„Hát ez meg hol tanult vezetni?”

  • Mi a teendő akkor, ha kirohan az autónk elé az úton egy termetes vaddisznó?
  • A gépjárművezető tanulók 90 százalékának az egyetlen célja: a sikeres vizsga.
  • Több ezer kilométer megtétele után kezd kialakulni a sofőrök a vezetési érzéke.
  • Az alapokat meg lehet tanulni 30 óra alatt, de utána még sokat kell gyakorolni.

Forrás: kresztv.hu

Ki tudja hányszor és hány sofőr szájából hangzik el naponta a címben idézett mondat. Szidják egymást és egymás felmenőit az autósok, ha a másik szerintük túl hamar besorol elébük előzés után, ha lassítaniuk kell, mert az a … úgy hajtott ki eléjük, mintha bérlete lenne az útra, és amikor indexelés nélkül kanyarodik jobbra az előttük haladó. Hosszan lehetne még folytatni a sort és minden monológ végén ott az örök kérdés: Ki adott ennek a sok …-nak jogosítványt?

A „…hol tanult vezetni” kérdéssel akár találva is érezheti magát Pető Attila gépjárművezető-oktató, akit sokan Kreszprofesszorként ismerhetnek a közösségi médiából, és aki a több tízezres feliratkozóval büszkélkedő KRESZ Tv-t indított a YouTube-on, ahol próbálja szabályos és biztonságos közlekedésre tanítani az érdeklődőket. Nem mellesleg egy női autósiskolát vezet – arra, hogy annak mi a jelentősége, ígérem, még visszatérek.

Sokan, sokféleképpen elmondták már, hogy a közlekedés három fő szereplője (út, jármű, ember) közül az ember az, aki a legkevesebbet fejlődött az elmúlt évtizedekben. Egyre korszerűbb, biztonságosabb, a sofőrök hibáinak egy részét már korrigálni is képes gépjármű fut az utakon. Az infrastruktúra is korszerűbb, biztonságosabb, mind több helyen már megbocsátóbb, mint régebben.

A sofőrök között azonban nagy számban vannak, akik 20-30 éve szereztek jogosítványt, s azóta ki sem nyitották a KRESZ-könyvet, nem követték a szabályok változásait, nem is foglalkoznak azokkal. De a frissen jogosítványt szerzők között is előfordulnak szép számmal, akiknek vezetési tudásuk láthatóan még nincs megfelelő szinten.

„Nálam még van tantermi foglalkozás, ahol minden csoportomnak elmondhatom: mi, gépjárművezető-oktatók, nem vagyunk csodatévők. A tanfolyamon egy autóvezető vezetési tudásának nagyjából az ötödét tudjuk átadni a tanulóinknak”, mondta Pető Attila.

Később kifejtette: a szabályok értelmében 30 órányi gyakorlati képzés, azaz 580 kilométer levezetése után a tanulóknak jogukban áll vizsgára jelentkezni.

„A szakemberek szerint hozzávetőlegesen 20 ezer kilométer megtétele után kezd kialakulni az úgynevezett vezetési érzék. Amikor már nem arra figyel a sofőr, hogy hol vannak a pedálok és, hogy merre kell elmozdítani a sebességváltót, ha magasabb fokozatba akar váltani. Ehhez nagyjából két évet kell egy átlagos sofőrnek rendszeresen vezetnie, mondta Pető Attila, aki elismerte:

„A tanfolyamokon egy erős alapot tudnunk adni tanulóinknak miközben felkészítjük őket a vizsgára.  A 30 óra avagy az 580 kilométer ennyire elég”.

Persze lehet gyakorolni már akár az első vizsga előtt is, 30 óra levezetése után lehetőség, de nem kötelező elmenni és levizsgázni.

„Én egy női autósiskolát vezetek. Nálunk vannak hölgyek, akik 60-80 órát is vezetnek a vizsga előtt. Talán mert az ő tudatalattijukba mélyen bele van kódolva, hogy egyszer majd ott ül mögöttük az autóban a gyermekük is, ezért különösen fontos, hogy ne csak jogosítványuk legyen, hanem tényleg megtanuljanak vezetni”, mondta a Kreszprofesszor.

Később hozzátette, vannak olyan tanítványai, akik egy-két év után visszatérnek hozzá, gyakorolni. Sikeresen levizsgáztak, de sokan azután hosszú ideig egyáltalán nem vagy csak alig vezettek, ezért volt oktatójuk segítéségét kérik néhány gyakorlóóra erejéig, hogy felidézzék a tanfolyamon tanultakat és segítséget kérnek az esetleges hibáik kijavításához.

Pető Attila sajnálatosnak tartja, hogy a tanulók 90 százaléka kizárólag azzal az igénnyel jelentkezik az autósiskolákba, hogy „sikeres vizsgát akar tenni a lehető legrövidebb időn belül”. Ehhez az igényhez igazodott, igazodik a képzés, ismerte el. Azt tanítják, amit a vizsgán tudni kell, a 30 órába sajnos csak ennyi fér bele.

„Azokat, akik eljönnek jogsiszerzés utáni gyakorlóvezetésre, mert érzik, hogy lenne még mit tanulniuk, másfajta képzést kapnak. Őket a hétköznapi közlekedésre készítjük fel”, jegyezte meg Pető, hozzátéve, a KRESZ-szabályokat is átnézik velük, emellett a fő hangsúly még a vezetéstechnika csiszolásán és a rossz beidegződések korrekcióján van.

Hogy mi a különbség a kettő között? A Kreszprofesszor szerint:

„Egy vizsgára készülő tanulóra például rászólunk, ha ráhajt a záróvonalra, mert a vizsgán azonnali bukási ok lehet. Másképp fogalmazva: a vizsgán szabály, hogy ami a KRESZ-ben írva vagyon, azt pontosan úgy kell végrehajtani, ahogy leírták. Ezzel szemben a hétköznapokban minden szabályt be kell tartani, amiből baj lehet, ha nem tartjuk be, a többinél törekedni kell rá. Most őszintén, mi van akkor, ha a stoptábla előtt nem fékezi állóra valaki az autóját, hanem kicsit gurul, miközben a sofőr körülnéz? Ha a vezető tényleg figyel és ura a járművének minden pillanatban, akkor semmi. Nyilván ez egy kezdő vezetőről ritkán mondható el, ezért nagyon fontos a legkisebb szabályok betartatása is esetükben. Ellenben a vizsgán azonnali bukást jelent, noha mindenki tudja, hogy a való világban nem sokan állnak meg mondjuk éjszaka közepén egy kihalt úton a Stop tábla előtt csak azért, mert ott a KRESZ szerint ezt kell tenniük”.

(Persze a rendőrök vagy a rendőrségi drónok előtt nem tanácsos túl lazán kezelni a szabályokat, és még kicsit sem gurulni a Stop táblánál. Mivel az elsőbbség meg nem adása a második legfőbb baleseti ok, a rendőrök szigorúan veszik és büntetik az efféle szabályszegést! – a szerző megjegyzése.)

„Számtalanszor tapasztalhatjuk, folytatta a Kreszprofesszor, hogy akik kis ívben kanyarodnak jobbra, nem mindig teszik ki az indexet. Ebből kiindulva, hogy tudniillik, mások sem indexelnek, olykor a tanulók sem jelzik irányváltási szándékukat, ami megint csak sikertelen vizsgát okozhat. Minél gyakorlottabb valaki, annál többször tapasztalhatta, hogy attól még, hogy valaki nem indexel, nem biztos, hogy nem fog letérni az útról, ezért a kereszteződések közelében már csak emiatt is célszerűbb kicsit nagyobb követési távolságot tartani az előtte haladótól.”

Pető Attila szerint a rendelkezésre álló idő és kilométerszám arra elég, hogy a tanfolyam végére az alapokkal és az alapvető vezetéstechnikai fogásokkal tisztában legyenek a tanulók. Feltéve, hogy a tanfolyamot tanulásként fogják fel és nem kényszerű időtöltésnek, amin túl kell esni, mert ez is az ára, hogy a végén jogosítványt kaphasson valaki.

„Nem jó hozzáállásra vall, ha nekünk kell megtanítani a gyakorlati órákon, hogy az egyes pedálok mire valók és, hogy a sebességváltón hol találhatók az egyes fokozatok. Ezt már az elméleti oktatás végére illene tudni. Sokan azonban még a vezetés kezdetén sincsenek tisztában vele. Természetesen elmondjuk, ha kell többször is, de azt látni kell, hogy a gyakorlati oktatásra szánt kevés időt vétek ilyesmire pazarolni. Ezeket könyvből is meg lehet tanulni, vagy utasként el lehet lesni családtagoktól, barátoktól, bárkitől, akinek van jogosítványa és vezetni is tud, ha valaki komolyan veszi a dolgot és érdekli is a vezetés”.

Mint mondta, sokan azzal érkeznek a tanfolyamra, hogy nem lehet olyan nagy ügy az autóvezetés, hisz’ annyi hülyének van jogosítványa. Aztán, amikor kiderül, hogy már az elindulás és az egyenesen haladás is gondot okozhat, kicsit megszeppennek. De az alapállás marad: sikeres vizsga, a többit, majd otthon, apu kocsiján megtanuljuk.

A figyelmetlenség nemcsak a már levizsgázott sofőrök sajátja. Pető Attilának volt olyan tanulója, akinek miután elmagyarázta, hogyan kell tolatva balra beparkolni két autó közé, szépen végre is hajtotta a feladatot. Azonban a következő alkalommal már nem emlékezett rá, hogy mit kell csinálnia. Újra elmondta neki, utána megcsinálta. Két hét múlva azonban közölte: már elfelejtettem.

„Ha a tanuló teljesítette a 30 órát és az 580 kilométert jogában áll vizsgára jelentkezni. Azoknak, akiket nem tartok vizsgaérettnek felvetem, hogy csináljunk egy próbavizsgát, a végén elmondom, hol milyen szarvashibákat követett el, amelyek azonnali bukást is eredményezhetnek. Javaslom, hogy gyakoroljon még. Nem tilthatom meg azonban, hogy jelentkezzen vizsgára. Ott aztán vagy szerencséje lesz és átmegy, vagy a vizsgabiztos közli vele, hogy »ezt még gyakorolnia kell«.”

Persze arra is számtalan példa van, hogy az oktató szerint is vizsgaérett tanuló elbukik a vizsgán.

Olyankor együtt szomorkodunk – mondta Pető Attila. – Van ilyen. A vizsga egy megmérettetés, azt mutatja meg, hogy ott és akkor mit produkált a tanuló, hogyan teljesített. Volt egy eset, amikor egy fiatal hölgy nem állt meg a Stop-táblánál, ezért megbukott. Elsírta magát, amikor a vizsgabiztos félreállította és közölte vele, hogy nem engedheti át. Később próbálta vigasztalni, hogy »amúgy rendkívül jól vezetett, ügyes volt, de ez egy olyan hiba, ami ezzel jár«. Vajon mit mondott otthon az ifjú hölgy? Megbuktam, de nem tudom miért, mert még a vizsgabiztos szerint is jól vezettek…

De akkor hogyan lehet megtanulni vezetni, ha a tanfolyamon nem, mert nem elég hozzá az idő és a kilométer?

Pető Attila szerint fontos lenne, hogy a jogosítvány megszerzése után sokat vezessenek az újdonsült sofőrök. Gyakorlatot kell szerezni. Jó, ha van a kezdő sofőr mellett valaki, aki gyakorlott vezető és felhívja a figyelmét, ha valamit rosszul csinál. Vannak országok, ahol két évig nem is vezethetnek másképp a kezdők, nálunk nincs ilyen szabály. Nem mellesleg a közlekedés íratlan szabályaira is megtanítja közben a tapasztalt sofőr a kezdőt.

Néhány hónap, esetleg egy-két év elteltével pedig menjen vissza az oktatójához, vegyen pár órát, hogy egy szakember – egy idegen – is elmondhassa a véleményét a vezetéséről, felhívhassa a figyelmét a hibáira.

„Ültem már nem egy hivatásos sofőr és közlekedéssel foglalkozó szakember mellett, akik nem kis meglepetéssel hallgatták a végén, hogy hányszor buktak meg az alatt az alig egy óra alatt, amíg az autójukban ültem és figyeltem őket. Pedig nem voltam egyikükkel sem túl szőrös szívű”, jegyezte meg a Kreszprofesszor, aki azt is fontosnak és hasznosnak tartaná, ha időnként még a magukat rutinosnak és jó vezetőnek érzők is megmérettetnék magukat egy autósiskolában vagy tréningpályán.

„Persze a tréningpálya nem olcsó, de az autó javítása sem az, ha egy rosszul végrehajtott manőver végén összetörjük”, mondta Pető Attila, aki szerint a szimulátorok tervezett alkalmazása a gépjárművezető-képzésben két szempontból is hasznos lehet. Egyfelől, amikor még az elindulás és az elemi manőverek is komoly kihívást jelentenek a tanulóknak, majd a képzés vége felé, amikor már akár a vészhelyzetekben alkalmazandó fogásokat is lehet gyakorolni. Például, hogy mit tegyünk akkor, ha kirohan elénk az útra egy méretes vaddisznó?

Joggal tehetik fel a kérdést a tanulók: miért kerül egy jogosítvány félmillió forintba, ha végül csak az erős alapokat tanítják meg a tanulókkal?

Pető Attila kérdéssel felelt a kérdésre: mi kerül egy nyelvórában 8 ezer forintba? Példaként megjegyezte, hogy a nyelvtanár széket, asztalt és a tudását adja ezért a pénzért a tanulóinak. Az autósiskolák a tudásukat és egy autót.

„Amúgy érdemes beülni 50 percre egy taxiba. Nagyjából 10-12 ezer forintba kerül 50 perc taxizás és a taxis nem tanít, viszont vigyáz az autójára, hiszen az a munkaeszköze. Esetünkben nem minden tanuló vigyáz az oktatója autójára, persze, amíg nem tudja kezelni azt, ez még valahol érthető is”, mondta Pető Attila.

Más megközelítésben:

„Ma már egy ledes lámpatest is több százezer forintba kerül, amit másodpercek alatt ripityára törhetünk, ha nem tudjuk magabiztosan kezelni az autónkat. Annak is ára van, hogy ne okozzunk a saját autónkban és másokéban sem kárt. Ehhez meg kell tanulni jól vezetni”, tette hozzá.

F.Gy.A.