Hull az elsárgult levél…

  • Az úttesten lévő falevelek teljesen megváltoztathatják a tapadási viszonyokat.
  • Különösen veszélyes a csapadék áztatta levélréteg, mely olyan csúszós lehet, mint a hó.
  • A falevelek a közúti jelzéseket és a kátyúkat is eltakarhatják. Utóbbiak főleg a motorosoknak okozhatnak többlet izgalmakat.
  • Gázelvétel, motorfék, vészfékezés mellőzése, és ha szükséges, finom ellenkormányzás – ezt tegyük, ha megcsúszunk a faleveles útburkolaton.

Kevés szebb dolog van a természetben a színekben pompázó őszi tájnál. A lehulló faleveleknek ugyanakkor már valamivel kevesebben örülnek. A kisebb-nagyobb levélszőnyegek nem csak a kertészeknek és a családi házak tulajdonosainak okoznak némi gondot, ennél sokkal nagyobb kockázattal kell számolniuk a közúton közlekedőknek.

Az útburkolatra hulló falevelek akár jelentős mértékben is megváltoztathatják a tapadási viszonyokat. Ennek következtében a járművek fékútja, féktávolsága megnövekedhet, menet közben stabilitásvesztés következhet be, melyek ellensúlyozása óvatosságot és fokozott figyelmet követel. „Faleveles” útszakaszon haladva igencsak ügyelni kell a kanyar vételére (behaladási sebességre, kanyar ívének megválasztására stb.), valamint a fékezésekre, hiszen ilyenkor a jármű másként viselkedhet, mint ahogy azt normál, levélmentes körülmények között megszoktuk. És hogy az előzőket tovább fokozzuk: amennyiben csapadék áztatja a faleveleket, a kockázat nagyságrendekkel megnő. Teljesen mindegy, hogy reggeli harmatról, vagy éppen esőről beszélünk, minden csapadék növeli a csúszásveszélyt. Kiadósabb eső után egyébként az első 15 perc a legveszélyesebb, mert a lehullott levelekből kioldódó olajtartalom ekkor kerül az úttestre. És persze szót kell ejtenünk a több rétegű nedves falevelekről is, mert azok nem csak a gumiabroncsok alatt, hanem egymáson is elmozdulnak, növelve ezáltal a megcsúszás valószínűségét.

A veszély másik oldala, hogy a falevelek eltakarhatják a közúti jelzéseket (mely a nyilvánvaló veszélyek mellett a helyismerettel nem rendelkezők dolgát különösen megnehezíti), láthatatlanná tehetik az út és a járda szélét, továbbá elfedhetik a burkolat esetleges hiányosságait, közöttük a mély kátyúkat is. Ilyenkor ajánlatos figyelemmel kísérni az előttünk haladó járművek mozgását, keresni az úttest szélét (problémás esetben a vezetőoszlopok, járdák stb. segíthetnek ebben), és ügyelni kell arra, hogy saját forgalmi sávunkban maradjunk.

Az október és a november a leginkább „útra hulló faleveles” hónapunk, ilyenkor az átlagosnál óvatosabban célszerű haladnunk erdős-hegyes útvonalakon, valamint fás területek, ligetek környezetében. Az időnként megváltozó tapadási viszonyokra tekintettel ajánlott alacsonyabban megválasztani a haladási sebességet, óvatosabban kell bánnunk a kormánnyal, kerülni kell a hirtelen manővereket és a vészfékezést, továbbá nagyobb követési távolságot érdemes tartanunk annak érdekében, hogy megcsúszás esetén elegendő időnk maradjon a megállásra. Fontos továbbá, hogy a járművünk jó műszaki állapotú legyen, a hatékony fékek mellett elengedhetetlenek a megfelelő állapotú, bordázatú és levegőnyomású gumiabroncsok.

Az őszi útviszonyok a kezdő, tapasztalatlan vezetők számára nagy kihívást jelenthetnek, hiszen ők még aligha tapasztalhatták meg egyebek mellett az aszfalton lévő levélszőnyeg kevésbé áldásos hatását. Ezért a tapasztalatgyűjtés és a vezetői rutin fejlesztése érdekében némi gyakorlás sem árthat, kevésbé forgalmas időben és útszakaszon.A kezdő vezetők mellett a motorosoknak jelent még nagy kihívást a lombhullás, hiszen az úttesten lévő levélszőnyeg a motorosok egyik legfőbb ellensége. A két kerék hamarabb megcsúszik, mint a négy kerék, és amennyiben a motorkerékpár stabilitását veszti, a rajta ülő személyeknek a balesetet – és ezáltal a sérülést – elkerülni igencsak nehéz.

A csúszás foka számos körülménytől függ: a lehullott falevél típusától, vastagságától, nedvességtartalmától, a ráhullott csapadék mennyiségétől stb. A falevél csúszósságával kapcsolatban eddig még viszonylag kevés kísérletet végeztek, néhány autógyártó azonban figyelmet fordított erre a ma még igencsak lebecsült kockázatra is. A Ford például a belgiumi tesztpályáját borította be több zsáknyi nedves falevéllel és súrlódástesztelő eszköz segítségével mérte a csúszás változásának mértékét. A teszt során meglepő eredmény született: bizonyos helyzetben a falevelek legalább annyira csúsznak, mint a hó! Ezt, ha a mindennapi közlekedés nyelvére lefordítjuk, akkor a járművezetőknek nem csak havas utakon kell lassabban és óvatosabban közlekedniük, hanem hasonlóan kell tenniük falevéllel borított útszakaszokon is.

Hasonló teszteket végeztek az Egyesült Államokban is, mely során azt állapították meg, hogy amíg a kísérletben érintett 40 km/h sebességgel haladó jármű féktávolsága 24 méter volt, addig ugyanannak a járműnek nedves faleveleken a megállásra már 76 méter távolságra volt szüksége!

És mit tegyünk akkor, ha járművünk megcsúszott a faleveleken? Először is őrizzük meg nyugalmunkat, mert a kapkodás és a pánik csak árthat. Vegyük le a lábunkat a gázpedálról, hagyjuk dolgozni a motorfékeket, és véletlenül se vészfékezzünk! Ne rángassuk a kormányt, ha szükséges, óvatos ellenkormányzással igyekezzünk stabilizálni a jármű mozgását. És tegyük ezeket mindaddig, amíg a járművünk ismét megszelídül, és kezes bárányunkká válik.

G.I.