Halálos nyúlbaleset

  • Egy nyulat akart kikerülni a sofőr, és ez egyik utasa életébe került.
  • Elkezdődött az őzek párzási szezonja, mindenki legyen fokozottan óvatos.
  • Ha nincs speciális biztosítása, rosszul jár az, aki vaddal ütközik az úton.
  • Az elgázolt vadból kárenyhítésként nem csinálhat pörköltet a gázoló.

A kép illusztráció.

Egy 30 éves férfi meghalt egy vadnyúl miatt szombaton a Makó-Földeák közti úton. Az autóban, amiben a fiatalember utazott, még ketten súlyos koponya- és medencesérüléseket szenvedtek, a sofőr és egy utas megúszták kisebb zúzódásokkal a balesetet.

A társaság Földeák irányából autózott Makó felé, amikor tapsi hapsi a semmiből a kocsijuk elé ugrott. A sofőr, állítása szerint megpróbálta kikerülni a nyulat, ekkor vesztette el uralmát a járműve felett. A kocsi a hirtelen kormánymozdulattól az út szélére sodródott, megdobta az útpadka. Az autó a levegőbe emelkedett és vagy 15 métert repült, majd égnek meredő kerekekkel a szántóföldre csapódott.

A helyszíni szemle adatai sejtetni engedik, hogy nemcsak a tapsifülest terheli felelősség a tragédiáért, hanem az autó vezetőjét is, aki valószínűleg a megengedett sebességnél (ami az adott szakaszon 70 km/h) gyorsabban hajtott.

A baleset körülményeit a rendőrség még vizsgálja. Azonban az esetnek már most van egy megszívlelendő tanulsága. Ha egy autó elé ugrik féktávolságon belül egy állat, a sofőr akkor jár el a leghelyesebben, ha nem kezd hirtelen manőverekbe. Vészfékezzen és tartsa menetirányban az autót. Szerencsés esetben az állat az utolsó pillanatban elugrik valamerre – azt, hogy elugrik-e s ha igen, merre, senki nem tudja előre megmondani.

Mindenki tart attól, hogy szándékosan frontálisan ütközzön bármivel is, főleg egy élő állattal.  Pedig adott esetben ez a legkisebb rossz, bár tény, nem az állat szempontjából.

Az autóban utazók szemből a legvédettebbek, a motorház irányából. Ha az autó orra ripityára törik is, a bennülők, ha kisebb zúzódásokkal, karcolásokkal is, de ki tudnak szállni belőle. Ellenben, ha egy hirtelen kormánymozdulat miatt a sofőr elveszti uralmát járműve felett, és az fejtetőre áll vagy az oldalával csapódik egy fának, villanyoszlopnak, bárminek, akár mi megtörténhet. A sofőr vagy az utasai életébe is kerülhet, lásd a szombati tragédiát.

Már csak azért is érdemes végiggondolni, hogy mit is kell tenni, avagy mit nem szabad tenni, ha az úton valamilyen állattal találkozunk autózás közben, mert már elkezdődött az őzek párzási szezonja, ami hozzávetőlegesen augusztus közepéig tart. És az a mondás, miszerint a „szerelem elvakít” az őzekre is igaz. Az amúgy félénk állatok mostanában elvakultan üldözik választott nőstényeiket és persze a konkurens bakokat, nem látnak, nem hallanak, és még a máskor félelmetes autókkal sem törődnek.

Az elkövetkező hetekben épp ezért érdemes lesz nagyon is komolyan venni a vadveszélyre figyelmeztető táblákat. Ugyanis, aki a jelzés ellenére nem az elvárható óvatossággal vezet (azt, hogy ez a gyakorlatban mit jelent, senki nem tudja) és elgázol egy őzt vagy bármilyen más vadállatot, annak – ha nincs speciális vadkár-biztosítása – magának kell fizetnie az autója javítási költségeit.

Az elgázolt vad a területileg illetékes vadásztársaságé, senki nem viheti haza egyfajta önkártalanításként őzpörköltnek.

A jogalkotók abból indultak ki, hogy mind a vadgazdálkodás, mind az autózás veszélyes üzem. Amennyiben két veszélyes üzem (vad és autó) konfrontálódik, a felek maguk viselik az őket ért kárt. A vadásztársaság a vadkárt viseli, az autós (vagy ha van, a biztosítója) az autó javításának a költségeit.

Mindez azonban csak akkor van így, ha mindenki betartotta a rá vonatkozó szabályokat.   Ha az úton semmi nem figyelmeztet vadveszélyre, akkor elvileg a vadásztársaság (biztosítója) rendezi az autóst ért kárt. Amennyiben azonban a vadásztársaság kezdeményezésére a közútkezelő kihelyezte a vadveszélyre figyelmeztető táblákat, akkor az autósnak tanácsos különösen óvatosnak lenni.

A vadveszélyre figyelmeztető tábla után ugyanis az autósnak elvileg úgy kell autóznia, hogy egy vad felbukkanás esetén biztonságosan meg tudjon állni, ellenkező esetben neki kell vadkárt fizetnie az elgázolt állatok után a vadásztársaságnak.

Azt, hogy mit jelent a vadveszélyes útszakaszon a körültekintő vezetés, senki nem tudja pontosan. Kicsit olyan ez, mint amikor egy baleset után a rendőrség megállapítja, hogy az útról lesodródott autós nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezette járművét.

A vaddal ütközés annyival bonyolultabb, hogy míg egy autóstól elvárható egy idő után, hogy tudja mekkora sebességgel veheti be egyik vagy másik kanyart, az őzek, szarvasok és vaddisznók KRESZ-tudása még a gyalogosokét és sok kerékpárosét is alulmúlja. Nincsenek tekintettel (mármint az őzek) sem az út- és látási viszonyokra, sem a közeledő autók féktávolságára. Ezért kell a járművezetőknek helyettük is gondolkodni.

Valamivel jobban jár – jogilag legalábbis – az, aki kutyával, tehénnel, lóval ütközik, de még akkor is, ha elefánttal, bár utóbbinál a túlélése esélye jóval kisebb, ha csak nem kamionnal ütközik neki. A háziállatoknak és az idomított állatoknak van gazdája, akin számon lehet kérni a felelős állattartás szabályait.

Az őzzel, szarvassal, vaddisznóval ellentétben a tehén, a ló és a többi háziállat (az elefántról nem is beszélve) nem mászkálhat következmények nélkül a főúton. A gazdája baja, ha elütik, és neki kell megfizetni akkor is, ha Riska, a tehén kárt tesz egy autóban, akkor is, ha Riska a károkozásért már az életével fizetett.

 F.Gy.A.