Ki kell mennem! Most!

• A járművezető személyében és teljes mértékben felelős a jármű irányításáért, még akkor is, ha esetleg az utasoktól kérést, netán utasítást kap.
• Előfordulhat, hogy egyik-másik utasának valóban azonnali beavatkozást igénylő problémája támad.
• A járművezetőnek ilyenkor is a szabályokat betartva kell tovább haladnia vagy elhagynia a közutat.

Meghökkentő jelenet az autópályán: átlagosan forgalmas napközben, ütemesen haladó külső és belső sáv. Ami természetesen azt jelenti, hogy a belső sávban autózók 10-20-30 km/h-val gyorsabban húznak el. Egyszer azonban valami váratlan történik: a belső sávban autózó SUV utoléri ugyan a külső sávban haladó városi kisautót, de nem húz el mellette, hanem lassít, és együtt haladnak több száz méteren. Egyszerre a távolban, a magasban feltűnik a benzinkút emblémája. A SUV ekkor felgyorsít, elhalad a városi kisautó mellett, aztán bevág elé, de mindjárt fékez is, hogy még ki tudjon sorolni a töltőállomás kihajtójára. A kisautó vezetője, akit úgy autóztak körbe, hogy a végén fékezésre kényszerítették, az öklét rázva, tülkölve folytatja az útját, és utasával nagy szemeket meregetnek a SUV után. Mi az ördögöt akart ez az őrült?

Lujza és Jenő – mert ők ültek a kisautó szélvédője mögött -, ezek után alaposan kitárgyalták az esetet. – Talán csak a hölgy utasnak gyorsan ki kellett mennie, hogy, hm, bepúderozza az orrocskáját – igyekezett együttérzőnek mutatkozni Lujza. – Azért siettek annyira a kijárathoz.

– Ha én a belső sávból akarok kihajtani a benzinkúthoz, akkor fékezek, elengedem azokat, akik a külső sávban éppen arra tartanak, és aztán szépen kisorolok – emelte fel figyelmeztetően mutatóujját Jenő. – Szabálykönyv is van a világon!

– Amikor te tanultad a KRESZ-t, akkor még talán voltak ilyen írott és íratlan szabályok – utasította rendre a volánnál ülő férfit a felesége. – Ma már gyorsabban megy minden, legyél egy kicsit rugalmasabb!

– És azt észrevetted, hogy megzavarodott? Vagy százharminccal repesztett, aztán lelassított, és mellettünk jött tovább száztízzel. Nem tudta, mit csináljon – elmélkedett Jenő. – Talán az utasa elkezdett vele kiabálni, hogy most azonnal álljon meg – pont ahogy te szoktad, ha látsz egy kis madarat, vagy egy kis virágot, és le akarod fényképezni.

– Persze, mert a férfiak azt képzelik, hogy ha náluk van a kormánykerék, akkor ők parancsolnak! Kuka utas, meg minden efféle – epéskedett Lujza.

– Pontosan – értett egyet Jenő. – Aki vezet, azé a felelősség. Az lát előre, hátra, az tudja eldönteni, hogy meg lehet-e úgy állni, hogy ne okozzon balesetet. Az utasnak lehetnek ötletei, hogy mit kéne tenni, merre kellene menni, de a sofőrnek kell elszámolni a tetteivel – végső soron akár a bíróságon. Mit mond, ha megkérdezi a bíró, miért váltott sávot indokolatlanul? Mert a feleségem azt mondta? Abszurdum!

– És ha nem csak az orrocska púderezéséről van szó, hanem tényleg baj van? Ha rosszul lesz valaki? Ha a gyerek lenyelte a kisautóját és fuldoklik? – kérdezte immár emelt hangon Lujza. – Az emberélet talán fontosabb, mint a KRESZ meg a férfiak egyéb nagyképűsködései?

– A szomorú helyzet az, hogy a közúton minden pillanatban emberélet forog kockán – vált ércesebbé Jenő orgánuma is. – Akármilyen szörnyűség történik a gyerekülések táján, a járművezetőnek, akár taxisofőr, akár apa, nagypapa, biztonságosan az út szélére kell navigálnia az autóját, és akkor aztán jöhet az életmentő beavatkozás, vagy az orrok bepúderezése, ahogy tetszik.

N. V.