Közúti balesetekben a „nem sérült” is sérült
Ha közúti közlekedési balesetről ad hírt a sajtó, mindig megjegyzik, hogy hányan haltak meg, sérültek súlyosan vagy könnyen, esetleg mennyi a becsült anyagi kár. A baleseteket – statisztika szempontból – ezek az adatok minősítik. Nem történik azonban említés arról, hányan voltak még részesei a balesetnek, akik fizikai sérülés nélkül megúszták. Vajon tényleg „megúszták” sérülés nélkül? Sajnos nem. Őket olyan trauma érte, ami pszichés sérüléseket, zavarokat és tüneteket okozhatott. Ezek feldolgozásához általában hosszabb idő, néha évek szükségesek. Egy ilyen esemény átélése, szeretteinek, közeli hozzátartozóinak, barátainak, vagy ismerőseinek ilyen váratlan és hirtelen elvesztése, súlyos vagy akár könnyebb testi sérülése olyan nagy megrázkódtatást jelent, ami nem múlik el nyomtalanul.
Akik hivatásszerűen foglalkoznak baleseti sérültek mentésével, a mentőszolgálat munkatársai, rendőrök, tűzoltók gyakran szembesülnek a baleset helyszínén szinte elképzelhetetlen mértékben összeroncsolódott járművekkel, felismerhetetlenségig összezúzott emberi testekkel, súlyosan megsérültek vagy sokkos állapotban lévő „nem sérültek” látványával. Különösen a halálos áldozatokat is követelő esetek a „hivatásosokat” is megviselik, elsősorban pszichésen, de egyrészt nem váratlanul éri őket ez a trauma, másrészt bizonyos fokig felkészültek erre. Ha egyeseknél mégis szükséges „utókezelés”, azt a szervezeten belül megkapják. Ha azonban olyan – különböző nemű, életkorú, erre felkészületlen – „civilt” éri ez a trauma, akkor nagyon súlyos ún. poszttraumás stressz állapot is előállhat, aminek hosszan tartó utóhatásai lehetnek. Az ilyen traumák kiválthatnak szélsőséges viselkedést, ingerlékenységet, álmatlanságot, bénultságot, vagyis negatívan befolyásolhatják az illető mindennapi életét, munkáját is. Ezek bizony súlyos sérülések.
Pszichológusok véleménye szerint a túlélőknek sok esetben könnyebb feldolgozni a természeti katasztrófákat és a több embert érintő helyzeteket, mint a közlekedési baleseteket.
Egyszóval a közúti balesetekben a „szerencsésen” nem sérültek is – néha nagyon súlyosan –megsérülnek. Amikor a balesetmegelőzés fontosságáról beszélünk és a nemzetgazdaságot ért veszteségeket próbáljuk pénzben is kifejezni, nem szabad elfelejteni, hogy a különböző mértékben megsérültek mellett vannak, akiknek nem testi, hanem kisebb/nagyobb mértékben pszichés sérülései keletkeztek, ami egyértelműen a közúti balesetek számlájára írható további veszteség.
Az 1., 2. és 3. ábra bemutatja, hogy a 2018-ban a hazai közutakon történt összesen 16 757 személysérüléses balesetben hányan sérültek meg különböző mértékben és hány személy volt még részese a baleseteknek, vagyis statisztikai szempontból hányan „nem sérültek meg”. A rendőrség a balesetben résztvevők közül azokat tartja nyilván, akik a baleset feltételezett okozói voltak, de nem sérültek. (Forrás: KSH)
Az 1. ábra mutatja, hogy ebben az évben 563 halálos kimenetelű baleset fordult elő és a sérültek, valamint nem sérültek száma összesen 1251 fő volt. Ezek fele halálos sérülést szenvedett, 15 % súlyosan, 20% könnyen sérült. A részt vevők 15%-a jelen volt a balesetben, mint a baleset okozója, de – statisztikai értelemben – nem sérült. Pontosabban testileg nem, vagy elhanyagolható mértékben kapott sebeket, de pszichésen súlyos trauma érhette, hiszen jelen volt és átélt egy nagyon súlyos, sokszor véres katasztrófát.
A 2. és 3. ábrán is látható a balesetek és a sérültek száma. Megfigyelhető, hogy minél kevésbé súlyos kimenetelű a baleset, annál nagyobb részarányt képviselnek a nem sérült okozók. A súlyos baleseteknél 25%, a könnyű kimenetelű eseteknél pedig 32%. (Ez 2018-ban a halálos baleseteknél 187 főt, a súlyos baleseteknél 2411 főt és a könnyű kimenetelű eseteknél 6798 főt jelentett.)
Ebben az évben tehát a közúti balesetek következtében összesen 22 380 személy sérült testileg és további 9396 fő, (a baleset feltételezett okozója), közvetlenül „nem sérült”, de elszenvedett kisebb/nagyobb pszichés sérülést a hozzátartozója, barátja, ismerőse sérülése, tragédiája miatt. Arról nincs nyilvántartás, hogy hányan vannak, akik nem okozói, de résztvevői voltak a balesetnek és testileg ugyan nem sérültek, viszont nagyon súlyos traumát éltek át. Arról pedig csak becsléseink lehetnek, hogy hány olyan pszichésen súlyosan sérült hozzátartozó, barát vagy ismerős van, aki ugyan nem volt jelen a balesetnél, de tulajdonképpen a baleset áldozatának tekinthető.
J.D.
