Közúti halálos áldozatok számának alakulása az Európai Unióban 2024-ben

Közúti halálos áldozatok számának alakulása az Európai Unióban 2024-ben

(az Európai Bizottság előzetes adatai alapján)

Az Európai Bizottság 2025. március 18-án gyorsjelentést adott ki a közúti halálozások 2024. évi alakulásáról. Tekintettel arra, hogy a legtöbb országban jelenleg csak az előzetes adatok – néhány tagállamban a részleges, illetve az évközi, pl. az 1-6 havi, ill. 9-11 havi teljesítmény alapján becsült adatok – állnak rendelkezésre, így az összesített uniós helyzetértékelés előzetesnek tekintendő. Az ismertetett adatok alapján 2024-ben mintegy 19 800 ember vesztette életét közúti balesetben az Európai Unió úthálózatán, amely 3%-os csökkenést jelent 2023. évi helyzethez képest (az áldozatok száma egy év alatt mintegy 600 fővel csökkent). A közlemény hangsúlyozza, hogy számos tagállamban továbbra is akadozik az előrelépés a közúti halálozások számának visszaszorításában, ugyanakkor néhány tagállamnak az időarányos teljesítménye alapján jó esélye van, hogy 2030 végére a felére csökkentse a balesetben meghalt személyek számát a 2019 évi adatokhoz képest.

Az egyes tagállamok teljesítményei között jelentős különbségek vannak. Az elmúlt öt évben a közúti balesetben meghaltak száma csak kis mértékben csökkent Görögországban, Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban, míg Írországban és Észtországban nőtt az áldozatszám (bár a kis országok jobban ki vannak téve az éves ingadozásoknak). Ezzel szemben Belgium, Bulgária, Dánia, Litvánia, Lengyelország és Szlovénia jelenleg jó úton halad afelé, hogy 2030-ra elérje a közúti halálesetek és súlyos sérülések számának 50%-os csökkentését célzó célkitűzést. Említésre méltó még Románia, ahol a halálos áldozatok száma 21%-kal csökkent a 2019 óta eltelt időszakban, de a halálozási adatok továbbra is itt a messze legkedvezőtlenebbek az Európai Unión belül.

Az országok halálozási arányának összesített rangsorában nem történt jelentős változás. A legbiztonságosabb utak továbbra is Svédországban (20 haláleset egymillió lakosra), Máltán (21 fő/egymillió lakos), és Dániában (24 fő/egymillió lakos) találhatók. Bulgária (74 fő/egymillió) és Románia (77 fő/egymillió) jelentette a legmagasabb halálozási arányt 2024-ben. Az EU átlaga tavaly 44 közúti halálozás volt egymillió lakosra vetítve a 2023 évi 46 fővel szemben. Magyarország az EU átlagánál gyengébb teljesítményével (52 halálos áldozat/egymillió lakos) az uniós sorrend 20. helyén szerepel, 3 hellyel visszaesve az egy évvel ezelőtti helyzethez képest.

Egymillió lakosra jutó halálos áldozatszám

 

 

Halálos áldozatszám százalékos alakulása 2023-ban a jelölt évekhez képest

 

2023-ban 2024-ben 2023 2019 2017-2019 évek átlaga
Európai Unió átlaga 46 44 -3% -13% -15%
Belgium 43 37 -13% -32% -29%
Bulgária 81 74 -9% -24% -25%
Csehország 46 45 -2% -20% -20%
Dánia 27 24 -10% -27% -20%
Németország 34 33 -2% -9% -12%
Észtország 43 50 +17% +33% +24%
Írország 34 32 -4% +23% +21%
Görögország 61 64 +4% -3% -6%
Spanyolország 38 35 -4% -2% -4%
Franciaország 48 48 +1% -1% -4%
Horvátország 71 62 -13% -20% -24%
Olaszország 52 51 0% -5% -8%
Ciprus 37 44 +21% -21% -20%
Lettország 75 59 -22% -16% -20%
Litvánia 56 42 -24% -35% -34%
Luxemburg 39 27 -31% -18% -20%
Magyarország 49 52 +5% -17% -20%
Málta 30 21 -25% -25% -32%
Hollandia 34 31 -10% -6% -4%
Ausztria 44 38 -13% -16% -15%
Lengyelország 52 52 0% -35% -34%
Portugália 61 56 -7% -14% -10%
Románia 81 77 -4% -21% -22%
Szlovénia 39 32 -17% -33% -31%
Szlovákia 49 47 -3% -5% -4%
Finnország 33 31 -5% -17% -23%
Svédország 22 20 -8% -5% -21%
Nem EU tagállamok:
Svájc 27 28 +6% +34% +15%
Norvégia 20 16 -19% -18% -17%
Izland 21 33 +63% +117% -3%

Közúti halálozások alakulása az EU-ban az előzetes adatok alapján (Forrás: Európai Bizottság, 2025. március 18)

 A közúti halálozási mutatók terén kiemelkedő a skandináv országok teljesítménye. Svédország, Dánia és Finnország az uniós sorrend első, második, valamint hatodik helyén szerepel az EU átlagánál lényegesen jobb adatokkal, míg a nem európai uniós tagállam, Norvégia a 16 fő/egymillió lakos mutatóval továbbra is a világ a legbiztonságosabb úthálózatával rendelkező országa, folyamatosan, immár bő egy évtizede. Az előzőekkel szemben a legkedvezőtlenebb adatokkal a balkáni térség országai rendelkeznek.

A leginkább érintett úthasználók, főbb kockázati tényezők

A 2024. év vonatkozásában részletes, közösségi szintű baleseti adatok jelenleg még nem állnak rendelkezésre, azok minden bizonnyal csak az év második felében várhatók. A 2023. évi adatok alapján az Európai Unió területén továbbra is a vidéki utak a legveszélyesebbek. A közúti halálozások 53%-át vidéki utakon, 38%-át lakott területen belül, 9%-át pedig autópályákon okozták.

A férfiak közül került ki a közúti halálozások több mint háromnegyede (77%-a). A legnagyobb kockázatoknak az idősebb korosztály tagjai, a 65 év felettiek vannak kitéve. Az összes közúti haláleset 31%-a az időseket érinti (2019-ben ez az arány még 28% volt), miközben a lakosságon belüli arányuk ennél jelentősen kevesebb, mindössze 21%. Hasonló arányeltolódás van a 18-24 éves fiatalok esetében is, ugyanis ebből a korcsoportból került ki az összes halálos áldozat 12%-a, miközben a lakosságnak csak 7%-át teszik ki.

A balesetben meghalt személyek 44 %-a, összesen 9 056 fő személygépkocsival utazott a tragédia bekövetkezésekor, annak vezetőjeként, illetve utasaként. Az ő részarányuk a legmagasabb a baleseti áldozatokon belül (2022-ben 48%, 2023-ban 45% volt ez az arány, ami csökkenő tendenciát jelez).

A meghaltak 20%-a kétkerekű motoros járművel (motorkerékpárral, segédmotoros kerékpárral), 18%-a gyalogosként, 10%-a pedig kerékpár hajtójaként közlekedett a cselekmény bekövetkezésekor. A motoros kétkerekű járművel utazók esetében egy év alatt az arány 1%-kal nőtt. Ezeknek a járműveknek a forgalomban való részvétele esetén a baleseti és halálozási kockázat kiemelkedő. Utóbbi megállapítást támasztja alá, hogy amíg a személygépkocsikkal megtett utaskilométerek összessége 35-ször nagyobb a motoros kétkerekű járművekénél, addig benne ülő, és balesetben meghaltak (gépkocsivezetők és utasok) száma mindössze kétszerese azokénak, akik motorkerékpárral, vagy segédmotoros kerékpárral közlekedtek.

A gyalogosok 64%-át személygépkocsi, 23%-át tehergépjármű, 3%-át pedig motorkerékpár ütötte el a balesetkor. Továbbra is magas a „magános” balesetek aránya (33%, akárcsak egy évvel korábban), amikor a balesetnek más külső résztvevője nem volt. Ezeknek a tragédiáknak a hátterében többnyire az érintett jármű pályaelhagyása, felborulása, vagy szilárd tárgynak ütközése áll.

Az egyes korcsoportoknál az úthasználók megoszlásában esetenként jelentős eltérések mutathatók ki. A Bizottság a közleménye kitér arra, hogy a 65 év felettiek vonatkozásában a halálos áldozatok 30%-a gyalogosként, 16%-a kerékpárosként közlekedett, míg a 18-24 éveseket érintően a közúti tragédiák 62%-a személygépkocsival, 24%-a pedig motoros kétkerekű járművel közlekedve történt.

A közlemény a lakott területen belül, és azon kívül okozott közúti halálozásokat külön is megvizsgálja.

A városi területeken a veszélyeztetett úthasználók (gyalogosok, kerékpárosok, motoros kétkerekű járműveket, illetve személyi mobilitási eszközöket használók) köréből kerül ki az összes halálos áldozat mintegy 70%-a. Különösen a gyalogosként meghaltak száma magas (2 612 fő az összes 7 807 főből, ami az összes áldozat 33%-át jelenti). A meghalt gyalogosok 64%-át személygépkocsi, 22%-át tehergépkocsi ütötte el, míg a közúti tragédia áldozatává vált kerékpárosok esetében ez az arány 41%, ill. 18%, a motorkerékpárosok esetében pedig 44%, ill. tehergépjármű általi elütéskor 10%. A kerékpárosok által elütött gyalogos halálos áldozatok aránya lakott területen belül kevesebb mint 1% (0,9%).

A városi utakon bekövetkezett balesetek túlnyomó részében a veszélyeztetett úthasználók személygépkocsi, vagy tehergépjármű általi elütéskor, illetve a velük való ütközés során szenvedték el élettel össze nem egyeztethető sérüléseiket. Az előzőek rávilágítanak arra, hogy a közúti közlekedés legsérülékenyebb képviselőinek a védelmét tovább kell javítani, és ennek érdekében mielőbb hatékony intézkedéseket kell hozni közösségi, nemzeti és helyi szinten egyaránt.

A lakott területen kívüli, úgynevezett „vidéki utakon” (ebbe a fogalmi körbe nem tartoznak bele a gyorsforgalmi utak) bekövetkezett közúti halálozásoknál természetszerűleg más a helyzet, a forgalmi adottságoknak megfelelően. Az EU vidéki útjain összesen 10 816 fő vesztette életét balesetben 2023-ban. A gyalogos áldozatok aránya az összes közúti halálozáson belül 8% (szemben a városi utak 33%-os arányával), és hasonló állapotokat tapasztalhatunk a kerékpárosok esetében is (8% a városi 14%-kal szemben).

A balesetben meghalt, személygépkocsival utazók aránya ugyanakkor a vidéki utakon több mint kétszerese annak, mint a városi utak esetében (vidéken 56% a városi 26%-kal szemben). Ugyanez jellemzi a tehergépjárművek közlekedését is, hiszen amíg 2023-ban a városi utakon 149 fő, addig a vidéki utakon 537 fő vesztette életét tehergépjármű vezetőként, illetve utasaként. Mindezek nyilvánvalóan a nagyobb haladási (és ütközési) sebességgel is összefüggésben vannak. A motorkerékpárosok esetében azonban az arányok közötti különbség rendkívül csekély (városban 17%, vidéki utakon 18%), ami arra utal, hogy a motorosok már alacsonyabb sebességtartományok esetén is rendkívül sérülékenyek, amennyiben baleset következik be.

Egymillió lakosra jutó halálos áldozatok száma 2024-ben

Az Európai Bizottság hatályban lévő közlekedésbiztonsági programja meghatározza, hogy 2030-ig 50%-kal kell csökkenteni a közúti balesetben meghalt, valamint – a közösségi programok történetében első alkalommal – a súlyosan sérült személyek számát. A célkitűzés báziséve az Európai Bizottság beavatkozását követően az eredetileg megjelölt 2020. év helyett a pandémia előtti utolsó esztendő, 2019 lett.

A közösségi közlekedésbiztonsági célkitűzés akkor teljesül, amennyiben a közúti balesetben meghalt személyek száma 2030 végén nem haladja meg a 11 400 főt (a 2019. évi 22 800 halálos áldozat felét). Az ábrán látható, hogy a közúti halálozások számában 2019 és 2024 között mért csökkenés üteme egyre inkább elmarad attól, mint ami az uniós célkitűzés időarányos teljesítéséhez szükséges.

G.I.