Hová fut a kutya?

• A városi kutyák félig-meddig szocializálódtak a forgalom zajához, de attól még kutyák maradtak.
• A kutyafuttatók kivételével a póráz használata kötelező – de melyik a legjobb a kutyasétáltatáshoz?
• A városi kutyáknak a biztonságos közlekedésre nevelésében is a legfontosabb elv a fokozatosság.
• Szemből közelítve és „előzés közben” is az ember oldalán haladjon el a kutyasétáltató mellett.

Vajon hogyan tudja ember és kutya egyszerre biztonságosan használni ugyanazt az útfelületet, amikor erre olykor az emberek maguk sem képesek? És kit terhel a felelősség azért, ha egy fegyelmezetlen állat miatt közlekedési baleset történik?

Az utóbbi kérdésre egyszerűbb a válasz: a kutya gazdáját! Már, amennyiben van neki, és ha a balesetet okozó eb és/vagy az ő gazdája azonosítható. Ha sem a kutya, sem az ő gazdája nem azonosítható, akkor az ismeretlen tettes lesz a felelős, akit vélhetően soha nem azonosítanak majd, így a felelősségre vonást is elkerülheti.

Nem a büntetés, a felelősségre vonás lenne azonban a legfontosabb cél. Sokkal inkább az, hogy azokon a felületeken, amelyeket állattal vagy állat nélkül, gyalog vagy bárminemű eszközzel közlekedők közösen használnak, lehetőség szerint ne, vagy a lehető legkevesebb baleset történjen.

A kutya, mérettől, fajtától függetlenül potenciális veszélyforrás lehet. Nemcsak azért – sőt, talán elsősorban nem is azért –, mert nem ismeri a KRESZ-t, sem a közösségi együttélés írott és íratlan szabályait. Ezeket sajnos sok ember sem ismeri, még azok sem mind, akiknek papírjuk (jogosítványuk) van arról, hogy elsajátították a közlekedés legfontosabb szabályait.

A kutyáktól azonban sokan félnek, vagy legalábbis tartanak. Már puszta megjelenésükkel is képesek emiatt pillanatnyi riadalmat keltetni egyesekben, olykor még a legjámborabb, legjátékosabb példányok is. Elég, ha a kutyus nagyobb termetű, hasonlít „arra”, amelyikkel már volt gondja annak a gyalogosnak, biciklisnek, akivel éppen most találkozott, máris konfliktusba kerül a kutya gazdája és a kutyától rettegő járókelő.

Már csak az ilyen konfliktusok megelőzése miatt is kívánatos pórázon tartani az állatokat a közterületen. Persze azért is, mert a kutyafuttatók kivételével a közterületen ez amúgy is kötelező.

Nem mindegy, milyen pórázon sétáltatja valaki a kedvencét. [A kutyaközpont oldalán sok más praktikus tudnivaló mellett részletesen olvashatnak arról is, hogy a különböző anyagú, hosszúságú pórázok mire valók, melyiket mikor, hol és hogyan célszerű használni.]

Textil póráz: Különböző színekben és mintával készül, 1-1.5 m hosszúságú. Alkalmas lehet a kezdők számára a kutya kiképzésre. Fontos, hogy olyan textil pórázt válasszon a gazdi, ami nem csúszik, biztonságosan lehet fogni. Más kérdés, hogy a kutyus könnyen kirághatja magát a gazdi kezei közül.

Flexi póráz: Kedv szerint szabályozható hosszúságú póráz, lehetővé teszi, hogy nagyobb távolságra is eltávolodjon a kutya anélkül, hogy lekerülne róla a biztonságot adó póráz. Azonban a fékgomb kezeléséhez veszélyhelyzetben jó reflexekre van szükség, és ha napi rendszerességgel használják, könnyen tönkremegy. Mivel a Flexi póráz lényegében egy rugós feszítőre csévélt vékony zsineg, ahogy a kutya szaladgál, könnyen beleakadhat bármibe. A járókelők, kerékpárosok sem könnyen észlelik, így a gazdinak fokozottan ügyelnie kell, hogy merre kószál a kutyája, nem keresztezi-e a zsinór a gyalogosok, biciklisek útját.

Lánc póráz: Nehéz és kényelmetlen póráz típus, a hosszúságát sem lehet szabályozni, mivel csak a végén található rajta fogás. Nem biztonságos, fennáll a szakadás lehetősége a rugalmatlansága miatt. Sok kezdő gazda hajlamos a pórázt feltekerni a kezére, ami itt kifejezetten veszélyes lehet, hiszen ha a kutya megrántja, a lánc komoly sérüléseket okozhat. Az elszabaduló kutya pedig balesetveszélyes helyzetbe kerülhet.

Bőr póráz: Kényelmes és biztos fogást biztosít, kezdőknek 1-1.5 m hosszúságú javasolt. Kiképzésre a legalkalmasabb póráz típus. A bőr nyúlik, így nehezebben szakad, mint egy textil vagy lánc póráz. Még egy nagy előnye van, a tartósság. Egy jó bőrpóráz akár 10-15 évig is szolgálhat.

Kontakt póráz: A nyakörv és a póráz szerepét egy zsinór látja el, amely a lánc nyakörv elvén működik. A már képzett kutyáknál használják korrigálásra. Alkalmazásához némi gyakorlat szükséges, mivel elég egy apró mozdulat a kutya igazításához.

Futó (jogging) póráz: A sportos gazdi-kutya párosoknak ideális futáshoz. A póráz vége a gazda derekára van csatlakoztatva, így a kezek felszabadulnak, megkönnyítve ezzel a mozgást. Csak képzett, a közös futásban már rutinos kutyánál használható biztonságosan, mivel a hirtelen meglóduló kutya könnyen magával ragadhatja gazdáját.

Lehetséges, hogy az állat kicsi, cuki, játékos, soha nem bánt senkit (de mindig van egy első alkalom, ami ennek az ellenkezőjét bizonyítja). A kutya, ha csak nem egy K9-es mindenre kiképzett katona eb, mindig okozhat meglepetést. Meglát, meghall, megérez valamit, amit a gazdája nem is érzékel, vagy megijed valamitől és hirtelen megiramodik. Ilyenkor még a pórázon vezetett kutya féken tartása sem egyszerű.

A kutyus, ha nekiiramodik, a legkevésbé sem törődik az útját keresztező kerékpárosokkal, gyalogosokkal, autókkal. Sokszor csak a véletlenen múlik, hogy egy ilyen „megiramodásból” baleset, szélsőséges esetben tömegszerencsétlenség lesz-e, vagy a kutya elpusztulását okozza – esetleg mindkettő igaz lesz.

Ezért célszerű (de mindenképpen a legbiztonságosabb) két pórázzal vinni a kutyát sétálni. Egy 1-1,5 méteressel, amíg a kutyus és a gazdája járdán, sűrűn lakott, forgalmas területen vagy éppen az úttesten mozog, és egy másikat (egy flexi vagy egy futó pórázt, amikor már biztonságosan nagyobb teret adhatnak a kutyának. (A kutyafuttatókban nem szükséges pórázt használni.)

Kutyakiképzők szerint a városi kutyák már szocializálódtak a körülményekhez. Legalábbis azok, amelyek városban látták meg a napvilágot, azaz kölyökkoruk óta látják, hallják a nagy forgalmat, zajt, természetessé vált számukra a tömeg, ahogy a villódzó fények, a hirtelen felharsanó éles (a kutyák számára kifejezetten fájdalmas) hangok. Még ekkor is tanítani kell őket,kiképezni a városi közlekedésre.

Értelemszerűen azokat is, amelyek nem városban nevelkedtek vagy amelyekről (például a menhelyekről örökbe fogadott állatok esetben) nem lehet tudni hogyan szocializálódtak addigi életük során.

Fontos azonban tudni, hogy a kutyák nem úgy tanulnak, mint a gyerekek, akik sok mindent „maguktól” ellesnek a felnőttektől és próbálják utánozni azokat. A kutyusokat meg kell tanítani mindenre, ami a városi léthez, a többi két- és négylábúval való együttéléshez szükséges. Így a közlekedésre, a kulturált sétálásra is.

Sajnálatos módon a kutyáknak azoktól kellene megtanulniuk a szabályos és biztonságos közlekedést, akik olykor maguk is hadilábon állnak a szabályokkal, vagy ha ismerik is azokat, nem mindig tartják be őket.

A KRESZ szerint a kutyát pórázon vezető személyeknek a gyalogosokra vonatkozó szabályokat kell betartaniuk. Azaz KRESZ 21. § (1) a járdán, ahol nincs járda, a leállósávon, az útpadkán vagy a kerékpárúton kell közlekedni az állattal. Ehhez elengedhetetlen, hogy az eb már „pórázbiztos” legyen. Azaz, tudjon akár tartósan is a gazdi mellett egyenesen haladni, ne akarjon minden számára érdekes szag, hang vagy bármi más miatt hirtelen irányt változtatni. Az is fontos, hogy ne eredjen bárminek (például egy biciklisnek, e-rolleresnek vagy görkorcsolyázónak) a nyomába, ahogy az is, hogy ne riadjon meg minden dudaszótól vagy furcsa zajtól.

Nem kockázatmentes vállalkozás úgy kutyát sétáltatni, hogy fogjuk a 15 méteres flexi póráz végét, megyünk az orrunk után és közben telefonálunk. Aztán vagy fennakad valaki a pórázunkon (akkor jön a bocsika, elnézést, jaj, ez a kutya hol itt van, hol ott, képtelenség szemmel tartani) vagy ha egy nagy lendülettel érkező kerékpáros, e-rolleres akad fenn a zsinóron, annak már inkább a kutya látja kárát.

Azt az állatot is tanácsos rövid pórázon tartva sétáltatni és közben tanítani, amelyik kora, vérmérséklete miatt hajlamos bárminek és bárkinek utána eredni, ami mozog.

A kutyák közlekedési szocializációjánál a legfontosabb a fokozatosság. Kezdetben este, vagy amikor az adott övezetben gyér a gépjárműforgalom sétáltassuk a kutyust, majd, amikor ott már magabiztos és főleg fegyelmezett, lehet növelni a „terhelést”. Jöhetnek az egyre zajosabb, zsúfoltabb utcák és napszakok.

A kutyák biztonságos sétáltatásához, legyen szó bár egészségügyi sétáról vagy sportról, célirányos közlekedésről, fontos, elengedhetetlen, hogy a kutya fegyelmezhető legyen. Tudnia kell ki a falkavezér, ki mondja meg, mikor indulhat és meddig mehet el. A legjámborabb ebek is pillanatok alatt a gazdájuk fejére nőhetnek, ezért a fokozatosság mellett a másik fontos szabály, amit minden gazdinak szem előtt kell tartania, a következetesség.

A „vissza”, „gyere ide”, „hozzám”, és még folytathatnánk, számunka mind ugyanazt jelentik, a kutya számára azonban nem. Ha csak nem tanították meg nekik, hogy ezek bármelyikét is hallja, ugyanazt kell tennie: visszafutni a gazdához. Következetesnek kell lenni a vezényszavak alkalmazásánál. A kutya számára az egyértelműség a lényeg.

A helyesen végrehajtott parancsok utáni dicsérettel, esetleg néhány jutalomfalattal lehet segíteni a kutya tanulását. A lényeg, hogy a parancsszavakhoz egyértelmű kötelesség és kellemes élmény társuljon.

Ugyanezzel a módszerrel lehet megnyugtatni azokat a kutyusokat, amelyek félnek az éles dudaszótól, a motorkerékpárok hangjától vagy bármi mástól, ami a közlekedésben előfordulhat.

A KRESZ tiltja, hogy kerékpárral állatot vezessenek. Ez azt jelenti, hogy aki a pórázon vezetett kutyája mellett kerékpározik, megsérti a vonatkozó KRESZ szabályt [54§ (7) f.)]. Azzal is törvényt sért, ha póráz nélkül futtatja maga mellett a kutyáját, mivel azt közterületen kizárólag pórázzal szabad sétáltatni. Jogszerűen a kettő együtt – azaz a kutyafuttatás kerékpárról – csak olyan, forgalom elől elzárt magánterületeken lehetséges, ahol ezt a tulajdonos megengedi.

F.Gy.A.