Hatótáv para: mikor kell trélert hívni?

• Mindenki hallott már rémtörténeteket a kifogyó akksi miatt útszélen rekedt utasokról, de kevesen csinálták végig valóban.
• Az autógyártók gondoltak a vészhelyzetre, és a járművek fedélzeti rendszere nem engedi addig nyomni a menetpedált, amíg az akku teljesen ki nem fogy.
• A német autóklub szakértői hat különböző gyártmányú villanyautóval végigcsinálták az utolsó kilométereket.

Tegye a kezét a szívére a kedves olvasó: hányszor kellett üres benzines kannával nekivágnia a vidéknek, hogy szerezzen néhány liter üzemanyagot? Ugye nem túl gyakran! Jómagam akkor voltam a legközelebb ehhez, amikor egy szép nyári hétvégén indultam haza családommal az Adriáról. A horvát autópályát akkoriban építették ki, és még nem készültek el mindenhol az üzemanyagtöltő állomások. Ráadásul a tengerpart közeli szakaszon óriási dugó volt. Egy szó, mint száz, az autó üzemanyagszint mutatója már hosszú kilométerek óta vízszintesen feküdt, amikor egy nagyvárosba letérve beestem a benzinkútra.

Ha nem is gyakran esik meg velünk, hogy üres tankkal kell az út szélén rekednünk, azt a hideglelést gyakran átéljük, amikor attól tartunk, hogy nem lesz elég naftánk, mondjuk a határig, a következő ismert márkájú kútig stb.

Az elektromos hatótáv parát természetesen csak azok élik át, akik életvitelszerűen használnak elektromos autót, és kimozdulnak a lakóhelyük közvetlen – mondjuk 100 kilométeres – körzetéből. Újságíróként volt módom néhány napig használni egy EV-t. Eleinte egyáltalán nem aggódtam, aztán egy napon tettem egy nem túl hosszú tesztutat. A teljesen feltöltött – mondjuk 90%-os – akku a nap végére úgy lemerült, hogy attól tartottam, nem bírja ki álló helyzetben a hideg téli éjszakát. Ezért még késő este nekiindultam, és a dél-budai lakásomtól nem túl távoli, M0 menti töltőpontot céloztam meg. A kijelzőn már egy számjegyű számok szerepeltek, amikor lekanyarodtam az M7-ről a töltő felé, de elvétettem a lehajtót, és tennem kellett egy néhány kilométeres kerülőt. Azt a rövid utat nem kívánom az ellenségemnek sem! A hatótáv az öt kilométert sem érte el, amikor beparkoltam a töltő elé. Hurrá, megmenekültem, nem kell trélert hívnom! Micsoda öröm!

Persze az e-autók tulajdonosai rutinosak mind a hatótáv, mind a töltők ismeretében, és a mindennapi közlekedésben elkerülik a szélsőséges helyzeteket. De ha kimozdulnak a megszokott körzetükből, ők is bajba kerülhetnek.

Szerencsére, amikor az akkumulátor lemerülni készül, az elektromos autó figyelmezteti a sofőrt. De mi történik, ha nem találunk időben töltőállomást? Lelassul az autó? És mikor áll meg végérvényesen? Az ADAC (Német Autóklub) kipróbálta, hogy a kedves olvasónak soha ne kelljen végig csinálni, milyen az, amikor végleg kifogy a szufla az akkumulátorokból.

A tesztben hat különböző elektromos autónak kellett egyszerre versenyeznie az ADAC tesztpályáján, a bajorországi Penzingben.

A legtöbb elektromos autós valószínűleg már érkezett egy töltőállomáshoz rendkívül alacsony hatótávolsággal. De az „alacsony hatótávolság” nagyon szubjektív fogalom. Míg egyesek stresszesek, ha az akkumulátorban már csak 10 százalék van, mások viszonylag nyugodtak maradnak két százaléknál is. A legtöbb ember azonban egy pontban egyetért: senki sem akar nulla százalékot látni a kijelzőn.

A próbált járműveket 20 és 30 százalék közötti töltéssel indították el, majd ezután az ADAC területén, a korábbi Penzing légibázis 2,2 kilométeres kifutópályáján vezették őket, amíg az akkumulátor le nem merült. Az autók állapotát dokumentálták.

Az első figyelmeztetés a legtöbb autó kijelzőjén elég korán megjelenik, amikor még 40-80 kilométeres hatótávolságot vagy az akkumulátor töltöttségének 15-20 százalékát mutatja. Gyakran előfordul, hogy az akkumulátor szimbóluma narancssárgára vált, vagy megjelenik egy üzenet: „Akkumulátor lemerült” vagy „Kérjük, töltse fel hamarosan”. Ebben a tartományban vezetés közben semmi változás nem észrevehető. Minden a szokásos módon működik, és még bőven van tartalék.

Ha töltés nélkül folytatja az utat, a figyelmeztetések hangosabbak lesznek – néha akár hangjelzéssel is kombinálva. Modelltől függően a kijelző megváltozik, és az emlékeztetők erőteljesebbek lesznek. Egyes járművek olyan takarékossági intézkedéseket is javasolnak, mint az Eco módba váltás, a fűtés vagy a légkondicionáló teljesítményének csökkentése.

Ebben a fázisban az autó még normálisan vezethető – csak erős gyorsítás esetén veszít néha a teljesítményéből. Ezen a ponton mindenképpen érdemes letérni az autópályáról, és egy töltőpont felé venni az irányt.

Amint a kijelzett fennmaradó hatótávolság egy számjegyűre csökken, sok jármű észrevehetően visszaveszi a teljesítményét. Az elektromos autó most már lassúnak tűnik, ami félreérthetetlenül jelzi: a helyzet komolyra fordult. Az autó ebben az állapotban is vezethető – bár csökkentett dinamikával. Ilyenkor már nincs semmi keresnivalója az autópályán. Aki ezek után is tovább vezet, a kijelzőn nullákat lát a fennmaradó futásteljesítmény és az akkumulátor töltöttségi szintje mellett. Sok elektromos autó ma már teknős szimbólumot is megjelenít.

De hiába mutatott a hatótáv nulla értéket, a teszt során az elektromos autók ekkor sem álltak le, hanem az úgynevezett vésztartalékra váltottak. Ez egy puffer, amelyet az autó vészhelyzetekre tart fenn. A teszt során a hat elektromos autó 15 és 20 kilométer közötti távolságot tett meg ezzel a vésztartalékkal. Ebben a tartalék tartományban a teljesítmény egyre csökken, ami egyre nehezebbé teszi a vezetést. Az elérhető sebesség 50 km/h-ra csökken, a gyorsulás pedig nagyon lassúvá válik. A vésztartalék használatakor fel kell készülnünk arra, hogy a jármű bármikor leállhat, és biztonságosan le kell tudnunk parkolni – amíg meg nem érkezik a tréler.

N.V.