Közlekedni tanítsunk, ne csak KRESZ-szabályokat!

• Ismerik a közlekedési szabályokat, csak nem törődnek velük!
• Nem azért nem lopunk, mert olvastuk a Btk-ban, hogy tilos!
• Hogyan alakítható ki a biztonságtudatos közlekedési attitűd?

Az új KRESZ-t előkészítő szakmai munkacsoportokkal szemben a kezdetektől elvárás volt, hogy az új szabályrendszer legyen egyszerű, egyszersmind rövid, közérthető, könnyen alkalmazható, és – erről eddig talán ritkábban esett szó – könnyen tanítható.

Dr. Major Róbert rendőr ezredes, egyetemi docens, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közbiztonsági Tanszékének tanszékvezetője, aki maga is részt vett az új jogszabályt előkészítő szakmai munkában, lapunknak nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy – ami az oktatást illeti – valójában nem a KRESZ-t kell megtaníttatni a közlekedőkkel, hanem közlekedni kell, kellene megtanítani őket.

„Nem azért nem járnak az emberek tömegesen lopni, nem azért nem követnek el különféle más bűncselekményeket, mert rendszeresen olvasták a Btk-t és tudják, megtanulták, hogy bizonyos dolgokat nem szabad csinálni, mert ha megteszik, azért büntetés jár, akár évekre megfoszthatják őket a szabadságuktól. A döntő többség azért nem lop, mert így szocializálódott. Látta és megtanulta a szüleitől, hogy nem szabad elvenni a másét az engedélye nélkül”.

Major ezredes szerint hasonló módon még nem sikerült kialakítani a felnövekvő korosztályokban a biztonságos közlekedés attitűdjét. Önmagában a szabályok megtanítása nem elég. Ráadásul, tette hozzá, ha valakit egészen kicsi korától arra nevelnek a szülei, hogy a STOP táblánál megállunk és körülnézünk, nem lépünk le a járdáról még a zebránál sem anélkül, hogy előbb balra, majd jobbra, aztán megint balra nem néznénk, hogy meggyőződjünk arról, biztonságosan átkelhetünk, akkor már szinte nem is kell KRESZ-re oktatni.

Nem csupán a KRESZ-t, a közlekedést is tanítani kell!

„Nyilvánvaló, egy óvodás korú gyermeknek nem kell ismerni a jobbkézszabályt, de az imént említett szabályokat például már kell”, szögezte le az NKE Közbiztonsági Tanszékének tanszékvezetője, aki szerint felmenő rendszerben az általános és a szak-, illetve középiskolai képzésbe is be kellene építeni a közlekedési ismereteket. Nem kell egyszerre túlságosan sokat és túlságosan töményen, pláne ne jogászul fogalmazva, hanem mindig az adott korosztálynak megfelelően, az ő közlekedési szokásaikhoz igazodva. Amíg csak gyalog közlekednek, elsősorban a rájuk vonatkozó szabályokat, amikor már bicikliznek is, azokat is.

Major Róbert szerint, ha a család és egy jól felépített rendszerben az iskola folyamatosan és fokozatosan biztonságtudatos közlekedésre neveli a felnövekvő korosztályokat, mire 17 évesek lesznek, és már jelentkezhetnek B-kategóriás vezetői engedélyt adó képzésre, már lényegében tudni fogják a KRESZ alapjait is. Közben pedig kialakul az a biztonságtudatos közlekedési attitűd, ami nélkül a legjobb közlekedési szabályok, valamint a szigorú ellenőrzések és szankciók ellenére sem lesz jobb a közlekedésbiztonság.

„Ma egy fiatal minden további nélkül sikeres KRESZ-vizsgát és gyakorlati vizsgát tehet anélkül, hogy tudná, a KRESZ az valójában egy jogszabály – fogalmazott Major Róbert. – Nem is kell tudnia. Ahogy azt sem, hogy hányadik paragrafus foglalkozik a gyalogosközlekedéssel, a jobbkéz-szabállyal”.

„Egészen kis koruktól fogva arra kell szoktatni a gyerekeket, – én is ezt tettem, teszem és a jövőben is ezt fogom tenni otthon – hogy mielőtt lelépünk a járdáról, megállunk és körülnézünk. Mert meg kell győződnünk arról, hogy biztonságosan átkelhetünk-e, nem lépünk-e féktávolságon belül egy autó elé. Ezt sok szülő el is mondja a gyermekének. Célszerű azonban hozzátenni, mert ez talán még fontosabb a szemléletformálás szempontjából, azzal, hogy megállunk és körülnézünk egyszersmind jelezzük a többi közlekedőnek (jelesül az úton haladóknak), hogy mi a szándékunk.”

Miért kell megállni a zebrára lépés előtt?

Később, folytatta az NKE tanszékvezetője, ugyanígy el kell magyarázni a gyerekeknek, hogy ha kerékpározik és le akar térni az útról, a karjával jelezze, mert különben honnan tudják a többiek, hogy merre szeretne menni. Egy ilyen edukációs folyamat végén már talán majd természetes lesz, hogy amikor autóba ül az illető, tudatosan használja az irányjelzőt. Nem azért, mert a KRESZ előírja, hanem mert tudja, hogy a többieket tájékoztatnia kell a továbbhaladási szándékáról, különben könnyen veszélyes helyzetbe kerülhet, balesetet okozhat.

Egyebek között a KTI kutatásai is igazolják, hogy a gyermekek kisiskolás korban (ahhoz képest, amit az adott életkorban elvárnak tőlük) sokkal jobban ismerik a közlekedési szabályokat, mint felsőbb iskolás korban, amit sokan a rossz szülői minta hatásával magyaráznak. Mást lát a gyerek a felnőttektől az utakon, mint amit az óvodában, iskolában tanult. Sokszor a szülők még azokat a szabályokat sem tartják be a gyakorlatban, amikre amúgy helyesen ők maguk megtanítják a gyerekeiket. A kicsik egy ideig még rászólnak a szüleikre, ha nem kapcsolták be a biztonsági övet, áthajtottak a piroson vagy túl gyorsan hajtanak, de egy idő után leszoknak (leszoktatják őket) róla. Utána pedig már az lesz a normális, a követendő minta ahogy az apa/anya vezet.

Major Róbert szerint azonban erős túlzás kijelenteni, hogy borzalmas állapotok uralkodnának az utakon. Tény, hogy a sebességkorlátozásokat a közlekedők jelentős része nem tartja be, ahol 50 km/h a megengedett sebesség, 60-nal hajtanak. De ez azért még nem a világ vége! Az már nagyobb baj, hogy sokan nem használják az irányjelzőt, amikor kellene.

Egyetemi kutatás igazolja, emlékeztetett a tanszékvezető, hogy a közlekedők döntő többsége pontosan ismeri a szabályokat; a balesetek okozói gyakran jobban, mint azok vétlen elszenvedői. Más kérdés, hogy nem törődnek velük, nem tartják be azokat.

„Ez nem a szabályok kritikája, hiszen a szabályt tudják, megtanulták, vezetői engedélyt szereztek. Sokkal inkább a biztonságtudatos közlekedési attitűd hiányát mutatja. Azaz, a szabályokat ismerik, ám biztonságosan, mások biztonságára is ügyelve közlekedni nem tanultak meg sokan”.

De tanítható a biztonságtudatos közlekedési attitűd? – vetődik fel a kérdés.

Igen, csak másképp, mint ahogy a szabályokat tanítják. A biztonságtudatos attitűd kialakításához sok-sok példára, élményszerűen előadott esettanulmányra van szükség.

Major Róbert szerint az e-learning képzés egyik legnagyobb hátulütője, hogy a tanulók kevesebb tanári magyarázattal találkoznak a képzés alatt. Olyan élményszerűen előadott megtörtént esetekkel, amelyek másokkal történtek meg ugyan, de az oktatóik szakszerű és – hangsúlyozom – élményszerű előadásával egy életre bevésődik a tanulók fejébe, hogy velük is megtörténhet, ha nem kellően körültekintők, figyelmetlenek, ha nem törődnek a forgalom többi résztvevőjével és nem figyelnek rájuk. Nemcsak a gyakorlati képzésen van szükség példákra, hanem már akkor is, amikor a közlekedési szituációkat bemutató rajzokat elemzik.

Fontosak a képzésben az átélhető esetleírások

Bár a statisztikák szerint az elméleti vizsgára e-learning anyagokkal készülők elméleti és gyakorlati vizsgasikeressége is jobb azokénál, akik tanteremben tanulták a KRESZ-t, és így megkapták az oktatójuktól az élményszerűen előadott esettanulmányokat, Major Róbert fenntartja, hogy közlekedni nem lehet megtanulni kizárólag „könyvekből”.

„Vizsgázni, az elméleti vizsgára felkészülni az e-learning alkalmas és kényelmes megoldás, hisz egy szorgalmas tanuló a végén már anélkül tudja, hogy a rajzon látható kereszteződésben melyik autó haladhat át elsőként, hogy elolvasta volna a kérdést”, jegyezte meg Major Róbert. Ám egyszersmind ez a hátulütője is. A diák kiválóan megtanul vizsgázni, de vajon megtanul-e így közlekedni is… aligha.

Szerinte hasznos és kifejezetten kívánatos lenne a szimulátoros oktatás mielőbbi elterjedése. A szimulátoron ugyanis számos olyan közlekedési helyzet is biztonságosan begyakorolható, amelyeket a gyakorlatban csak ritkán vagy egyáltalán nem próbálhatnak ki a tanulóvezetők, és amelyekkel életükben először éles helyzetben találkoznak majd. Ott és akkor pedig nagyobb részben a szerencséjüknek, kisebb részben a tudásuknak köszönhetően oldanak majd meg jól, vagy kevésbé sikeresen.

De mit lehet tenni a „felnőttekkel”, hogy a szülői példa ne lehessen tartósan és folyamatosan rossz, mégis követett példa legyen a gyerekek előtt? Major Róbert szerint bár a közlekedők számtalan szabályszegést követnek el nap mint nap, ezek közül sokat észre sem vesznek, vagy nem is ismerték a szabályt (nem tudták, hogy ott és akkor milyen előírást és hogyan kellett volna alkalmazniuk), vagy mert nem volt következménye a szabályszegésnek (nem dudált rájuk senki, nem sodródtak le az útról, nem érte őket baleset).

„Az esetek töredékében buknak csak le a rendőrök előtt a szabályszegők, emiatt a rendőri ellenőrzéseknek sajnos nincs komoly visszatartó erejük. Nem lehet minden kanyarba és kereszteződésbe rendőrt állítani.” Major Róbert szerint azonban a helyzet így sem reménytelen, hiszen mégis lehet növelni a lebukás kockázatát.

A technika fejlődésének köszönhetően nő azoknak a lehetőségeknek a száma, amelyekkel a felnőtt, azaz sok éves, rossz, nem éppen biztonságtudatos attitűddel közlekedők is rábírhatók arra, hogy legyenek előzékenyebbek, együttműködőbbek, tartsák be a szabályokat.

Példaként említette, hogy országszerte egyre több és több trafiboxot telepítenek a rendőrség és az önkormányzatok például a települések bevezető útjain, az óvodák, iskolák, egészségügyi intézmények, szórakozóhelyek környékén.

Mutassuk meg a lehetséges következményeket

„Ezeknek az eszközöknek a sebességcsökkentő hatása az érintett területeken gyakorlatilag azonnal érezteti hatását”, mondta Major ezredes.

Szerinte azonban a balesetek lehetséges következményeinek a bemutatásától sem kellene ódzkodni. Külföldön különösen a fiatalokat érintik meg azok a rövid videók, amelyek megmutatják hogyan teheti tönkre barátok, családok életét, jövőjét egy meggondolatlan manőver, az esztelen száguldás, az „én még áthajtok a piroson a vonat előtt” szemlélet.

„Nem kell, hogy fröcsögjön a vér, nem kell valódi felvételeket bemutatni. Számos kisfilm található a világhálón, jellemzően a biztosítók finanszírozzák azokat, amelyeket, ha valaki megnéz, tudni, érezni fogja mit kockáztat, ha úgy vezet, mint az a fiú/férfi a filmen, vagy ha beül egy ilyen stílusban vezető sofőr mellé. És utána már nem is kell mondani semmit”.

Egy dolog látni egy ronccsá tört autót az út mellett és elhaladni mellette, és egy másik egy fél percesnél alig hosszabb animáción végignézni mi történik azzal, aki elveszti az uralmát a járműve felett és megállíthatatlanul sodródik, a közeledő vonat vagy egy szembejövő kamion elé.

F.Gy.A.