Így szól az út
- Az út folyamatosan beszél a járművekhez, akinek van füle hozzá, hallja
- Életmentő üzeneteket is lehet küldeni ezen a sajátos kommunikációs csatornán
- Az út építője, ha okos, él, ha nem annyira okos, visszaél ezzel az eszközzel
A jó sofőr nemcsak a szemével, de a fülével is vezeti az autót. Látja az utat, a jelzéseket, a többi közlekedőt, de közben hallgatja a járműnek, ennek a meglehetősen komplex, valójában még mindig alapvetően mechanikus szerkezetnek a hangjait, zajait. A motor, ha megfelelő kondícióban van, ellátták mindennel, amire szüksége van és a számára komfortos teljesítményt kell leadnia, akkor elégedetten duruzsol, dörmög. A kipufogó dobja hátulról festi alá mély gurgulázásával a haladást. Ha magasabb regiszterekben is megszólal, az sok tízezer, esetleg százezer forintos érvágást jósol az üzembentartónak. A futómű a többnyire hepehupás magyar utakon folyamatosan dolgozik, huppog, döbög, zakatol, miközben az abroncsok surrognak, zúgnak. Országúti, autópályás sebességnél megszólalnak a szélvédők, tükrök, antennák, haszonjárműveknél a csillapítatlan lemezputtonyok farkasüvöltést produkálnak.
A jó vezető úgy hallgatja ezt a zajongást, mint ahogy a karmester figyeli a zenekart, minden szólamot, minden játékost külön-külön. Ez a szimfónia majdnem annyit elárul egy autó állapotáról, mint egy komputeres analízis. Aki fülhallgatóval dugaszolja el a hallószerveit, hogy valami vérpezsdítő zenével helyettesítse az automobil összhangzatát, az nemcsak a figyelmét köti le feleslegesen, de a zajok apróbb-nagyobb változásaiból kinyerhető információkról is lemond.
Ha az útkezelő komfortos és stresszmentes utazást kíván biztosítani a közlekedőknek, akkor tükörsima felületet terít eléjük. Ám, ha emellett még hangjelzésekkel is igyekszik segíteni a biztonságos haladását, akkor az úttest kitüntetett pontjain megváltoztatja az aszfalt érdességét, amire az abroncs azonnal reagál: akár oktávval magasabb vagy mélyebb dalba kezd. A leggyakoribb, hogy az úttest szélét jelző folyamatos vonalat látják el speciális festékréteggel, ami búgó, zengő hangra bírja a gumiabroncsot, sőt talán a teljes felfüggesztést is beremegteti. Rászól a vezetőre, hogy éppen elhagyja az utat, és ha figyelmetlenség vagy fáradtság miatt sodródik kifelé, akkor ez akár életet menthet. Párhuzamos közlekedésnél, többsávos úton a szaggatott vonalak is megszólalhatnak, segítendő a sofőrt a sáv követésében.
Il
yenkor a jármű, mint hangszer, átveszi és felerősíti az út keltette rezgéseket. Ha pedig különböző, definiált magasságokra hangolják, akkor akár teljes dallamokat is lejátszathatunk vele. Miért ne szólhatna úgy a 67-es út burkolata, ha végigmegy rajta egy autó, hogy: „…a 67-es úton vártam rád dideregve…” És lőn, a Kaposvár gyorsforgalmi kapcsolatát megteremtő M67-es bizonyos szakaszain, ha tetszik, ha nem, lejátszatják velünk Cipő dalát, így állítva emléket a fiatalon eltávozott pop-ikonnak.
De vajon áldják-e a nevét, akik akár naponta többször elhaladnak a hanglemez-barázdákkal ellátott útszakaszon? És azok, akik a környékbeli településeken laknak? Elárulom, hogy egy kaposvári hivatásos sofőr szájából áldás helyett inkább káromlást hallottam. A környékbeliek pedig, ha imára kulcsolják a kezüket, inkább azt kérik az égi DJ-től, hogy cseréljen már lemezt…
Marketingfogásnak elmegy, közlekedésbiztonsági szempontból mégsem örvendezhetünk maradéktalanul a zenélő autópályának. Jobb lenne, ha megmaradna Somogy megyei különlegességnek. Ha van kapacitás megszólaltatni az aszfaltot, inkább segítsen a fáradó vándoroknak, hogy rajta maradjanak a kanyargósabb, keskenyebb, kátyús utakon is.
N.V.
