Jobbra tarts, balról előzz – vagy fordítva?
- Előzni csak balról lehet szabályosan a mi jobbkezes rendszerünkben. De vannak kivételek.
- Az autópályán kialakulhat olyan helyzet, hogy az egyik sáv gyorsabban jut előre, mint a másik, és ez lehet a külső is. Az elhaladás ilyenkor nem számít előzésnek.
- Városban a párhuzamos közlekedésben nem tilos balról előzni.
Valaha voltak olyan sofőrök, akikről csípősebb nyelvű ismerőseik azt híresztelték, hogy a belső sávba szól a jogosítványuk. Ez persze még abban a világban bírt hírértékkel, amikor efféle luxus – értsd: az egyirányban kétsávos út használata – csak a Balatonra igyekvőknek jutott, és nekik sem túl hosszú szakaszon (az Osztyapenkótól Aligáig). Ma már nem is kettő, hanem három sáv jut a tó felől hazafelé tartóknak Székesfehérvártól a fővárosig. Ez az adottság pedig kitermelt egy újabb sofőr típust: nekik a középső sávba szól a jogosítványuk.
Ismerős a figura? Szellős forgalom, a külső sáv nincs tele kamionokkal, csak a belső sávban húz el egy-egy hangsebességnél gyorsabb SUV-gigant. Közös ismerősünk a középsőben utazik, nem túl gyorsan. Lehet, hogy Lepsénynél megelőzött egy lassabb műhelykocsit, és azóta vitorlázik – jó széllel – a belsőben, amiből időközben középső lett. Lehet, hogy a külső sávot túlzottan döcögősnek találja, lehet, hogy kiszámolta, milyen sebességgel fogyaszt legkevesebbet az autója, és beakasztotta a tempomatot. Az elektromos autós pedig esetleg a trélert kockáztatja, ha csak egy kilowattal többet fogyaszt százon. Akár így, akár úgy, olyan, mint egy csónak a folyó közepén, és a gyorsabb hajók balról-jobbról elúsznak mellette.
Csak az a baj, hogy ez a magatartás szabálytalan, hiszen ellentmond a “jobbra tarts” kívánalmának. Mellesleg észszerűtlen is, mert további galibákat kényszerít ki. Mert mi van akkor, ha a szellős forgalomban egy személyautó szabályosan a külső sávban halad, mondjuk a megengedett legnagyobb sebesség közelében, és utoléri a középső sávban haladót? Adódik, hogy egyszerűen elhalad mellette, de lehet, hogy azzal szabályt szeg. A kétszeres sávváltás kétszeres veszélyforrás, de meg kell tenni, ha valaki nem akar jobbról előzni.
Van azonban olyan jogi felfogás, hogy ilyen esetben nem előzésnek, hanem elhaladásnak minősül az eset. Az egyik szakértő ezt úgy magyarázta, hogy ha nincs sávváltás, vagyis a járművek a maguk sávjában haladnak folyamatosan, akkor a jobboldali sávban menő nagyobb sebessége csupán elhaladásnak minősíthető. Más a helyzet, ha a középső sávban utolérik a járművet, jobbra váltanak sávot, és így haladnak el mellette.
A német autóklub szakértője szerint sűrű forgalomban – például nagyváros környékén ingázók esetében – előfordul, hogy a belső sáv kocsisora valamiért jobban lelassul, mint a külsőé, és ilyenkor utóbbiaknak nem szükséges lefékezniük a belső sebességére. Ugyanakkor ez csak akkor érvényes, ha már nem autópálya tempóval haladnak a feltorlódott sorok, hanem mondjuk 60 km/h sebességgel. Ha a belső sávban lassan halad a forgalom, akkor legfeljebb 20 km/h sebesség különbséggel előzhető meg a külső sávban. Ugyanez igaz a dugóban feltorlódott, álló kocsisorok esetében: legfeljebb 20 km/h sebességgel lehet elhaladni mellettük.
Más a helyzet a városban, ahol a személygépkocsik vagy motorok szabadon választhatják meg a sávot, ha az úttesten irányonként több kijelölt sáv van. Ez azt jelenti, hogy ezekben az esetekben jobbra is előzhetnek. A balra kanyarodó járműveket például nem is lehet máshogy megelőzni, csak jobbról.
Lakott területen kívül, de nem autópályán azonban tilos jobbról előzni, és a szabály megszegése minden esetben súlyos büntetést vonhat maga után.
N.V.