Hogyan maradjunk nyugodtak az idegesítő forgalomban? – II. rész

  • Nehéz lemondani az autóról, de már túl sokan használjuk a meglévő utakat.
  • A pszichológus tizenkét pontja a közlekedési stressz megelőzésére, csökkentésére.

Az autó még mindig státuszszimbólum is, nemcsak közlekedési eszköz. Önmagában sokakat frusztrál az akadályoztatás érzése. Van egy jó és drága autóm, és nem használhatom ki az erejét, a kényelmi szolgáltatásait, mert a nap nagy részében legfeljebb csak araszolni lehet vele. Ilyenkor nő a sofőrökben a feszültség, és minden pillanatot és minden centimétert igyekeznek kihasználni az előbbre jutáshoz.
Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus szerint ez az egyik magyarázat arra, miért mennek át az előttük haladóra tapadva oly sokan a sárgán, sőt, még a piroson is. „Úgy érzik, mondta a pszichológus, hogy nekik az a zöld még járt volna, ha az előttük haladó nem totojázik ő is áthajthatott volna, így aztán átmegy, még akkor is, ha a lámpa időközben már pirosra váltott”.

„Elgondolkodtató, jegyezte meg Zerkovitz Dávid, hogy miközben képesek vagyunk akár órákig lógni a Facebookon, pörgetni a reels videókat, magunkból kikelve háborgunk, ha egy lámpaváltással többet kell várnunk, mert valaki – szerintünk – nem volt elég gyors”.

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy vezetés közben, minden frusztráló tényező ellenére is megőrizzük a nyugalmunkat, kellően higgadtak és koncentráltak maradjunk? A pszichológus 12 pontja.

  1. Tervezzük meg az utazásainkat! Még az egészen rövideket is. Ne fogadjuk el a GPS által kalkulált menetidőt kritikátlanul! Szűrjük át a tapasztalatainkon és számoljunk úgy, hogy mennyi idő kell a cél eléréséhez, ha minden rossz összejön, ami csak előfordulhat. Az esetek többségében így hamarabb megérkezünk, mint terveztük, és nem lebeg felettünk egész úton az elkéséstől való félelem.
  2. Amikor megtervezzük az útvonalat, határozzuk meg, hogy ha bármilyen okból elakadunk, túl lassan haladunk, hol lesz az a pont, ahol letesszük az autót és tömegközlekedésre váltunk! Ha fontos, hogy ne késsünk el, még mindig jobb váltani, mint idegeskedni és esetleg emiatt balesetet okozni. Nem beszélve arról, hogy a munka szempontjából sem jó, ha valaki idegileg kimerültek érkezik a munkahelyére vagy egy megbeszélésre.
  3. Soha ne induljunk útnak, még munkába vagy a gyerekkel az óvodába se éhesen és szomjasan! Az éhség és a szomjúság már önmagában is idegesítő, rontják a koncentrációt, elvonják a figyelmet a vezetéstől, szélsőséges esetben olyan reakciókat váltanak ki – szédülés, leeső vércukor, remegés –, amelyek tényleg alkalmatlanná teszik a sofőrt a vezetésre.
  4. Egy felkavaró, az érzelmeket bármilyen okból is felfűtő beszélgetés, vita, veszekedés után ne üljünk autóba azonnal! Sétáljunk egyet, higgadjunk le, tereljük el a gondolatainkat az indulatainkat felkorbácsoló témáról úgy, hogy gondolatban kezdjünk el valami egészen mással foglalkozni, ami megnyugtat.
  5. Mindig legyen nálunk víz! Nemcsak az országúton, a városi forgalomban is előállhat amolyan se előre, se hátra helyzet, amikor hosszabb időre is várakozásra kényszerülünk. Nincs kínosabb és egyben frusztrálóbb, mint a belváros közepén szomjazni egy légkondicionált autóban.
  6. Legyen nálunk valami ennivaló, keksz, szőlőcukor, energiaszelet, bármi, mert az éhség (ahogy a szomjúság) már önmagában is jelentős stresszt okozhat!
  7. Hallgassunk zenét! Ne túl pörgőst, de ne is olyat, amitől perceken belül elalszunk. Olyan zenét keressünk, amit kedvelünk, ami megnyugtat, ellazít.
  8. A relaxáció és a meditáció is segít megnyugtatni a felzaklatott lelkeket. Vannak olyan technikák, amelyekkel percek alatt elérhető a kívánt hatás. Ám ügyelni kell, hogy ne vigyük túlzásba. Nem kerülhetünk elalvás közeli relaxált állapotba még akkor sem, ha „úgyis csak lépésben cammogunk”. Bármikor adódhatnak olyan helyzetek a leglassúbb városi tempó mellett is, amikor azonnal és határozottan tenni kell valamit a baleset elkerüléséért. Amikor már az elbambulás is veszélyes lehet.
  9. Éljünk együtt a forgalommal! A közlekedési stressz egyik fő oka, hogy sok veszélyforrást túl későn vesznek észre a járművezetők. Megelőzhetők lennének a kellemetlen meglepetések, ha a sofőrök arra is figyelnének mi történik két-három autóval előttük. Ha megfigyelnék hány autó jut át a kereszteződésen egy lámpaváltás alatt, vagy hogy a távolban valamit kerülgetnek a többiek, mert akkor jó eséllyel azt a valamit nekik is ki kell majd kerülniük. Ha így áll hozzá, nem éri majd meglepetés, amikor már közvetlen ő előtte áll az akadály.
  10. Sokszor segít karbantartani az idegeket a beszélgetés az utastársakkal. Ha van utastárs, és ha nem arról folyik a diskurzus, hogy ki hogyan veszélyeztetett másokat az imént, milyen büntetést kellene kapnia annak a…., aki még vezetni sem tud. Ezzel ugyanis az utas akaratlanul is csak hergeli a sofőrt, amit célszerű lenne elkerülni.
  11. Fontos, hogy beszélgetés közben az utas is figyeljen. Jó, ha előre tisztázzák akar-e egyáltalán a sofőr cseverészni, vagy adott forgalmi viszonyok mellett a csendnek jobban örülne. Azonban, ha nem zavarja a beszélgetés, partnerétől akkor is elvárható, hogy figyeljen, és ne egy bonyolult forgalmi szituációban sürgesse a sofőrt, hogy válaszoljon a kérdésére! Figyelje a forgalmat és tudja mikor kell elhallgatni!
  12. A telefon ellenben még kihangosítóval is veszélyes. Telefonon vezetés közben a pszichológus szerint legfeljebb azt beszéljék meg, hogy ki megy a gyerekért, vagy ki hozzon friss kenyeret a vacsorához. Komoly, az érzelmeket is felkavaró témákat nemcsak udvariatlanság vezetés közben telefonon megbeszélni, veszélyes is. A telefon túlsó végén lévő beszélgetőpartner megértése – a pszichológus szerint – sokkal erősebb koncentrációt igényel, mint a mellettünk ülőé. Azaz, sokkal inkább elvonja a figyelmet a vezetéstől, mint az, ha az utasunkkal beszélgetünk.

… mert mindenkit hazavárnak!

F.Gy.A.