)