Interjú dr. Fülöp Ágnes bírónővel a túl általános közlekedési szabályokról – II. rész

Tisztázzuk: Mi is az a megtévesztő sebesség?

• Nem lehet számokban kifejezni mikor megtévesztő a sebesség, de van olyan.
• Miért kapnak enyhébb ítéletet a halálos balesetet okozók, mint a gyilkosok?
• Kinek kell majd vigyáznia az út szélén öntudatlanul bóklászó részeg emberre?

A dr. Fülöp Ágnes bírónővel készült interjú folytatásában egyebek mellett tisztázunk egy sokszor emlegetett ködös fogalmat, és választ kapunk arra a kérdésre, miért nem mindegy az ítélet kiszabásakor, hogy az áldozat közlekedési baleset vagy gyilkosság miatt veszti életét.

Mi az a megtévesztő sebesség? – kérdeztem a bírónőt. Mert számomra kicsit olyan, mint „Colombo felesége”, mindenki beszél róla, hivatkozik rá, de a pontos, jogi relevanciával bíró definícióját nem találni.

„A megtévesztő sebesség, mint fogalom létezik a közbeszédben, és szerepel a Legfelsőbb Bíróság 6/1998-as jogegységi határozatában is. Nem véletlen azonban, hogy mégis sok körülötte a kétség és a perekben érhetően mindenki a saját, illetve védence érdekei szerint értelmezi az adott esetre vonatkoztatva a fogalmat”, mondta Fülöp Ágnes.

A megtévesztő sebességnek nincs pontos definíciója. Nincs olyan szabály, ami abszolút mértékben határozná meg a megtévesztő sebesség fogalmát, például, hogy ha valaki a megengedett sebességet 50 vagy 75 százalékkal túllépi, akkor ő már megtévesztő sebességgel közlekedik. A megtévesztő sebesség fogalmát mindig az adott közlekedési környezetben kell értelmezni.

A bírónő példaként említette, hogy 30-as tempó mellett a másfélszeres sebességtúllépés 45 km/h, ami még egészen kis távolság esetén is jól becsülhető, akkor is, ha gyalogosként közlekedünk, és azt kell felmérni, át tudunk-e kelni az úttesten a közeledő jármű előtt, vagy sem, akár gépjárművezetőként, amikor elsőbbséget kell adnunk. Ennél a sebességnél még a másik jármű 50 százalékos sebességtúllépése sem téveszthet meg senkit.

A megtévesztő sebesség valójában nagyobb távolságok és sebességek mellett értelmezhető. Akkor, amikor a másik jármű messze van és nagyon nagy sebességgel közeledik. Ám ilyenkor olyan lassan és olyan kis mértékben változik a látószög, ami alapján a távolságát az emberi szem megbecsülhetné, ilyen helyzetben még a hozzávetőleges távolságbecslés is szinte lehetetlen küldetéssel válik. Különösen igaz ez, ha éjszaka motorosok távolságának és sebességének szeretnénk megbecsülni.

Tipikus baleseti helyzet, számos tragédia okozója, hogy az egyik jármű egyenesen halad, de túl nagy sebességgel, a másik balra kanyarodna, ám mivel rosszul mérte fel a szembejövő sebességét és távolságát, összeütköznek. Ritka kivételektől eltekintve – amennyiben mindketten túlélik a találkozást – egymás mellett ülhetnek a vádlottak padján. Egyikük gyorshajtásért, a másik az elsőbbségadás szabályainak megsértésért.

Azonban a jog útvesztőiben járatlan közlekedők ezt rendkívül igazságtalannak tartják, mondván: ha a gyorshajtó betartja az adott útra érvényes sebességkorlátozást, mire a kereszteződésbe ér, a kanyarodó jármű már rég áthaladt rajta…

Fülöp Ágnes bírónő azonban más szempontból is javasolja végiggondolni az ilyen eseteket. A kötelezett tévedésének büntetőjogi megítélésének oldaláról:

„Perdöntő lehet ebben az esetben, hogy a kötelezett meggyőződött-e a tőle elvárható gondossággal arról, hogy biztonságosan végre tudja-e hajtani a manővert. Ha nem, akkor a tévedés, és ezáltal a megtévesztő sebességre hivatkozás is fogalmilag kizárt, hiszen aki nem tudja kik és milyen sebességgel közlekednek körülötte, az nem is tévedhet”.

Más a helyzet, ha a kanyarodó jármű vezetője körülnézett, ha láthatta, hogy közeledik felé egy jármű, ám azt akkora távolságban látta, ami a tapasztalatai szerint elegendő ahhoz, hogy még előtte bekanyarodjon. „Még csak a templomnál járt, és az elég messze van ahhoz, hogy gond nélkül bekanyarodjak, hiszen, ha még csak ott tart a szembejövő, eddig mindig be tudtam kanyarodni”, szokták mondani azok, akiket ténylegesen megtévesztett a közeledő jármű sebessége. És ilyenkor tényleg vizsgálandó a megtévesztő sebesség kérdése!

Azonban a Legfelsőbb Bíróság korábban hivatkozott 6/1998-as jogegységi határozatából az is kiolvasható, hogy a mindenkit terhelő baleset elhárítási kötelezettség akkor is fennáll egy közlekedési szituációban, ha a másik fél szabályt szeg. Nyilvánvaló, magyarázta a bírónő, hogy aki nem teljesíti fennemlített kötelezettségét, mert például túl gyorsan hajt, igen nagy valószínűséggel szabálysértést vagy bűncselekményt követ el. Azonban ez a lehetőség senkit nem hatalmaz fel arra, hogy figyelmen kívül hagyja a saját balesetelhárítási kötelezettségét.

„Pestiesen szólva, amikor gátlástalan száguldozóval találkozunk, akkor is lassítani kell, félre kell húzódni, tennünk kell, amit csak lehetséges, hogy ne történjen baleset, akkor is, ha emiatt ott és akkor lúzernek érezzük magunkat. Amennyiben felismeri egy gépjárművezető, hogy a környezetében valaki ön- és közveszélyesen közlekedik, azonnal kezdjen el defenzíven vezetni! Ezen a ponton háttérbe szorul a vezetési érdek, itt akkor már a baleset megelőzésének, a biztonsághoz fűződő érdeknek kell dominálnia.

Van-e közös jellemzőjük azoknak, akiket különböző közlekedési bűncselekmény vádlottjaiként állítanak bíróság elé?

„Nem végeztem átfogó szociológiai kutatást a témában. Személyes tapasztalataim alapján három nagy kategóriát említenék. A leggyakoribb, amikor a járművezető egyszerűen nem vette észre a másik autót, a gyalogost, elnézte a kanyart és balesetet okozott. Hacsak nem derül ki az eljárás során valamilyen egészségügyi probléma, ami ott és akkor akadályozhatta az illetőt a helyzet pontos felmérésében, nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy „Én nem láttam! Ott volt az a jármű, az az oszlop, az az akármi és megtörtént a baleset.”

A bírónő elmondta, sokan csak nehezen tudják elfogadni, és van, aki még a jogerős ítélet után sem fogadja el (függetlenül attól milyen szankcióval sújtották), hogy hibázott, figyelmetlen volt. Pedig tudjuk, az agyunk úgy működik, hogy olykor bizony adódhatnak és adódnak is helyzetek, amikor nem veszünk észre ezt-azt. Ezért kell teret adni az esetleges figyelem kimaradások következményeinek az elhárítására. Teret és időt a fékezésre, a kitérő manőverre.

Vannak a deviánsak, akik olyan környezetben élnek és nevelkednek, amelyben azt a „vagány”, ám valójában roppant veszélyes viselkedést értékelik és jutalmazzák, amit ők az utakon bemutatnak. És én külön kategóriába sorolnám a brahisokat „az Árpád-hídiakat”, akik kifejezetten kockázatkeresők, sőt, kifejezetten a veszélyes helyzeteket keresik.

Az emberek nem értik, mi az oka annak, hogy valaki kioltja egy vagy több ember életét, és mégis jóval kevesebbet kap (szabadságvesztést), mint egy gyilkos? Hát nem ugyanannyit ér minden emberélet?

„Nem véletlen más a két cselekmény, az emberölésnek és a halálos közlekedési baleset gondatlan okozásának a büntetőjogi megítélése és a büntetési tétele is”, mondta Fülöp Ágnes. Az emberölésnél az elkövető célja és szándéka a másik ember életének kioltása. Halálos baleset okozásánál nem áll szándékában a baleset okozójának a másik halálát okozni. Ez alapvető különbség. A gondatlan emberölést és a halálos közlekedési baleset gondatlan okozását is egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a Btk. Nem igaz tehát, hogy más az emberélet értéke aszerint, hogy miképpen hal meg.

F.Gy.A.