Kötelező tartozék és nem dísz! - Közlekedésbiztonság

Ritkábban használják a bringások a csengőt, mint az indokolt volna.
Az autós nem hallja, a járda nem bicikliút, akkor minek a csengő?
Mikor kell és mikor célszerű csengetni a bicikliseknek, és hányszor?

Két óvodáskorú apróság tartott szüleivel a Parlament irányába ott, ahol az utcákat már lezárták az átmenő autóforgalom elől, de azért még jöhet bármi. Kerékpárosok, rolleresek, miegyebek. Akár autó is. Apa és anya próbálta féken tartani az apróságokat, akik már szabadultak volna az óvó szülői kezek fogságából, rohantak volna a térre futkosni, ahogy a többi gyermek is tette. Egyiküknek már majdnem sikerült is kiszabadítania magát a szülői kéz szorításából, amikor felcsendült egy kerékpárcsengő hangja.

Kívülállóként nehéz volt eldönteni kik lepődtek meg jobban. Az apróságok, akik talán még soha nem hallottak ilyen csengőhangot, vagy a szülők, akik bár pontosan tudták mit hallanak, láthatóan meglepődtek. Egy kerékpáros, aki csengetéssel figyelmezteti a gyalogosokat a közeledtére? Nem ez a jellemző gyakorlat napjainkban.

Az apuka gyorsan kapcsolt.

„Jön egy biciklis – kezdte a rögtönzött KRESZ-oktatást. – Azért csengetett, mert így szól nekünk, hogy ’vigyázzatok, jövök!’ Nehogy elüssön. Mert látod – mutatott a nem túl gyorsan, de azért lendületesen elhaladó kerékpáros után – milyen gyorsan megy. Ha nem figyelsz, és elé lépsz…, az bizony fájni fog…”

A gyermek jól megnézte magának a távolodó biciklist. Látszott rajta, hogy tanulja az új leckét: ha csengetnek vigyázni kell, mert ha nem vigyáz, fájni fog. Megszorította az apja kezét, amiből előzőleg szabadulni próbált. Már nem akart. Egyelőre legalábbis.

Az ilyen és hasonló helyzetek a legjobb alkalmak a gyerekek biztonságtudatos közlekedésre nevelésére. Nem kell elképzeltetni velük, hogy „mit kell csinálni, ha jön egy kerékpáros”, mert jött. Ott volt minden helyben, ami a rögtönzött közlekedésre neveléshez kellett. A kerékpáros, akit jól meg lehetett nézni és akivel vigyázni kell, a csengőhang, ami jelzi, mikor kell vigyázni, és az óvatosságra intő mondat: ha nem vigyázol, fájni fog.

Ráadásul, mivel az a bringás csengetett, amikor kellett, így a szülők két legyet üthettek egy csapásra!

Egyfelől valós körülmények között mutathatták meg és be a gyermeküknek mit kell tenni, ha séta közben kerékpárossal találkoznak egy olyan helyen, ahol valamiért keresztezik egymás útját. Másfelől jól jön majd ez az élmény később, amikor a gyerkőcök kerékpározni tanulnak.

Piros pont a szülőknek. És piros pont a kerékpárosnak.

A bringás, aki láthatóan nemcsak amolyan divatbiciklis volt, pontosan tudta:

A csengő, amely csak csengőhangot adhat, dudával vagy más elektronikus hangkeltő holmival nem helyettesíthető, éppolyan kötelező tartozéka a kerékpároknak, mint
az elöl fehér, hátul vörös fénnyel világító lámpa, a két, egymástól függetlenül működtethető, száraz és nedves időben egyaránt hatásos fékszerkezettel, amelyek közül az egyik az első, a másik a hátsó kerékre hat,
egy előre fehér vagy kadmium-sárga fényt adó, sötétben, tiszta időben legalább 150 méter távolságról látható lámpával,
egy hátra piros fényt adó, sötétben, tiszta időben legalább 150 méter távolságról látható helyzetjelző lámpa,
elől egy fehér, hátul egy vagy két piros színű, szimmetrikusan elhelyezett, nem háromszög alakú fényvisszaverő, továbbá
legalább az első keréken, legalább 2 db, egy átmérő mentén elhelyezett borostyán-sárga, mindkét oldal felé hatásos oldalsó fényvisszaverővel küllőprizma. (A küllőprizmák helyett vagy mellett alkalmazható két oldalon fehér fényvisszaverő körgyűrű felület is a kerékpántok közvetlen közelében vagy a gumiabroncsokon.)

Nemcsak tudta, hogy minek kell és minek ajánlott lennie egy kerékpáron a kerékpároson, de használta is, amit kellett, ott és akkor, ahol és amikor kellett!

De mire való a csengő?

Kerékpározással foglalkozó oldalakon időről időre felvetődik ez a kérdés, azzal a megjegyzéssel, hogy törölni kellene a csengőt a kötelező tartozékok közül, hiszen semmi értelme. Nem mintha bárki is tudna, vagy írt volna olyan esetről az utóbbi 20-30 évből, amikor a rendőr a csengő hiánya miatt bírságolt volna meg egy kerékpárost. És mégis sokan vannak, akik feleslegesnek tartják, hogy annak a 2-300 forintos csengőnek ott kell lennie a kormányon. Ők jellemzően azzal érvelnek, hogy

Az autósok a kocsiban még lehúzott ablakok mellett sem hallják meg, ha egy bringás csengővel próbálja meg felhívni magára a figyelmet – bármilyen okból is teszi azt.
A járdán pedig semmi keresnivalójuk a kerékpárosoknak, tehát ott sem sok hasznát veszik a csengőnek. Akkor pedig minek?

Az autósokkal kapcsolatban még akár igazuk is lehet a kritikusoknak. Azonban az nem teljesen igaz, hogy a járdán semmi keresnivalójuk a kerékpárosoknak, ezért is felesleges a csengő!

A KRESZ a 12 év alattiak és az őket kísérő felnőttek számára megengedi a kerékpározást a járdán. Szabad ott kerékpározni akkor is, ha az úttest kerékpáros közlekedésre alkalmatlan. Az alkalmatlanság ebben az összefüggésben nem azt jelenti, hogy a kerékpáros fél a forgalomban és emiatt azt alkalmatlannak tartja a kerékpáros közlekedésre!

Ott vannak még a parkok, a közös használatra kijelölt közlekedési terek is, amelyeket kerékpárosok és gyalogosok, ha külön tábla engedélyezi időszakosan más járművek is egyszerre használhatnak. Ezeken a felületeken különösen fontos lenne a csengő használata, de sokan elmulasztják azt. Ennek több oka is lehet.

A legtöbben nem tudják mikor kell vagy mikor használhatják a kerékpárjuk csengőjét.
Mások tudják ugyan, de mivel a tilosban járnak – a járdán kerekeznek, ahol nekik nem lenne szabad – inkább nem hívják fel magukra a figyelmet, bíznak abban, hogy ügyes manőverezéssel sikerül mind gyalogost kikerülniük.
Komoly csengőhasználatot akadályozó tényező a rendszeresen bringázók szerint még az is, hogy sokakat az adott helyen legálisan és szabályosan közlekedő kerékpárosok indokolt csengetése is éktelen haragra gerjeszt – „miért itt kerekezik”, üvöltik le a fejüket igen gyakran akkor is, amikor történetesen nem a kerékpárosok járnak a tilosban, nem ők voltak a figyelmetlenek!

Nincs külön szabály arra, hogy a kerékpáros mikor használhatja vagy mikor kell, hogy használja a csengőjét. Speciális előírás híján a KRESZ 30. § az irányadó. Eszerint: „Hangjelzést adni csak balesetveszély esetében, a baleset megelőzése érdekében, valamint lakott területen kívül az előzési szándék jelzése céljából szabad”.

Amennyiben a szabály és vagyonbiztonság megköveteli csengetni kell. Például,

ha valaki a kerékpáros útjába kerül a kerékpárúton és még lát rá reális esélyt, hogy tud szabad utat adni vagy félre tud húzódni, vagy
ha a kerékpárosnak hirtelen kell fékeznie, vagy reális esély van egy ütközésre (ilyenkor kiáltani sem szégyen a baleset elkerülése érdekében)

A csengőhasználatnak is megvannak azonban a maga kockázatai. Ha túl messziről jelzi a bringás a közeledtét, félő, hogy akinek jelezne, nem hallja meg. Ha túl közel, az illető megijed és még nagyobb veszélyhelyzetet teremt, mint amit a csengetéssel a kerékpáros megpróbált elkerülni.

A kerékpárosok íratlan etikai kódexe szerint, aki egyszer csenget jelzi, hogy közeledik. Figyelmet, körültekintő mozgást kért a többiektől. Nem mellesleg a csengőhang iránya jelzi merről közeledik.

Minél többször csenget valaki, annál nagyobb a baj. Ha emellett még kiabál is, akkor nagyon nagy.

Célszerű használni a csengőt kerékpáros vagy közös használatú terekre, alagutakba, nem vagy rosszul belátható helyekre behajtás előtt. És persze kihajtáskor is, ha a kijárathoz közeledve nem egyértelmű, hogy odakint merről várható gyalogosok vagy más kerékpárosok felbukkanása. De akkor is hasznos lehet a csengőt használni, ha látható, hogy merre vezetnek az alagútból kivezető utak, azonban az nem, hogy azokon közlekedik-e bárki is.

F.Gy.A.